Készült 2016. július 5. | írta Astonkacser
Engem nem érdekel, én ma nem dolgozom. Túl sokat dolgoztam már egyébként is az elmúlt hetekben. Ma sokkal fontosabb dolgom van, ma guild találkozóra megyek. Tavaly is beugrottam már, de idén kicsit több időt szeretnék eltölteni ott, így a lelkesedésem is nagyobb.
Sajnos 3-kor rám ír a főnököm, hogy valami halaszthatatlan dolgot kéne megcsinálni. Nem érdekel, nekem már lerohadt az agyam a hétre, és már fél lábbal nördvilágban vagyok ahol végre kikapcsolódhatok egy kicsit. Késve indulok, beugrok még Kökire Rhogoért. Rhogo huntert játszik, a legjobb DPS-ek közül való a csapatban.
Az egyik legérdekesebb dolog ami a hétvége során szembejön velem, hogy itt az emberek nem polgári nevükön mutatkoznak be és szólítják egymást mint bárhol máshol. Itt választhatsz magadnak új nevet a játékban, és ha akarod akkor mindenki így fog téged ismerni. El is felejtettem már ennek a világnak eme sajátosságát.
Például, a találkozó központi helye egy Balaton-parti büfé, amit idénymunkában tavasztól őszig Killer vezet, aki ezután ősztől tavaszig pedig a Better than BIS guilddel raidel. A három gyerekes apukát a fiatalabbak csak “Killer bácsinak” szólítják. A változatosság kedvéért ő is hunter, talán a legjobb DPS, de egy beszélgetésben elismerően nyilatkozik Rhogoról is, akivel végül 7 órára érünk le a helyszínre.
Amint a büfébe érünk, máris meglátjuk a többieket. Izgatott vagyok. Sok új ember egy helyen, ebben nem vagyok túl jó. Okera a druida és ex-raidleader azonnal megölel mindkettőnket, és elkezdi torkaszakadtából énekelni a “Baj van a részeg tengerésszel” nótát. Látszólag ő már nem szomjas. A nótája néha átcsap “Baj van a részeg drunken sailor”-be, én pedig sokkos állapotban követem végig ezt a nem mindennapi üdvözlést. Rég láttuk már egymást, és mindannyiunkra ránk fér a lazítás.
Találkozom végre a kimondhatatlan karakter nevű Xirlynn-nel, akit amúgy mindenki csak Krilinnek csúfol, de én csak úgy ismertem HOTS-ból, hogy Tso (‘csó’). Mindig inkább Tesónak neveztem TS-en, bár élőben egyből átjött, hogy ő nem az a fajta, aki az ilyesmin fennakadna. Készségesen elvezet minket a szállásra, egy kétfelé osztott nyaralóba 5 percre a parttól, ahol letesszük az autót és a cuccainkat.
Aztán nyomás vissza a ‘buliba’. Amint visszaérünk berendelem a kötelező Milánói sertésbordát, kérek egy Edelweisst, indulhat a hétvége.
Kajálás után Tuloktól kapok egy party invite-ot. Tulok egy ős-druida, bár manapság már inkább priest. Group questként elhatározzuk, hogy megnézzük mi van a Balaton parton. Találkozunk ott Enikával, aki élettársával Bestiamesterrel van jelen a rendezvényen. Arról mesél nekünk, hogy két kisfia éppen Gyűrűk ura táborban van amíg ő itt hódol saját szenvedélyének. Beszélgetünk a Blizzard játékokról egy kicsit, aztán elkezd lelkesen beszélni legújabb kézműves szenvedélyéről: warcraftos és fantasys bögréket, nyakláncokat és hasonlókat készít.
(Enika egyik házi készítésű bögréje)
Belenézek a naplementébe, kicsit magamba szívom a levegőt. Na de mindjárt jön a belga-velsz meccs, és lassan megérkezik mindenki. Irány vissza Killer bácsi büféjébe.
A második söröm közepén már kicsit felszabadultabban járkálok a társaságban. Bemutatkozok egy srácnak aki tágra nyílt szemekkel, félig lemerevedve néz vissza rám: “Te vagy az Aston?”. Tadzu egy igazi ősrégi Wowos, a Frostshockot már akkor is olvasta amikor én még csak éppen szerkesztő lettem. Bemutatkozó videómat emlegeti fel, amit Kakikapitány csinált még 2008-ban. Elmeséli nekem, hogy náluk a haveri társaságban azt szokták mondani egymásnak, hogy “Ne legyél már admin”, és elskandálja párszor az “Ezért most bannollak” és “Aston vagyok, egyetemista vagyok” szállóigéket. Elmorzsolok egy-két könnycseppet, hogy még mindig erről vagyok hírhedt, de exhibicionista lelkem legbelül persze örül a nem várt reflektorfénynek.
Beszélgetek még egy kicsit Straszival, az unholly DK-val, akiről ekkor még nem is sejtem, hogy miért hallottam már olyan sokszor a nevét. Nagyon megtetszik neki a Hearthstone-os sapkám, amiért egy kis időre felettébb büszkének érzem magam. Végre egy hely ahol menő vagyok. A kettes metrón reggelente munkába menet valamiért sosem arat ekkora sikert a baseball sapkám.
Megjelenik Kru és Whitey is. Kru a guildmaster, és az esemény szervezője, amúgy pedig az egyik DK tank. Picit feszültnek érzem, de ez nála normális. Nagyon a lelkén viseli, hogy minden rendben menjen ezen a hétvégén. Ő viszi kocsival a banda egyik felét a szállásra minden este, és hozza vissza másnap.
Whitey az a fajta srác, akiről elsőre azt gondolnád, hogy testépítő. Akkora mint egy kétajtós szekrény. De már egy rövidke beszélgetés után is rájössz, hogy a légynek sem akarna ártani. Viszont van humorérzéke és ezért vele szokták beavatni az újoncokat. A terv az, hogy Whitey nem mutatkozik be, csak eljátssza az agresszív kocsmatölteléket aki arra vár, hogy belekössön valakibe és verekedhessen. Közel ül hozzánk, mint egy beépített ember, néha-néha rászól egy újoncra, hogy “Te meg mit nézel?”. Aztán egyszer csak kinyújtja a kezét és azt mondja mosolyogva: “Amúgy Whitey vagyok.”
Ha jól tudom Fogival is így ismerték meg egymást még tavaly. Fogi egy mindig vidám srác. Szinte levakarhatatlan a mosoly az arcáról. Róla már esett szó Frostshockon is, amikor azzal vált mémmé, hogy boss try végén szívpörköltet szeret leginkább fogyasztani.
Hirtelen éjfél lett, nem is értem hogyan. Az idő csak úgy eltelt, észre sem vettem. Csak azt, hogy a csapat egy nagyobbik fele autóba ül, hogy elinduljon a szállásukra. Mások gyalog indulnak a közelebbi apartmanba. Okerával, Straszival és Rhogoval maradunk már csak hátra. Kis idő elteltével mi is belátjuk, jobb lesz nyugovóra térni.
A szálláson kiderül, hogy kicsit alulbecsültem a társaságot. Ők otthon folytatták tovább a bulit sörözéssel, pálinkázással és nézd ott mi az az asztalon, csak nem egy Starcraft társasjáték?
(Starcraft Rizikó társasjáték, hajnal 2-kor)
Valószínű ez az egyetlen hely ahol erre bárkitől az jön reakcióként, hogy “Nekem is van otthon Starcraft társasjátékom”. Tso elmondja, hogy ez egy Starcraft Rizikó ami az eredeti Rizikótól nem különbözik sokban, csak a kontinenseket bolygók helyettesítik, és vannak benne hősök meg kicsit másfajta kártyák.
Úgy döntünk nekünk még egy kis táncolás azért kijár a ma estéből, végső soron 2 kilométerre van a hírhedt siófoki Petőfi sétány. Hívok egy taxit és már ott is vagyunk Straszival és Okerával.
Ez az egyik dolog ami nagyon tetszett nekem ebben a társaságban, hogy annyira sokfélék. Konkrétan egy biztos van itt csak: valaha mindenki Wowozott hosszabb-kevesebb ideig. Szóval, azt vettem észre hogy ebben a heterogén társaságban mindenki jól megtalálja a helyét, és mindenki oda csapódik ahol hasonló igények vannak.
Így végül az éjszaka nem ér véget, folytatjuk tovább. Körbejárjuk a szórakozóhelyeket, táncolunk, őrjöngünk egy ideig a mindenféle zenére. Összehaverkodunk egy megye 1-es U18-as csapat edzőjével és ‘fiaival’, akik elmesélik hogy két utcával arrébb már 1000 forintért lehet vásárolni szexuális szolgáltatásokat. Úgy érzem ez itt az este csúcs/mélypontja, úgyhogy lassan indulhatunk is vissza. Hazafelé a taxis srácról kiderül, hogy valaha ő is Wowozott de nem sokat, inkább League of Legends-ezik. Kicsi a világ.
Reggel fél 6-ra érünk vissza, persze éhesen, így hát elindulunk újra Killer bácsi büféjébe, aki ilyenkor már régen alszik. Hemendex lesz a menü. Nem tudtam magam visszatartani, ezért a “Remélem a sonka mellé nem baltát kapunk, tudod, ham and axe” poénomra Straszi az asztalba veri a fejét. Okera meg kiborítja a szénsavas ásványvizét. Ugyanis ekkor már csak ezt engedem nekik inni. Olyan jó 5 másodperc után “Jaj ez kiborult”. Most már tényleg ideje aludni.
Másnap tökéletes nyári idő fogad minket. Kis napozás a Balaton parton, még egy jó nagy kajálás, aztán sajnos indulnom kell haza. Elköszönök mindenkitől, de mire mindenki leérne megint a ‘buliba’, én már utazom vissza a főváros felé. A szívem tele van sajnálattal, hiszen nagyon jól éreztem magam és egy csomó nagyon kedves emberrel ismerkedtem meg. Jókedvben és aktívan töltöttem velük az időmet. Hazafelé az M7-esen búslakodom kicsit és megfogadom, hogy jövőre a teljes hétvégére eljövök!
(Tudom nagyon láma dolog a poszt zárását egy naplementével reprezentálni,
főleg hogy ezt a képet érkezésem után 2 órával csináltam, na de ne szóljatok senkinek!)
Szolgálati közlemény: Ez a poszt eléggé személyes lett, így hát nem szeretném ha kommentelnétek. Ha tetszett és szívesen látnátok még ilyen élménybeszámolót tőlem, akkor kérlek like-oljátok ezt a posztot! Egyéb megjegyzés vagy probléma esetén kérlek írjatok a szerkesztőségi email címünkre. Köszönöm megértéseteket!
Tetszik(147)Nem tetszik(4)