Nosztalgia Wall of text –>
Bár egy éve nem játszom (vagy több talán?), de mikor otthagytam, emlékeim szerint nagyon kevés dolog volt „kötelező”. A wow egy nagyon is kötetlen és szabad elfoglaltság volt. Emberbarátnak is mondanám, alkalmazkodva a modern idők igényeihez.
Nem volt szükséges guildben lenni, hogy élvezd az endgame pve-t, mert kaphattál belőle ízelítőt felhígítva természetesen, de legalább láttad.
Ez nagyszerű lehetőség volt mindazoknak, akik nem akartak tulajdonképpen mások agymenéseihez igazítani a kikapcsolódásra szánt idejüket (időre belogolás és egyebek).
Aki hardcore akart lenni annak megvolt arra is a lehetőség, számolgathatta a gear statisztikáját orrvérzésig, meg inspectelhetett a szökőkútnál vagy ahol éppen szoktak.
Senki nem tartott fegyvert az ember fejéhez, hogy küldetéseket csináljon, szintezhetett kívánsága és ízlése szerint, akár a fogadóban ülve két /dance között majdnem az elejétől a végéig.
Aki ki akarta élni a kommerciális ösztöneit, az hatalmas harácsolást végezhetett az Ah-ban.
Volt ott ezerféle guild, főleg a szerverek összeolvasztása után, ki-ki válogathatott kedvére, mit akar vele: beszélgetni, mert magányos; pvp-zni; pve-zni, rp-zni.
Ha akarta valaki hátat fordíthatott az egész multiplayer résznek és mizantróp módban hegesztett egyedül, volt olyan, akinek konkrétan a virágszedésből állt az egész, másnak transmogolásból (videókat csinált az összeállításairól, meg hasonlók), és ez is jó volt szerintem.
Akit nem érdekel az achievement rendszer, az ne nézegesse.
Warlords-ot nem játszottam még, nem is tudok hozzászólni. Még mindig emlékeim alapján, nem tartom a repülés hiányát akkora katasztrófának, a BC előtt például mindenki gyalogolt, sőt utána is valójában sokáig. Ha utazni kellett valahová felraktam a karaktert a griffbuszra én meg elmentem a monitor elől teát főzni, vagy valami hasonló. Ha végeztem a napi teendőimmel tekertem egy hearthstone-t aztán elraktam a karaktert holnapra.
A garrison-okból így kívülállóként az jött le számomra, hogy pár kattintással dől a gold
A gankereket utálom. Nem értem mi a jó abban, hogy jelentős szintkülönbséggel belekötsz valakibe. (Mondom ezt úgy, hogy rp-pvp szervereken játszottam, mert a pve-n elaludtam az unalomtól mindig. Szóval ha elérte volna az ingerküszöbömet biztosan átmegyek egy másik szerverre és kész, de nem kezdek el sírni miatta, követelve a world pvp betiltását. Viszont vicces volt mikor egy ismerőssel szakadt gatyában játszva mindenféle low quality fegyverrel levertünk valami arcos deathknight-ot, még amikor frissen szabadulva az Ebon Hold-ból szerettek lejárni kicsiket bántani )
Emlékeim szerint ez remek kikapcsolódás, csak az emberek hajlamosak túlzásba vinni és minden idejüket beleölik, itt keresnek olyan eredményeket, olyan pozitív visszajelzést, amit viszont a szoftver pusztán egy limitig tud nyújtani, mert csak egy játék. Még akkor is, ha elképesztően összetett és „egész estét kitöltő”.
U.I.: örülök, hogy még megy a frostshock.eu – elég szomorú voltam mikor a wow.joystick leállt (nem tudom emlékszik e rá valaki). Szerintem sokat emelt a játék közösségén, hogy egy naponta többször is frissülő újság aktív kommentszekcióval, pörgette az eseményeket, és oda lehetett járni eszmét cserélni, elmélyüli a lore-ban, szórakozni.
Remélem lesz még a wow-nak egy második (harmadik?) reneszánsza, megérdemelné.
Válasz
31 korábbi hozzászólás
Archív hozzászólások, a Wayback Machine-ből visszaszedve.