Mennyit ér egy stack herb?

Ghost “Sheldon” Boci értekezése következik annak apropóján, hogy a minap többen kikeltek magukból kommentekben, mondván, micsoda ördögtől való dolog (khm, ők kicsit nyersebben fogalmazták meg), hogy egyes emberek nem átallják lenyomni a herbek árait az AH-ban. A klikk mögött Bocié a szó.

A fórumokat telesírták vagy azzal, hogy nincs ára dolgoknak így hiába farmol napestig, nem lesz choppere/vial of the sandje; vagy pedig azzal, hogy minden túl drága és nem lehet megfizetni és a párt ökle – izé a Blizzard – csapjon le az árdrágító burzsoá felforgatókra – izé az AH-zó noliferekre.

Hogy megértsük mennyit ér egy stack herb, először azt kérdezném, mennyit ér egy Thick obsidian breastplate. Az alapanyagokat nézve, kb 2000G lenne összevásárolni, vagy jó pár nap kifarmolni. Szóval, megveszed az alapanyagot, megszerzed a rare drop receptet, megcsinálod és elkezded árulni 2000G-ért. Semmi hasznod nincs rajta, mégis mindenki körberöhög, hogy mi a fészkes fenéért venne meg egy Vanilla epicet, amikor Hellfire peninsulán quest rewardként összemérhetőt, normál Blood Furnaceben pedig jobbat ad.

Nem is gyárt senki Thick obsidian breastplatet (leszámítva aki RP célra gyűjt setet). Mit tanulhatunk ebből az esetből? Azt, hogy egy cucc árának semmi köze nincs ahhoz, hogy te mennyit dolgoztál vele. Ez egy közgazdasági alapigazság, ami ellentmond a “józan paraszti észnek”. Csakhogy a “józan paraszti ész” nem véletlenül “paraszti”. A legtöbb játékos (vagy a szülei, ha még tanul) alkalmazottak, azaz órabérben kapják a pénzt. A pénztárosnő akkor is ugyanannyit keres, ha egész nap blokkolt mert sorban álltak a vevők, mint akkor, ha egy vevő se kódorgott be. Ezzel az alkalmazotti logikával állnak a playerek a trade channelen, árulva a drága portékájukat, ami “annyit ér mer én megdógoztam érte” és sírnak vagy ragelnek a fórumon, hogy valami”szemétláda” alájukvágott.

Ha órabért akarsz, menj el dailyzni, az áll a legközelebb a fizetett melóhoz. Az AH-ban és a trade chaten, mindenki vállalkozó. Az előbb említett bolt tulajdonosa gennyesre keresi magát, ha sorbanállnak és csődbe jut, ha senki nem jön be, függetlenül attól, hogy ő hány órát dolgozott.

A cucc árát két dolog szabja meg és csak kettő. Ezek egyike sem a következő:

• mennyit dolgoztál vele
• mennyi volt múlt héten
• mit mondott a Sanyi
• mennyit sírsz a fórumon
• mennyibe kerül az alapanyaga
• mennyibe kerül a termék, amit tudsz belőle készíteni

Az első, ami az árat megszabja, hogy mennyit adnak érte a vevők. Az emlegetett Thick obsidian breastplatet valószínűleg megveszi valami powerleveler 100G körül, ha nincs BoA chestje. Többet nem ad érte. Ha többért teszed ki egyszerűen nem veszi meg. Tévedés, hogy “valaki másét veszi meg, aki szemét módon alávágott”. Nem veszi meg és kész. Mind a WoW-ban, mind a valóságban nagyon ritka az elkerülhetetlen vásárlás. A cuccok megkönnyítik az életünket, de nélkülük is túlélünk: drága az epic? Járok kékben. Drága a benzin? Járok busszal. Szóval az a logika, hogy muszáj megvenniük, hibás. Nem muszáj. Én január közepén kezdtem el kék (nem színű, hanem quality) gemekkel kitömni a cuccaimat. Addig zöldek vagy perfect zöldek voltak benne. A zöld adott 30 intet, a perfect zöld 35-öt, a kék 40-et, az áruk meg 30, 90, 300 volt.

A második faktor, hogy mennyiért adnák el a konkurensek. A glyphek például nagyon értékesek, raidre tuti nem enged be senki nélkülük. Egy üres prime glyph slot több overall DPS-be kerül, mint egy üres gear slot. Mégsem 1000G körül rohangálnak a glyphek, szimplán mert valaki más olcsóbban adja. Ezzel nem tudsz mit csinálni. Sem a sírás, sem a követelődzés nem segít. Ha olcsóbb nálad, az övét veszik meg és pont.

Ilyenkor jön valami “okos”, hogy adjuk mind drágán és mind jól járunk. Az ilyesmit javasló levelek screenshotját ki szoktam tenni a blogomra, az olvasók szórakoztatására lévő “nap hülyéje” rovatban. Miért baromság ez? Mert minél olcsóbb valami, annál több a vevő és minél drágább valami, annál több az eladó. Tételezzük fel, hogy valami csoda folytán meg lehet csinálni, hogy mindenki összebeszél és 1000G egy glyph. Ekkor a vevők köre leszűkül azokra akiknek van ennyijük, hisz azok a … [cenzúrázva, hogy nehogy Hancu szomorú legyen] teljes értékű embertársaink, akik napiznak, hogy a javítási költségük meglegyen egyszerűen nem tudják megvenni. Másrészt mindenki akinek megvan az inscription professionje, nekiáll glypheket gyártani és az AH rövidesen több ezer darab lesz benn az AH-ban ugyanabból a glyphből, mind 1000G-ért. Bár egy eladáson hatalmas a profit, de kevés az eladás és kicsi az esély, hogy pont a tiéd lesz az és nem a másiké.

Ha viszont levágom az árat 100G-re, akkor egyrész az enyém az összes eladás, másrészt sokkal több a vevő az egész piacon. Az érdekem az, hogy árat csökkentsek, ezért megteszem, mindaddig, amíg az érdekemben áll. Hol a határ? Ott, hogy a termelésnek van költsége. Egyrészt alapanyagokat kell szereznem, másrészt munkám van vele. Ha kiszámolom, hogy egy cucc eladása nekem 20 másodperc (megvenni az alapanyagot, postaládához futkosni, lecraftolni, visszafutni, 3x visszajön mielőtt elmegy) és az ár meg az alapanyagár különbsége csak 5G, akkor csak 900G-t kerestem egy óra alatt és nem fogom megcsinálni, kiszállok. Ezzel csökkentem a konkurenciát a megmaradók számára. Ha elég termelő száll ki, akkor a termelés mennyisége megegyezik a vásárlásokéval, az ár stabilizálódik.

“De mé nem tudsz mán 1 copperrel alávágni az árnak te barom”. A nevetséges összegű alávágás azért nem működik, mert azt, hogy ki ad el, az dönti el, hogy ki lépett be utoljára. Tehát hacsak nem campeled az AH-t, nem adsz el semmit, mert azonnal alád vág 1 copperrel a másik. Az ilyen beszólások általában botolóktól meg éjjel-nappal farmolóktól jönnek. Mi akadályozza meg a botolót abban, hogy alámvágjon 1 copperrel, miután én alávágtam rendesen? Az eltérő időbefektetés. Én kiteszem, otthagyom, eltöltöttem vele 20 másodpercet és ha elmegy, keresek vele 20G-t. Ez 3600G óránként, tűrhető. Ahhoz, hogy alám tudjon vágni 1 copperrel, campelnie kell. Ha csak öt percet les rám, hogy mikor lépek már ki, akkor óránként 240G-t keresett, jobban jár ha mobokat farmoltat a botjával.

Most jön a legmeglepőbb: hogyhogy az ár nem függ az alapanyag ártól? Úgy hogy jön ifjabb Vér István aki … [nem viselném el, ha Hancu szomorú lenne] egy vicces ember és nagyon jó való élete van és csak a funért játszik. Azzal a felkiáltással, hogy a herb ingyen van, hisz ő farmolta, kiteszi a flaskot a herb árának feléért. Ezzel nem az a baj, hogy herbet farmol, hanem az, hogy nem a herbet adja el, hanem a flaskot féláron. A fent említett paraszti mentalitás vezeti, természetesnek veszi, hogyha dolgozik a herben, akkor az értéke nő, így a flask értékesebb lesz, azt adja el. A herbek árát meg se nézi. Mit tehetsz ez ellen? Semmit! Ha alchemista vagy és azt látod hogy a herbek a flaskok felett vannak (még flask specen is), akkor így jártál és semmit nem tehetsz, csak kivárhatsz, vagy dobhatod a szakmát. Persze ha azt feltételezed, hogy csak egy-két … vidám fickó van a szerveren, felvásárolhatod és kirakhatod drágábban, de általában három tucat ilyen … elitizmust elvető, való élettel rendelkező játékostársunk vág egymás alá hogy mielőbb meglegyen a gold a sárkányra, mert az kell.

Az ár semmi mástól nem függ, mint attól, hogy a vevők mennyit adnak, és a konkurencia (ifj. Vér Istvánt is beleértve) mennyiért termel. Ezt leginkább az aktuális piaci árból tudod megtippelni. Tehát legyen Auctioneer addonod, scannelj naponta és fogadd el az árat. Ha nem tetszik, szállj ki abból a termékből, mást úgy se tehetsz.

Hol van a nagy pénz: abban, hogy olyasmit árulsz, ami kell a vevőknek és még nincs ott a konkurencia, vagy jóval hatékonyabb vagy náluk. És fogadd el, hogy előbb-utóbb megjön a konkurencia, az aranykornak vége lesz és mehetsz tovább.

Tetszik(0)Nem tetszik(0)

Tags: ah, theorycraft