Egy kis idegnyugtató olvasnivaló a nagy realID-botrányra: Zoli nevű olvasónk nagy fába vágta a fejszéjét, és nekiállt egy regényt írni, ami a Warcraft 3 idején játszódik. A prológus első pár bekezdése a klikk mögött, a többi a blogján jelenik meg darabokban, jókor kapcsolódunk be, mert éppen csak elkezdett az első fejezetben bonyolódni a cselekmény. A szerző szeretettel várja a kritikát, akár pozitív, akár negatív, csak konstruktív legyen.

Dalaran, Kereszt-sziget, Ősz, A Fény 614. éve

A földet emberek vére öntözi. Az eget vöröslő foltok pettyezik, a halandók halálának tükreként. Hatalmas fellegvárak – melyek több ezer éve állnak mágikus falakkal körülvéve – dőlnek le ebben az órában, a legsötétebb órában. A pusztulás szimfóniája hallatszik mindenhol, ahol kezdetét vette a küzdelem. A virágzó földet ismét háborúk döntik romba. Az eget egy hatalmas árnyék takarja el. Voltak, akik felfogták, mi vár rájuk, de mire cselekedhettek volna, már késő volt. Északról a Csapás söpört keresztül a vidéken, elpusztítva minden élőt, s a holtakat a Sötét Úr szolgálatába állítva. De ez csak megtévesztő hadművelet volt, melyre a démonuraknak volt szükségük, hogy seregeik lerohanhassák ezt a világot.

Eljöttek, hogy meghódíthassák ezt a földet, és sütkérezhessenek a szentségtelen dicsőségben. Eljött az ő idejük, s ezzel véget ért mindenki más ideje. Annak ellenére, hogy Tirisfal őrzői évezredeken át védték a halandók birodalmát, a sötétség újra elborítja a földet, és megkezdődik a káosz uralma.

Caer Darrow romjai, Quel’thalas-Lordaeron határvidék, Tél, 612, Két évvel korábban

A hideg, nyirkos levegőben szinte tapintható volt a csend. Csak a vízcseppek csobbanása hallatszódott a barlang labirintusszerű járataiban, az ősi romok alatt. Egyedül volt a sötét alagutakban, hogy teljesítse feladatát, amit mestere kijelölt számára. Örömmel vállalta a küldetését, majd visszatért ezekre a földekre, hogy összegyűjtse azokat, akik válaszoltak a nagyúr hívására. Megalapították a Kárhozottak szektáját, majd lassan terjeszkedni kezdtek, úgy hálózva be a könnyelmű embereket, akár a pók a gyanútlan áldozatát.

Ő, Kel’thuzad Amar volt a szekta vezetője. (tovább…)