by Khas Dylar

Sargeras és az Árulás

Idővel démoni lények jutottak találtak utat a Titánok világába a Twisting Netherből. A Pantheon kinevezte legnagyobb bajnokát, Sargeras-t, hogy védelmük első vonalaként szolgáljon. Az olvadt bronzból álló nemes óriás, Sargeras számolatlan évezreden keresztül viselte terhét, felkutatva és elpusztítva minden démont, akit csak tudott. Az eonok alatt Sargeras két erőteljes démoni fajjal találkozott, mindkettő célja a fizikai világ feletti hatalom megszerzése volt.
Az eredar, egy ördögi varázslókból álló kegyetlen faj, arra használta démoni mágiáját hogy megostromoljanak és szolgává tegyenek számos világot. Ezen világok bennszülött fajai az eredarok mágiájának köszönhetően maguk is démonokká váltak.
Bár Sargeras közel végtelen ereje bőven elég volt, hogy legyőzze a vad eredarokat, mégis aggódott az általuk okozott fertőzés és mindent elemésztő gonoszságuk miatt. Képtelen volt elképzelni ekkora romlottságot, a hatalmas Titán egyre mélyülő depresszióba süllyedt. Növekvő nyugtalansága ellenére Sargeras folytatta az univerzum megtisztítását a démoni mágusoktól és a Twisting Nether egy sarkában ejtette őket foglyul.
Miközben zavarodottsága és reménytelensége növekedett, Sargerasnak szembe kellett szállnia még egy fajjal, amely a Titánok rendjének megzavarására tört: a Nathrezimmel. Vámpírdémonok sötét fajtája, más néven a dreadlordok, számos bolygót hódított meg, megszállt lakosait a sötétség felé fordítva.
Az aljas és ravasz dreadlordok egész nemzeteket fordítottak egymás ellen, elképzelhetetlen gyűlöletet és bizalmatlanságot szítva közöttük. Sargeras könnyedén legyőzte a Nathrezimet, de romlottságuk mélyen érintette.
Ahogy a kétely és kétségbeesés beárnyékolta Sargeras érzékeit, nemcsak a küldetésében vesztette el minden hitét, de az univerzum Titánok alkotta rendjében is. Végül odáig jutott, hogy azt hitte, maga a rend koncepciója hibás és csak a káosz és romlottság az egyetlen járható út a magányos, sötét univerzumban.


Titán társai megpróbálták neki elmagyarázni hibáját és lecsillapítani dühét, de ő elvetette a Titánok önfeláldozó optimista világnézetét. Elhagyva a Titánok sorait, Sargeras elindult, hogy megtalálja a helyét az univerzumban. Bár a Pantheon bánkódott távozása miatt, a Titánok sosem gondolták volna, milyen messzire fog elmenni elveszett testvérük.
Ekkorra már Sargeras őrülete elnyelte nemes lelkének utolsó szikráit is, úgy gondolta, maguk a Titánok a felelősek a teremtés hibáiért. Végül eldöntötte, hogy a Titánok minden tettét elpusztítja, ezért egy megállíthatatlan hadsereget akart felállítani, ami a fizikai univerzumot lángokba borítaná.
Még Sargeras titáni alakja is megsínylette romlottságát, ami valaha-nemes szívét fertőzte. Szemei, haja, szakálla tűzben tört ki, fémes bronz bőre, amely addig elrejtette lángoló gyűlöletének végtelen kemencéjét, megrepedezett.
Dühében Sargeras széttörte az eredarok és a Nathrezim börtönét és szabadjára engedte a féktelen démonokat. A gonosz teremtmények meghajoltak a sötét Titán dühöngése előtt és megfogadták, hogy bármilyen ártó szándékát segítik, ahogy csak tudják. A hatalmas eredarok soraiból Sargeras két bajnokot választott ki démoni seregének irányítására.
Kil’jaedent, a Kísértőt azzal bízta meg, hogy keresse meg az univerzum legsötétebb fajait és sorozza be őket Sargeras armadájába. A második bajnok, Archimonde, a Pusztító, vezette Sargeras hatalmas seregeit azok ellen, akik ellenszegültek a Titán akaratának.
Kil’jaeden első lépéseként a vámpír dreadlordokat tette féktelen hatalma szolgáivá. A dreadlordok személyes ügynökeiként szolgáltak szerte az univerzumban, élvezték a primitívebb fajok felkutatását, hogy majd később mesterük megronthassa őket. Első volt a dreadlordok között Tichondrius, a Sötétséget Hozó. Tichondrius tökéletes katonája volt Kil’jaedennek és az univerzum valamennyi sötét részében kiterjesztette Sargeras lángoló akaratát.
A hatalmas Archimonde is választott magának alattvalókat. A pit lordokra és barbár vezérükre, Mannorothra, a Rombolóra, támaszkodva, Archimonde egy harcos elit egységet akart létrehozni, ami kifacsarná az életet az egész teremtésből.
Amint Sargeras látta, hogy seregei összegyűltek és készek, hogy kövessék minden parancsát, szabadjára engedte dühöngő hadát a Nagy Sötétségbe. Növekvő seregére, mint a Lángoló Légióra hivatkozott. Ezidáig ismeretlen, hány világ esett áldozatul szentségtelen Lángoló Hadjáratuknak.