Tessék kapaszkodni, mert most kezd igazán belendülni a képregény sztorija! Az alapfelállásunk most ugye az, hogy volt egy félresikerült és megtámadott Varian-Thrall béketárgyalásunk, ahonnan mindenki gyors ütemben hazahúzta a belét, mert a Lich King támadásáról érkeztek hírek. Van még egy Garonánk, akit foglyul ejtettek Theramore-ban, és egy Medanunk, akit meg elraboltak ugyanonnan. Na, indulhatunk is.
019 – Winds of War
Stormwindben nyitunk, amit éppen megtámad a Lich King serege, semmi komoly, csak egy kis provokáció, ahogy azt egészen pontosan 2008. november 11-én láthattuk ingame is. Varian örülhet, hogy a királyi teendői végre megint pofozkodásból állank és nem kell az agyát megerőltetnie, hát Kisköcsögöt elzavarja a szobájába, és a városi őrség élén nekiáll módszeresen agyonverni az Abókból és Frost Wyrmekből álló bandát.
Váltás Orgrimmarba, ahol szintén a már ismert menetrend szerint zajlanak az események. Garrosh győzködi Thrallt, hogy nem kell itt diplomáciázni meg kereskedni az emberekkel, hanem egyesével be kell törni a koponyájukat, akkor nem okoznak később különösebb gondot, plusz az ingóságaikat is el lehet tenni további megőrzésre. Thrallnak kicsúszik a száján egy “Ne kövesd el azt a hibát, amit az apád”, mire Garrosh-nak a maradék kis esze is elmegy, és egy BESZÓTTÁAZAPPÁMRATEEE csatakiáltással ki is hívja párbajra, tét a Horda miniszterelnöki posztja, pont ahogy Thrall megjósolta valamikor az előző rész végefelé. Alig csattannak el az első ultranehézsúlyú pofonok, a Lich King inváziója eléri Orgrimmart is, a duel átmenetileg félbeszakad, és megy mindenki Scourge-ot ölni.
Ugrunk Theramore-ba, ahol Jaina megállapítja, hogy Garona elméjében több a tankcsapda meg az útakadály, mint Budapest teljes úthálózatán összesen, és olyan trükkösen vannak ezek felépítve, hogy ha egyet dispeleznek kívülről, vagy akár Garona saját akaratereje gyűri le, az egész rendszer összeomlik, és jobb esetben csak rántott sajt lesz a csaj agyából, rosszabb esetben meg bele is pusztul. Garonát ez nem érdekli, a csaj kemény, mint a fagyasztott csirkefarhát, inkább kisütné a saját agyát, ha a fiát megmenti vele. Ezzel a lendülettel váltunk is AQ-ba, ahol Anasztázia leadja a még mindig eszméletlen Medant Chogallnak, és megpróbálja elmagyarázni, hogy ugyan se Variant, se Thrallt, se Kisköcsögöt nem sikerült kinyírni, és Garona is az ellenség kezébe került, a questért az xp-t azért mégiscsak begyűjtené, lévén azért teljesen nem hülye, és pontosan látja, hogy a foglyul ejtett Medanban olyan durva mágikus potenciál van, hogy százkilométeres körzetben leolvadnak tőle a biztosítékok.
Chogall kicsit hümmög, aztán nagy kegyesen megadja az xp-t, Medant pedig további értesítésig elhelyezi – meglepetés! – a néhai C’thun hulláján. Szerencsétlen kölök kómás agya egyből el is kezdi venni az Old God Rádió nosztalgia-kívánságműsorát, amiben végtelenített agyrohasztó suttogások mennek, mindenkinek aki szereti. Bejelentkezik Chogall kémje is, és jelenti, hogy a Lich King támadása elérte Stormwindet és Orgrimmart. Helyes, helyes, konstatálja a kétfejű ogre, pont ahogy a mesterünk megjósolta, Azeroth királyai és hadurai mással vannak elfoglalva, kezdhetjük is a feltámasztás rituáléját. És itt mindenkinek engedélyezek egy halk húbazmeget.
Király kis cliffhanger lehetett volna ez a füzet végére, de még csak a felénél tartunk. Ugrás vissza Theramore-ba, ahol lesz ami lesz alapon a csajkommandó (Aegwynn, Jaina, Vali) nekilát Garona agyából kibányászni valami kis infót. Ahn’Quiraaaaaaarghjajjanyámmegpusztulok-nyekk – közli Garona, azzal eldől, mint egy zsák krumpli. Oké, akkor megyek és leszólózom AQ-t, jegyzi meg morc fejjel Vali, de rögtön közbejön valami, sőt, valaki: Meryl, a level 3000-es nyugállományú ősmágus, Medan nevelőapja, aki pár résszel ezelőtt az anyu után szökött kölök nyomában indult el Theramore-ba. Útközben meglátja a Theramore felé tartó Scourge-bandát is a Naxxramas-klón repülő nekropolisszal, ebből kifolyólag az igen szerencsétlenül hangzó “Ébresztő népek, nyakunkon a Lich King!” köszöntéssel parkol le a mountjával, amiből az őrség annyit vesz le, hogy de hiszen ez egy UD, hát nyilván ő maga is Sourge – és azzal nekiállnak betörni az arcát. Ej, de hülyék vagytok, méri fel a helyzetet Meryl, lefrostnovázza az egész várost, aztán rárúgja az ajtót a Garona EEG-jét figyelő csajokra. Vali rögtön ki akarja nyírni, de Aegwynn közbelép; ő szó szerint ezer éve ismeri már Merlyt, aki a Council of Tirisfal alapító tagja volt annak idején, Aegwynn meg ugye ennek a bandának a bajnoka, az utolsó előtti Guardian of Tirisfal.
Meryl gyorsan ledarálja a csajoknak a Garona-Medan sztorit, és közben megdöbbenve fedezi fel, hogy Aegwynn gyanúsan hasonlít Medanra, alighanem rokonok, nyilván nem anyai oldalról, viszont ez azt jelenti, hogy apairól, az meg azt jelenti, hogy Medan apja esetleg nem más mint… hűha, hát ez sok mindent megmagyarázna. Oké, mi tudjuk, ki a fater, de csináljunk úgy, mintha nem. Ja, és egyébként mellékesen jön a Scourge is, mutat ki az ablakon Merly, és gyorsan összeáll a terv: Jaina meg a testőrség visszaveri az ostromot, Merly meg Valival megy AQ-ba Medanért. Vali tiltakozik kicsit, hogy ő márpedig undeaddel soha, de a többiek rá se bagóznak, és Merly azonnal teleportálja is őket…
…pont egy Twilights Hammer tábor közepébe AQ valami kültelki részén. Én lenyomom itt a trasht, te menj Medanért, adja ki a parancsot a mage, Vali meg már szedi is a lábát, útközben mellékesen kifilézi a megint fontoskodó Anasztáziát (nem is baj, túl hosszú volt a neve, untam már leírni), és azzal a lendülettel pucol felfelé a lépcsőkön Prophet Skeram termében. A következő képkockán már a döglött Cthun előtt áll (ravasz ez a Meryl, ninjázott egy olyan raid ID-t, amin abban a resetben már kipucolta valaki az instát), nagy sebességgel kinyír mindenkit a környéken, leszedi Medant a hulláról, és futi-futi kifelé, egész jól megy ez a mentőakció. Kinn közben az unottan aoe-spammelő Meryl elé betrappol Chogall, aki kezd nagyon durván kinézni, brutális tüskék meg csápok nőnek ki belőle random helyeken, lehet hogy ez a Cthun-feltámasztós dolog káros az egészségre, megnézném mit szólna egy átlag bőrgyógyász ha meglátná az ogre hátát.
Vali az ájult Medannal a vállán épp kiér AQ templomából, és a következő vidám kép tárul a szeme elé: Meryl, a messze legmagasabb szintű mágus, akit valaha látott, egy orbitális pofontól húsz métert repül, aztán összezuhan, mint a BUX-index. A pofon feladója – aki nagyjából hat méter magas, másfél tonna, és úgy néz ki, mint két ogre, egy T-Rex, és egy négyzetméter lsd-s bélyeg szerelemgyereke – meg ránéz, és azt mondja, szia cicus, jé, csak nem egy démon bujkál benned, ó, hát azokat szeretem. Most pedig megverekszünk, és aki győz, megeszlek. Hát mégis csak lett cliffhangerünk a végére.
67 korábbi hozzászólás
Archív hozzászólások, a Wayback Machine-ből visszaszedve.