Hogyvolt #17

Ott tartottunk, hogy minden út Theramore-ba vezet: Varian és sleppje már ott üldögél a csúcstalálkozó helyszínén Jaina és Aegwynn társaságában, Thrallék útban vannak Orgrimmarból, a Garona-féle orgyilkos csapat szintén, AQ irányából, és Medan jön a legmesszebbről megmenteni anyut, ő még valahol a tenger felett jár. Kezdődhet is a móka.

017 – Gathering Thunder

Az ott egy kétkezes epix buzogány a zsebedben, vagy csak ennyire örülsz hogy találkoztunk? – köszönti Jaina Thrallt, aki a biztonság kedvéért négy tonna fegyverrel, Garrosh, Rehgar és a Kor’kron elit testőrség társaságában érkezik a békés tárgyalásra. Ugyan már béb, hát mi kell ahhoz, hogy szimbolikusan elássuk a csatabárdot? Nyilván náhány csatabárd, mi meg udvarias fickók vagyunk, hoztunk magunkkal párat, vezeti le kristálytiszta logikával Thrall, mire Jaina elnyom egy /facepalmot, mindenki bemutatkozik mindenkinek, de a bökőket senkinek nem akaródzik először letenni letenni. Ez a szerencséjük, mert a jelenetet felülről, a köd takarásában figyelő Garona-Anasztázia duó nem hülye megtámadni a tökig fegyverben feszítő delegációkat, főleg úgy, hogy a ködben nem is látják, hogy melyik köpenyes figura a célpont, és melyik sima statiszta. A két csaj így inkább elhalasztja a rajtaütést egy Maúnika-sóba illő szájkaratemeccs után.

Lenn közben a bokszmeccsek előtt szokásos keménykedés zajlik Thrall és Varian között, a helyzetet végül Kisköcsög menti meg, aki rájön hogy ha itt spontán pofozkodásra kerül a sor, a faternak könnyen összekuszálódhat a fogsora. A lécciléccilécci-hadművelet beválik, a népek lepakolják a fegyvereket és végre bevonulnak az esőről, Rehgar meg Vali meg összesúg a két főmufti háta mögött, hogy csak van már annyi eszük a főnökeiknek, hogy nem fognak egymás torkának esni a béketárgyaláson. Nem akarok nagyon spoilerezni, de természetesen nem lesz nekik annyi.

Váltunk, Medan közeleg Theramore felé rettenetes sebességgel, Anasztáziáék viharfelhője miatt félig vakon, és a radar alatt, éppen csak a vízfelszín felett, mert így tök jól tudja irtani potya xp-ért lightning boltokkal az éhes krákokat, amik kajának nézik. Közben persze megy a lelkizés, meg a belső monológ ezerrel, hogy mekkora gané már Merly, hogy eltitkolta előle az anyja kilétét, meg ilyenek.

Vissza Theramore-ba, ahol a népek összefoglalják a Lógós-sztorit, hogy mindenki képben legyen, Rehgar pedig szívszorító mesét ad elő arról, hogy amikor Brollék megszöktek tőle, rájött hogy ő lelke mélyén mindig is gladiátor maradt, és nem arénacsapatokat futtató rabszolgahajcsár, és ezért nem is üldözte őket. Vali persze megsértődik, hogy a jellemfejlődésnek erre a szintjére csak akkor tudott eljutni a volt stric… ööö… menedzsere, amikor őt már eladta 2000 gold plusz áfáért a konkurenciának. Thrall elmeséli, hogy anno ő is gladiátor és rabszolga volt, mondjuk nem két hétig, hanem évekig, de kicsire nem adunk, végülis kollégáknak is tekinthetik egymást Variannal, aki azon nyűglődik egy sort, hogy gladiátorként egyszerűbb volt az élet, csak ütni kellett, gondolkodni meg nem. Oldódik a feszültség, egyik dolog vezet a másikhoz, fiatalok voltunk, kellett a pénz, és hipp-hopp, máris azon megy a társalgás, hogy a Hordának építőanyag kéne, és tudna érte érceket meg bőröket adni, hát okosabb lenne kereskedni verekedés helyett. Garrosh vérnyomása eddigre eléri az IQ-ja ötszörösét: mit árutőzsdézünk itt, mikor lehetne vérfürdőt is rendezni, he?

Medan időközben kikavarodik a ködből, és rábukkan Anasztáziáék táborára, ahová az orgyilkos banda visszavonult aludni, hogy majd reggel támadjanak. Medan észre is veszi anyut, ahogy az lazán miszlikbe aprít néhány, balszerencséjére éppen arra spawnoló trashmobot, és közben stabilan nem ért semmit, de főleg azt, hogy miért működik együtt Garona a rosszarcú orgyilkosokkal. Aztán kicsit hallgatózik még, és rájön, hogy itt bizony a mindcontrol minősített esetének megalapozott gyanúja a fennforgás és a tényállás tárgya, úgy emberileg, mint szakmailag, és ebből kifolyólag anyut sürgősen meg kéne menteni, mert a piszkos munka elvégzése után ki akarják nyírni.

Reggel. Thrall és Varian megbeszéli, hogy egész jó volt ez a tárgyalás, de most mindkettőnek sürgősen haza kéne menni, mert otthonról olyan hírek érkeznek, hogy a Lich King támadásra készül ellenük, és egyszerre verekedni egymással meg a Scourge seregeivel is, na, hát az egy Garrosh-osztályú marhaság lenne. Már-már úgy tűnik, hogy happy end lesz a csúcstalálkozó vége, de a nagy búcsúzkodás közepébe belerondít Garona és népi zenekara zuhanórepülésben. Vali színpadiasan elrántja Variant Kisköcsögöstül a repülőmountos charge elől, Rehgar egy totemmel kivédi a ki tudja már kinek címzett dobótőröket, Thrall meg lefrostshockolja a mountjáról a legfnagyobb baltát lóbáló támadót, hogy szerezzen valami célszerszámot a bunyóhoz. Eljött az én időm – derül fel Garrosh arca, mint az egyszeri óvodásé, amikor megtudta, hogy tejbegríz lesz az ebéd, és rögtön el is helyezi a történteket a maga nem túl bonyolult világnézetének koordinátarendszerébe: nyilván a köcsög emberkirály emberei támadtak rájuk, ergo szabad a vásár, mindenkit meg lehet ölni. És ahogy feltűnik a pofozkodásban Garona (akiben megint a legjobbkor jön elő a “mit is keresek én itt?” dilemma), Varian is extrém sebességgel süllyed le Garrosh intellektuális szintjére: itt az ork csaj, aki megölte apámat, ergo ki kell taposni a belét, utána meg az összes többi orkét is, hiszen Garona nyilván nem lehet más, mint egy Thrall által felbérelt orgyilkos. És a két szellemóriás még jó sokáig fog fárasztani minket a válogatott hülyeségeikkel, készüljünk fel lelkiekben.