Hogyvolt #4-5

Kezdjük a hétfőt egy hogyvolttal, sőt, rögtön kettővel; a negyedik-ötödik füzet önmagában elég soványka volt, ezért duplarészt hegesztettem belőlük. Na essünk is neki. Ja igen, előtte még egy szolgálati közlemény: a “honnan lehetne a képregényt beszerezni okosba” jellegű kérdéseiteket a Google-lel beszéljétek meg, remek szerszám, mindenre választ ad.

004 – Balancing the scales

Vidám légi kergetőzéssel nyitunk, Broll meg Lógós épp szökik Thunder Bluffból, nyomukban a városi őrség. Egy kis csihipuhi, és persze hőseink meglépnek, csak a mountjuk, Sharptalon szed be egy csúnya sérülést. Ezzel sokáig nem mennek el, de szerencsére itt van a szomszédban Warsong Gulch, ahol Brollnak rokonai laknak. Megszületik a terv: leszállnak WSG-ben, felhealelik a madarat, aztán mennek Valiért. Vali közben TB-ben egy bokorba bújva nézi a műsort, és látja azt is, ahogy érkezik griffen a Lógós nyakára küldött orgyilkos, Magatha kedvesen köszönti, és elvonulnak tárgyalni. Vali épp eleget hall ahhoz, hogy menjen utánuk hallgazózni.

Vágás, vissza Ashenvale-be, ahol Broll szentségel, hogy a suttyó orkok kivágják az elfek erdőségeit, Lógós meg meglepő éleselméjűséggel megjegyzi, hogy naná hogy kivágják, ha nekik csak kaktuszaik vannak a durotari sivatagban. Aztán meglátnak egy portyázó ork sereget, plusz az elfeket, akikre vadásznak, gyors leszállás – jé, pont Broll tesói azok, egy csini priest csajjal, Telandrával az élen. Lógós felvázolja a stratégiát: csapdát állítanak az orkoknak, aztán páran előrelovagolnak, eljátsszák hogy megijednek a hordásoktól, és fejveszett menekülésükben pont a kelepcébe kite-olják őket.

Vissza TB-be, Vali olyan koncentrációval hallgatózik, hogy a mellbősége legalább húsz centit nő az előző képkockák óta. Magatha benn valami gandzsát szór a tűzbe, amitől úgy beállnak mind a ketten, hogy egyből meglátják, merre vannak Lógósék; szélesvásznon, HD-ben nézhetik a csatát. Lógós trükkje bejön, a buta orkok beleszaladnak a felállt elf sereg közepébe, hullanak a honorable killek, az orkok sámánja meg végső elkeseredésében ellövi az összes cooldownját, és megidéz egy lávaelementált, nesze nektek. Az elementál vidáman felgyújtja az erdőt, erre Broll enrage-el, és elnyom valami übermegaarmageddon spellt, amitől vihar támad, a föld alól tüskés gyökerek törnek elő, dörög-villámlik, mintha a Földanyának a tyúkszemére lépett volna valaki.

A cucc bewipeoltatja az orkokat, meg konkrétan szinte mindenkit, de az utolsó pillanatban Lógós fejbesomja a megvadult Brollt egy husánggal, amitől az egász világvége abbamarad. Magatha meg az orgyilkos kicsit megszeppenve áll fel a tévé elől, de utóbbi azért eljátssza becsülettel, hogy nem szarta össze magát, kicsenget száz aranyat a műsorért, mountra pattan, és irány Ashenvale. Vali meg persze utána, feltűnés nélkül.

A priest csaj közben elmeséli Lógósnak, hogy Broll bizony ilyen tápos srác, ezt jelzik az agancsai is, meg személyesen Remulostól (aki a félisten Cenarius fia, a Cenarion Circle alapítója, Malfurion haverja) kapott egy legen-waitforit!-dary varázscuccot: egy kis szobrot, ami egy zöld sárkányhoz köti a lelkét, azon keresztül meg az Emerald Dreamhez, süt-főz, mosogat, és hó végén kölcsönad elhanyagolható THM-mel. A hülyéje meg elhagyta valahol, nem lenne rossz ötlet visszazerezni.

005 – The Beast Within

Kivételesen megint légicsatával kezdünk, Brollt és Lógóst hárpiák nyaggatják valahol a légtérben Thistlefur Hold környékén. Lógós lusta sertés harcolni, és szívesebben venné, ha Broll megint ellőne egy armageddont aztán szevasz – de a druida nem hajlandó, mert már így is hasogat a csípőprotézise a megkorrumpálódott idol közelségétől. Ebből összerakhatjuk azt is, hogy a furbolgokhoz Broll elveszett legen-waitforit-dary sárkányszobrocskája miatt jöttek; ezt előadják a fogadásukra összegyűlt, és a hárpiákat rövid úton elzavaró furbolgoknak is, akikből erre azonnal elszáll minden vendégszeretet, és NEM ADJUK A DRÁGASZÁGOT csatakiáltással megkísérlik kibelezni a két jómadarat. Naná, hogy nem sikerül, pedig többször megszivatják őket Rootsszal. Broll rájön, hogy minél közelebb kerül a cumóhoz, annál inkább elő akar belőle jönni a wtfpwn (ilyenkor nincs itt Vali, pedig hogy élvezné!). Zavaros sztori jön arról, hogy az idolt Azgalor (negyedik boss Hyjalban, ha jól emlékszem) fertőzte meg démoni mágiával, és a furbolgok most valami barlang mélyén tartják. Mármint az idolt, nem Azgalort.

Broll nem pöcsöl a főbejárat keresgélésével, inkább varázsmágiázik egyet magának a plafonon a már többször bemutatott rettentő-gyökerek-nőnek-ki-a-földből trükkjével. A terv az, hogy belopakodnak, felmarkolják a cuccost, aztán huss – de persze ez nem jön be, az első őr kiszúrja őket. Broll jól lezárja a barlangot a gyökereivel. És akkor megjelenik az idolból a zöld sárkány. És morcos.

Brollnak persze van terve: Lógós öcsi, te tereld el a sárkány figyelmét, én hozom az idolt, beugrom az Emerald Dreambe, aztán lesz, ami lesz. Zseniális, fel is írom valahová, ha szembejön egy sárkány, tudjak mit kezdeni magammal. Lógós körbe-körbe menekül a sárkány elől, Broll megy a Dreambe, ahol találkozik egy morcos szellemmedvével, ami a saját medveformájána, meg minden haragjának a kivetülése vagy mi. A druida hosszasan lelkizik saját magával, mennek a tesco-gazdaságos Jedivisszatér-nagymonológok, hogy most akkor mi legyen a dühével meg ilyesmik, jön a többi állatforma, amik lilák, végül Broll csak kiűzi magából a gonoszt, a zöld szellemmedve elenyészik, hurrá. Lógós közben kezd fáradni a sárkány-macska-egér játékban, de ahogy Broll megnyeri a saját kis belső harcát, a dög is elenyészik, a gyökérzeten éppen betörő furbolgokból is elszáll a gonosz, és mindenki happy lesz. Irány Darnassus, hogy a fődruidák megtisztítsák az idolt a maradék démoni energiától is.