Mesélünk

Borean Tundra

Főváros:
  Kaskala (12,500)
Népesség:
  28,500 (80% tuskarr, 10% Drakkari troll, 8% naga, 1% kék sárkány, 1% Scourge)
Uralkodó:
  Tusklord Hrak’kar (barbár/sámán)
Főbb települések:
  Kaskala, Riplash Ruins, Warsong Hold
Vallások:
  druidizmus, sámánizmus

Szép vidék ez a Borean Tundra, ha az ember szereti a havat. Ez Northrend leghosszabb egybefüggő területe, a kontinens dél-nyugati csücskétől egészen a Wintergrasp tóig fut. A talaj inkább poros, mint köves, itt-ott kicsi fák szöszölik össze a látványt, de ezen kívül minden más teljesen fagyott.
Valahogy a tundrát elkerülte Northrend összes problémája. A Drakkari trollok nem zavarnak sokat, a Scourge ritkán jön erre és a jégviharok is enyhébbek. Az egészet talán az elszigeteltségének köszönheti, a javát az óceán határolja.

Nép és kultúra

A Tuskarr a domináns ebben a régióban. Ennek ellenére nem sokat látni őket, mert leginkább a falvaikban tevékenykednek, napokig lehet csatangolni anélkül, hogy akár eggyel is találkozna a törp. Leginkább halászással, bálnavadászattal és otthonuk őrzésével töltik napjaikat. Láttam már olyan éhes Tuskarrt ami trollhúst evett, sőt Nerubiannal harcolót is, így bizonyára máshol is megállják helyüket harcban, de jó ok nélkül senkire sem támadnak.
Ha meglátogatod őket, jobb ha sok friss hallal készülsz – ez amolyan erkölcsi dolog náluk. Ha nem jó törp valaki, akkor nem tud halászni sem, tehát a friss kapások azonnali tiszteletet jelentenek. Picit furcsa a mifajtánknak, de náluk jól működik a rendszer és amikor három testes csukával közeledtem feléjük úgy fogadtak, mint a rég nem látott testvérüket. Egyszerűek, szeretik a családjaikat. Mindenben a család az első, második a közösség és az egyén a harmadik. Azt hiszem azért nem élnek a családok távol egymástól, mert úgy nehezen tudnának szükség esetén védekezni. Ha munka van, választanak egy családot és az végez el egy adott feladatot. A család fejének kérdés nélkül engedelmeskednek, de az egész család felelősséget vállal minden rokonért. Milyen kár hogy mi törpék nem vagyunk ilyen fegyelmezettek…
Drakkari trollok szoktak a tundrán barangolni, de csak kisebb csapatokban. Ha már sokan vannak egy helyen az gondot jelent. Amennyire tudom itt nincs egy városuk se, csak pár kisebb tábor. A legtöbb Zul’Drakba költözött, Dragonblight másik oldalára, ide csak vadászni járnak vissza. Na persze minden alkalommal kicsit megzavarják a tuskarrokat, akik összeszednek egy csapatot és jól megkergetik őket. Egy troll a látottak alapján simán elbírna egy dagival, de a tundrán sokkal több van az utóbbiból.
Van itt még naga is, de csak délen a Riplash Ruinsnál. Néha látni kék sárkányokat is, ők Coldarrában laknak nem messze innét, át-át repülnek ide. Lélegzetelállító lények és meglepően barátságosak – egyikük a fejszém felől érdeklődött. Volt errefelé néhány Scourge alakulat is, de csak felderítők a tó felől.

Összességében a Borean Tundra egy lényegtelen része Northrendnek, legalábbis az emberek és a Scourge szerint – nehéz megközelíteni, túl sivár és túl hosszúak a partjai, hogy könnyen védhető legyen. A Tuskarr viszont épp ezért szereti, bárhol halászhatnak, a nagáknak tökéletes a Riplash Ruins ahonnan a délről érkezőkre nagyon jó rálátásuk van. A Drakkari meg vadászni szeret itt, mert itt lehet, ráadásul a tundra elég kevés búvóhelyet nyújt a vadon élő állatoknak. Mindenki más inkább az erdős területeket kedveli keletebbre.

Földrajz

Széles, lapos és hideg. Kemény jég borítja az egész területet, azalatt a föld teljesen fagyott. Nyugaton a jég felgyűrődött pár nagyobb dombbá, aztán mögöttük ott a Westrift. Északon a felszín egy csúszós, sima jégtakaróvá simul ki, mely a Wintergraps tóhoz vezet. A régió északnyugati csücskében található a Sholazar Basin, ami nem csak hogy nem fagyott, de ott még hó is csak épphogy leledzik. Keleten is jobbak a helyzetek, ugyan havas ott is, de sokkal kiszámíthatóbb.
Az északra található Wintergrasp tó jól védi a területet Dragonblight és Icecrown felől. Az utóbbihoz csak a Dragonblighttal szomszédos hegyeken vagy a Sholazar Basinen keresztül vezet út, de egyik sem ajánlott még tapasztalt utazónak sem, hadsereggel meg különösen nagy botorság lenne.

A növényzet elég gyér, anélkül pedig a szél akadály nélkül süvíthet, a törp a saját kiáltását is alig hallja olykor. Ami fa megmarad mind örökzöld, de csakis a rövid csavaros fajta – keleten már vannak csudaszép, magas példányok is. A szárazföldön csak pár farkas és nyuszihopp volt elszórva, az állatvilág javarészt a vízben található. A tuskarr bármelyik bálnafajt már messziről megismeri, annyi esztendeje vadásszák őket. Több mint 20 különböző halfajról is meséltek. Amúgy a parton elég könnyű halat fogni, akár hálóval is.
Westrift: a régió délnyugati részén van egy borzasztó nagy hasadék a jégtakaróban, mely egészen addig fut, ameddig a szem ellát. Ez választja el a Borean Tundrat Coldarrától és az egyetlen út a kettő között egy magányos híd úgy középtájt.

Települések

Riplash Ruins: a tundra déli végében található, Northrend délnyugati csücskén. A stílusát tekintve Nerubian eredetű, valószínűleg egy földrengés vagy vulkánkitörés eredményeként került Azjol-Nerub földalatti hálózatából a felszínre. Nagák lakján egy ideje. Gonoszak, mindenkire támadnak, de hál istennek nincs oka a törpnek oda betévedni, az óceán könnyedén megközelíthető mellette is.

Kaskala: ez a Tuskarrok szülőföldje. Pontosabban azt mondták nekem, hogy ez a szülőföldjük. A terület kis falvak együttese, nem több mint 400 család lakja, de olyan közel egymáshoz, hogy egyetlen településnek lehet nevezni a helyet. Nagyon család orientáltak, mindegyik kis falu egy nagy családé. Lehet úgy is nézni, hogy egy város Kaskala, melyet a családok szerint osztottak fel, de valójában mégsem, mert mindegyik falu saját magában is működik. A férfiak vadásznak és halásznak, a nők gondozzák a kevés gabonát ami a tundrán megmarad, gyűjtik a bogyókat, nevelik a gyerekeket és tartják rendben a házat.
A házaik erősek, fából és kőből készülnek vastag nádtetővel. Egy emeletesek és inkább oldalra terülnek el, ami érthető az időjárást látva. Vastag zsalu minden ajtón és ablakon, így a meleg bent, a hideg pedig kint marad. Az épületek kör alakúak, középen egy nagyobb teremmel és az alvó szobákkal kívül. Kővel kirakott tüzelőben hatalmas tűz ég folyamatosan, mely az egész épületet melegen tartja és sütés-főzésre is kiváló.

A levadászott állatok minden részét felhasználják. A bálnák hatalmas csontjai otthonaik gerendái, fókabőrből és szőrökből padlóborítást készítenek. Tintahalak alkatrészeiből és pikkelyekből festéket kevernek, melyek fali szőnyegeiket színesítik. Saját ruházatuk is rendkívül színes. Amikor egy pár egybekel, a nő egy mellényt varr férjének, melyet apává vagy családfővé váláskor cserél csak le. Halálakor is ebben temetik, többi ruházata csak mellette, összehajtva, párnaként kíséri el a túlvilági életére.
Ahogy mondtam, minden falu egy nagy család. A legidősebb férfi a falu főnöke, ő mondja meg hol halásznak, hol vadásznak, kinek milyen feladat jut. A felesége felelős a család női részének munkájáért és az oktatásért. Persze kereskednek is a városon belül egymással, a felesleget hiányzó dolgokért.
Kaskala védelmében mindenki egyformán kiveszi a részét, de a beosztásért Tusklord Hrak’kar felelős. Igyekszik egyenletesen elosztani a járőr feladatokat, hogy étel beszerzésre is jusson rendesen idő. Ha valahol rossz hét volt, az összes többi falu osztozik azon ami jutott. Senki sem marad éhesen, senki sem marad ruhátlanul Kaskalaban. Egymás kisegítését nagyon becsülik.

Történelem

A romokat tekintve a Nerubianok lehettek itt az elsők. Ha csak nem egy kísérlet volt, hogy milyen a felszínen az élet, még mindig amondó vagyok, hogy természetes úton kerültek a jégtakaró felé. Mindenesetre a kísérlet nem jöhetett be, hiszen romokat látunk most. A dagik voltak a következők, Kaskala a legrégebbi város, több száz éves lehet. A Drakkari jelent meg legutoljára, még településük sincs.

Frostbridge

Évszázadokkal ezelőtt egy ember érkezett Coldarrába, hogy Malygosszal értekezhessen. Nagy tudós volt, ötleteit akarta megosztani a mágiák fejével. A hatalmas sárkány fogadta őt és felrepíttette a Nexus tetejére. Hónapokig társalogtak, elmélkedtek, nagy barátok lettek. Később még sokszor visszatért, ezért Malygos egy híd építését adta ki feladatul, hogy a Westriften át barátja könnyedén meglátogathassa segítség nélkül is.

Coldarra

Főváros:
  Nexus (100)
Népesség:
  500 (100% kék sárkány)
Uralkodó:
  Malygos the Spellweaver
Erőforrások:
  tudás, varázslat, mágikus ereklyék

Amikor azt mondtam, hogy Borean Tundra a legnehezebben megközelíthető hely picit túloztam, mert valójában a szárazföld legnehezebben megközelíthető része csak. Coldarra, a közvetlen szomszédja és mellesleg az egyetlen sziget Northrend közelében, ennek a címnek a nyertese. Az egyetlen út ide a Frostbridge nevű hídon vezet a Westriften keresztül, az áthaladás pedig az azt őrző kék sárkányoktól függ. Senki nem teheti lábát a szigetre külön engedély nélkül.
Illik a név a helyhez, az egész sziget jégből van, körülötte hatalmas csúcsos alakzatok, mint kék karmok emelkednek ki a fagyos óceánból. Némelyik olyan magas, hogy a Crystalsong erdőig vagy Dragonblightig ellátni róluk. Egyszer még Icecrownt is megpillantottam onnan, bár aki itt lakik biztos több mindent látott. Hogy a sárkányok hogy bírják ezt, azt nem tudom, én majdnem megfagytam.
Csak sárkányok élnek itt, nem számítva Malygos látogatóit ritkán. Nem engedik, hogy bárki letelepedjen. Ez azt is jelenti, hogy nincs Scourge. Talán a Lich King is tudja, hogy nem kéne ujjat húzni velük, a végén még egy legyőzhetetlen ellenséget haragít magára. Szóval mindenki más a szárazföldön marad, a sárkányok pedig békében élhetnek, elmélkedhetnek jéghegyek között.

Nép és kultúra

Fantasztikus lények a kék sárkányok. Azeroth védőinek tartják magukat és mindenkinél többet tudnak a varázslásról. Azt mesélik, hogy maga Malygos hozta létre és írta le a mágiát, hogy mások tanulmányozhassák. Igaznak kell lennie, mert a sárkányok mindig igazat mondanak (Deathwing családját és még egy csomó másikat leszámítva). Különös egy faj, meggondolt és komor, de a levegőben olyan boldogan szálldogálnak le-föl, mint ahogy egy gyerek tenné. Kellemes a társaságuk, szeretnek emlékekről mesélni. Pénzt nem használnak, étel mindig bőven van, így nem kereskednek, viszont a tudást és annak gyümölcseit mindennél nagyobbra értékelik.
Nem vallásosak, azt mondják a tudományok adják meg az igazságot, a vallások csak mítoszok és félreértelmezések eredményei. Ennek ellenére Malygost olyan hódolattal fogadják mindig, ami máshol csak egy istennek jár meg. Emellett halottaik szellemével is sokat kommunikálnak, bár ez betudható annak is, hogy Deathwing nagyon sokukat ölte meg és legtöbben már csak szellem formájában léteznek.

Földrajz

A sziget a szomszédos tundra harmada hosszra, de keskenyebb ennél valamivel. Nincs igazi partja, az óceánból kiálló jégoszlopok meredeken emelkednek fel a sziget szintjére. A követ mindenhol vastag hó és jégtakaró borítja, csak pár helyen látszik a fagyosan zöldellő fű. A sárkányok a dombokba és hegyekbe vájt barlangokban laknak, többnyire egyedül. Az egyetlen kivétel a Nexus, Malygos otthona ahol többen is élnek. Kijárt utak nincsenek, a sárkányok repülve intézik ügyeiket.
Frostbridge: egyetlen híd köti össze a tundrát és Coldarrát, több mint száz láb hosszú lehet, de keskeny. Kemény a felszíne és egy alacsony szegély van a szélén, ami elég arra, hogy véletlenül ne sétáljon le róla senki, de azért nem elég, hogy lelökni ne lehessen senkit. Kék sárkányok járőröznek a hídon folyamatosan, mindenkit megállítva és kikérdezve.

Nexus

Eredetileg csak Malygos lakta, mára jócskán kiegészült, ahogy mások is a vezetőjük mellé költöztek, hogy bölcseleteiből tanulhassanak. A Nexus egy kiterjedt barlanghálózat, mely egész Coldarrat befutja. Minden üreg olyan szépen ki van alakítva, hogy egy jég alatti kastélyra jobb hasonlít mint barlangokra. A falakat jég és kristályok alkotják melyeken a fontosabb pontokon elhelyezett drágakövek fénye a szivárvány összes színére törik. A sima falakba a sárkányok nagyobb munkáinak emléke van faragva. A padló simára csiszolt kőből készült, olyan mint a tükör. Lépcsők nincsenek, repülve ez nem is gond. Sokszor portálokat használnak a termek között. A legkülső szobákban fantasztikus jégszobrok állnak – amikről később kiderült, hogy hívatlan vendégek jégbe fagyasztva, melyeket mások számára figyelmeztetésként helyeztek ide. A barlangoknak fantasztikus mágikus tulajdonságaik vannak, volt ami látogatásom alatt többször megváltozott, erről félelmemben nem is kérdezősködtem.

Történelem

Malygos régen olyan varázslatok formálásába kezdett, ami a földet és az eget is megmozgatta. Egy évezredig tartott, hogy varázsenergiát tudjon nyerni a földből és azt megfelelő formába alakítsa. Itt lakott ez idő alatt. Északon lakó kék sárkányok csatlakoztak hozzá időről időre. Amikor Deathwing megtámadta és tucatjával ölte le őket, a túlélők megpróbáltak ellenállni, de esélyük sem volt a feketék kegyetlenségével szemben. A háborúban elpusztultak lakóhelyeik és a föld is menthetetlenül megsérült. Ez a terület lett a Dragonblight. Malygos mérgében és dühében otthonát leszakította a kontinensről, hatalmas szakadékot létrehozva közöttük, melyet most Westriftnek hívnak.
A megmaradt kék sárkányok Malygos szigetére költöztek, azóta nevezik Coldarra szigetének, új otthonaikat itt alakították ki. A Deathwing elleni harcot feladták és a világ elől visszavonultak. Nem sokkal később elvesztek az örökös tanulásban, de a Dragonblightban elpusztult lelkeket nem felejtették még el.

Mi lenne ha?

Azt csiripelik a madarak, hogy egy Han’jin nevű troll három másik táborral egyesült és egy nagyobb bázis építésébe kezdtek a Borean Tundran. Ha csak nem kapnak össze valamin, mások is csatlakozni fognak hozzájuk és az egész régió békéjének oda lehet…

Sok Tuskarr családfő fogott be jegesmedvét magának az évek során, talán sajnálatból, talán egyéb célból. Más vándorlóknak is nagy szolgálatot tehetnek ezek a hatalmas állatok, ezen a területen más nem nagyon bírja a megerőltetést.

Coldarrába eljutni az arcane mágiát kutatóknak mindennél nagyobb dolog lenne. Malygos megkérdőjelezhetetlenül Azeroth legerősebb arcane varázslója, nem csak a varázslatokat, de a mögöttük lakozó elméletet is ő maga alkotta. Könyvtárai bárkit álmain túli erővel ruházna fel, még az ősi sárkány néhány szava is olyan képességek és bölcsesség birtokosává tenne, amit halandó sosem ért el. Talán ebben a könyvtár, talán Malygos segítségével együtt előkerülhet az a tekercs, melyet réges-rég, northrendi romok között találtak. Benne egy varázslatról olvasható, mely élőhalottakat gyógyítja meg. Egy ilyen fegyver a Lich Kinggel szemben döntő fontosságú lehet. Ha igaz a legenda és valóban létezik a tekercs, Coldarra biztos tud róla, talán itt tényleg megtalálható, talán Malygos segíthet.