1. rész: Az Ima

2. rész: A Nerfbat Lesújt

Az előző részek tartalmából:

A Horda a félelmetes paladinok ellen a végső megoldás mellett döntött. Megidézve a nagy Goblin avatárt, a fény lovagjaira isteni büntetést mértek. Mamlasz, a paladin élete majdnem véget ért, amikor gyanútlanul belépve a Warsong Gulch-ba majdnem legankelte őt egy büdös ork. Zug zug!

3. fejezet. Bosszú

Mamlasz esküt tett a csuklyás embernek.

- Védeni fogom Arathi vidékét a Hordától, erre becsület-szavamat adom. A gyengék védelmezője, az elesettek bosszúállója vagyok. Nevem Mam…
- Kuss már és menj arrébb, takarod az NPC-t! – szólt rá egy türelmetlen gnóm.

Arathi hegyvidéke tárult szeme elé, először látta ezt a gyönyörű zöld tájat. A nyári nap melegen cirógatta arcát. A házból, amiből kilépett beláthatta az egész területet. A közelben egy istálló állt, közvetlenül mellette egy zászló. Az istálló mögött a távolban látott még egy kovácsműhelyt, a magas dombon egy fűrészmalom dolgozott nagy zajjal. Minden épület mellett ott állt a szürke zászló.

„Miért szürke? Mit kell csinálnom ezekkel a zászlókkal? Hogy vigyem be őket?” – igen erősen gondolkozott Mamlasz.

- Buff plz. – Türelmetlen hang szakította félbe ámélkodását.

Mamlasz előtt izgatott emberek, gnómok, elfek és törpök a zárt kapuval szemben futottak. Végignézett rajtuk, s valamit hiányolt… A paladinok…
Hol vannak az arany-vörös páncélban lovagló lovagok? Nem látott senkit se, aki hozzá hasonlóan fél tonna páncélban és halálhozó szent fegyverrel lenne felszerelkezve. Egyedüli paladin volt ebben a csatában. Papok, druidák és egyéb boszorkányos népség vette körül.

„Paladin vagyok, felnéznek rám. Feltüzelem őket a csatára!” – gondolta magában. Félrelökte az előtte rohangáló néhány személyt, előrébb tolakodott s belekezdett annyiszor gyakorolt beszédébe:

- Allisok, testvéreim! A mai napon a Horda remegni fog, mert lecsapunk rájuk a mennyek erejével! Meglátják majd végzetüket éles pengéinken! Tartsátok a harcvonalat, kövessetek engem! S ha éppen véletlenül egy fehér trónon találod magad, alattad víz csobog, s keményen izzadsz ne félj semmit jó barátom, hisz te csak bio bréken vagy és székrekedésed van!

Csend… a többiek zavart arccal feléje fordulnak.

- Lol, just stfu noob and heal kk.

Az egész völgyön végigvonuló kürt hangja jelezte a csata kezdetét. A kapuk felnyíltak, szabad utat engedve a harcolóknak. Mamlasz nézte, ahogy társai a szürke zászlókhoz rohantak, s kicserélték azt a szövetség jelképére.
„Áhhá! Ezen zászlókat védeni kell, s nem cipelgetni!” – állapította meg magában.

Mamlasz elrobogott az istálló mellett, s egy hídon átkelve több társával együtt elérte a kovácsműhelyt.

- Jönnek! – Ordította az egyik katona.

Mamlasz látta, ahogy jobb oldalról taurenek és orkok rohamozzák meg a csapatot. Hatalmas kalapácsát megmarkolva tudta, hogy ez alkalommal megmutatja majd ezeknek, milyen egy IGAZI paladin.

Az első pillanatokban Mamlasz minden dühét kiadta. Egymás után jöttek a critek, szent judgementjei mint a tavaszi zápor, oly szaporán hullottak a szerencsétlen orkokra.

„You don’t have enough mana” – hangzott fel a figyelmeztető üzenet.
Kifutott a manából egy perc alatt anélkül, hogy egy ellenfelet sikerült volna megölnie? A taurenek, miután elkönyvelték kis noteszukba a bekapott nüansznyi sebzést visszacsaptak Mamlasznak. Fél tucat ütés, s máris több sebből vérzett hős lovagunk. Felhúzta isteni pajzsát, de nem tudta gyógyítani magát, a hordások meglátva a buborékot spammelni kezdték a csirke és spit-makrókat.

Mamlasz a bölcs visszavonulás mellett döntött. Pajzsának védelme alatt az istálló felé menekült.

- WTF!!! pala noob heal!

Ezek hozzá beszéltek? Az ősi lovaghoz, hogy őket gyógyítsa? Miért nem fogják fel, hogy ő nem gyógyított mást magán kívül soha? Azt is ritkán kellett, mert az ellenség elég kevés alkalommal tudta lesebezni olyan szintre… Ez alkalommal azonban tényleg bajban volt. Hp-ja alig, manája sincs.

Érezte, ahogy egy gyógyító varázslat erővel tölti fel, Körbenézett, s látott egy fiatal lányt gyönyörű fehér ruhában, aki mosolygott, s még egy gyógyítást mormolt el rajta.

- Köszönöm papnő! – Mamlasz meghajolt a lány előtt.

- Papnő? Pala vagyok, lol.

Micsodaaa? Egy paladin? Nem, ez nem lehetséges. Ez a lány vászonruhát hord, s nem a lovagok által örökölt páncélokat…

- Ha paladin… akkor mit csinál ezekben a göncökben, hölgyem?

- Hisz ez a felszerelésem, Holy pala vagyok!

Holy… a „híling” fa. Az új paladinok… a fiatal generáció… Akik gyógyítani tudnak csak, Mamlasz szánalmasnak találta ezt az új divathullámot. Miért állnál a háttérben, kis gyógyító varázslatokat szövögetve, amikor hatalmas fegyvereket lóbálva, sárkánypáncélt viselve harcolhatsz az első vonalakban?
Erejét újra összegyűjtve megidézte hű hátasát, de ahogy megindult volna megállt az idő, s mozdulatlanná vált minden körülötte. Ugyanabban a pillanatban egy hatalmas tábla hirdette a harc végeredményét:

“A Horda győzött! 2000:300 Lolpwnt”

Mamlasz megszólalni se tudott, miután kisilabizálta a betűk jelentését. Soha se látta még ezen betűket így egymás után. Mi történt az utóbbi időkben? Mi változott?

Ideje volt visszamenni a régi Alterac-völgybe. A harc, amelyben a törpöket segítve mindig volt alkalom egy kis bombázásra, orkok leölésére. A törptől megkapva az engedélyt ismét a Stormpike klán szolgálatába állt.

Megérkezett a rég látott jeges völgybe, a harc már javában zajlott. A barlangban körülnézve több idegent is látott, akik csak ott álldogáltak.

- Üdv, barátaim!
Egyik se válaszolt, mintha észre se vették volna. Közelebb lépett.

- Hogy megy a csata? – kérdezte. Az egyik katona megszólalt:

- Nehogy beköpjé’ reporttal, nem vok lícser.

Mamlasz nem értette az egészet.

- Hogy mi? Lícs?

- Lol, azt se tod mi a lícsing?

- Attól félek nem tudom mi az, de ön mit csinál itt. Nem kéne segítenie a törpéket a harcmezőn?

- Ő’zöm a barlangot, hogy ne gyüjjenek be ide!

- Egy hordás se juthat be ide… – vonogatta vállát Mamlasz.

- Lal, őrző vok itt, jó? Most ő’ködnöm kell, nemtok beszélni, de NEM-VOK-AFK, kk?

Mamlasz kilépett a világosságba. A törp generális segítségért kiáltozott, bajban volt. Ahogy elérte a Stormpike bázist, szokatlan látvány került a szeme elé: több tucat hordás lepte el az egész területet, az ő idejében a közelébe se jutottak.

A „szörnyek” észrevették a páncélos paladint, s rögtön szapulni kezdték:

- %!+”#&@ kek kek!

Mamlasz nem figyelt rájuk, áttört soraikon a szent pajzs varázslata segítségével,s a generális szobájába sietett.

- Nem… kaptam… healt… noobok… – Nyögte elhalóan Vandar miközben 15 hordás ugrált a hátán. Ahogy elesett, a vérgőzös orkok, taurenek, élőhalottak és trollok minden figyelmüket Mamlasz felé fordították. Tudta, hogy ezúttal nincs menekvés. Bubiját elhasználta, a HS is cooldownon…

„Ez lesz a végem? Néhány hordás egyszerűen szét fog trancsírozni? Nem… hiszem, hogy többre vagyok hivatott!”
Mamlasz már nem félt többé. Megmarkolta szeretet fegyverét, s utolsó rohamra indult a tucatnyi ellenség ellen, ajkán harci ének.

MINDÖRÖKKÉ RETRIBUTION!!!