… ha a fanboyok ezt elolvassák. Van egy elszánt rajongói réteg ugyanis, amely aljas támadást lát mindenféle kritika mögött, amellyel a szent játékot illetik illetéktelen illetők (elnézést). Illetéktelen szerintük bárki, aki rosszat ír/mond a játékról. Nos, ennek a cikknek neki se kezdjenek akkor, azt javaslom. Merthogy ez egy kritika lesz a játék első 35 szintjéről, afféle gyors beszámoló, magánvélemény, az a fajta, amelyet annyira nem szeretnek a szemellenzős rajongók. Nekik röviden összefoglalom – nem rossz, de lehetne sokkal jobb is. Viszlát.

Nehéz dolgom van a cikk írásakor. Rengeteg mesélni való anekdotám lenne, találkozásokról, küldetésekről, párbeszédekről, mókás hibákról, ám ezek jórészt a fő történet küldetéseihez kötődnek, amely poénjait nem szeretném lelőni, ugyanis ez a játék legnagyobb erőssége: a fő történetszál. Ennek ellenére elég hosszúra sikeredett a leírás, elnézést érte, de még így is rengeteg dolgot kihagytam, például az űrcsatákról egy szót sem ejtettem, vagy a grafikáról, a hangokról.

A kezdetek

Első karakterem egy sith warrior lett, mégpedig egy nehézvértben feszítő juggernaut, mivel köztudott rólam, hogy igen komoly nehézvért-fétissel áldott meg a sors. 35. szintig jutottam el kényelmes, családapás tempóban. Természetesen egy karakter nem karakter, és az adott problémákat több szemszögből is meg kellett vizsgálnom, ezért indítottam egy másikat is. Bounty hunter, mercenary, 28. szintig jutott – talán nem kell mondanom, nehézvértben feszít ez is.

Az első benyomásaim meglepően jók voltak (jobbak, mint a bétában). Pár trükkel sikerült elfogadható FPS-t kicsikarni a gépemből, és mivel szabadságon voltam a megjelenés napjától, végig tudtam sok-sok küldetést vinni, így az élmény is más volt, jobban el tudtam merülni benne, és odafigyelni az apró részletekre.

Izgatottan szaladgáltam, örvendeztem a fénykardnak, küldtem az első társat ékkövekre vadászni. Teljesen rendben volt minden, a karakter maga, az NPC-k, a szinkron, még a mellékes küldetések is teljesen lekötöttek.

Egy fénykardos cool srác

Átkerültem végre a birodalmi flottára, és itt azért már szembesültem az első bosszantó problémákkal. Az állomáson képregénnyé vált a játék, aukciós házban (azaz galactic market) próbáltam pár jobb nehézvértet keresni az advanced class kiválasztása után, de nehéz úgy, hogy a szűrők nem működnek rendesen, és egy egyszerű sorbarendezés esetén teljesen más a találatok száma a csökkenő és a növekvő sorrend között.De ez akkor még nem zavart. Tankként behívtak egy Black Talon flashpointba – ez a normál group instance SWTOR megfelelője, a Black Talon pedig a beugró, ami 2 játékossal is teljesíthető (a társak segítségével), mi hárman futottunk neki. Minden percét élveztem, annak ellenére, hogy a tankolás annyira nem ment a juggernauttal – egy stance és egy taunt az összes eszközöm, miközben egész groupok jönnek szemben. De ezzel együtt is kiválóan szórakoztam, ráadásul még az átvezető párbeszédek is érdekesek voltak, akkár sokadik alkalommal is. Ugyanis az ilyen átvezetők során lehetőség nyílik a társalgásban saját válaszokat adni. Például kérdez valamit az NPC, és minden játékosnál megjelenik a karakterére jellemző 3 opció. Kiválaszt egyet, a többiek is, és a gép egy véletlen sorsolással eldönti, melyik játékos válasza lesz a csapat, mint egység “hivatalos” válasza. Emiatt majdnem mindegyik Black Talon run alatt volt pár teljesen új szöveg a csapattársaim részéről – a birodalmi ügynök beszólásai különösen tetszettek, mint ahogy a fejvadász “arcoskodása” is.Van benne kraft!

Sok kritika éri a crafting és companion-rendszert is, nekem különösebb bajom egyikkel sincs. Remek megoldásnak tartom azt, hogy a társakat el lehet küldeni alapanyagokat, recepteket gyűjteni, és craftolni is. A probléma inkább az így létrehozható dolgokkal van – jelenleg pár szakmának van csak értelme, mert a küldetésekből, tokenekből és flashpointokból összeszedhető holmik általában jobbak, mint a gyártottak, ráadásul a gyártás maga sem olcsó mulatság.

Vendor ablak

A társaknál egy sajátos érték, az affection jelzi, hogy mennyire vagytok jóban. Minél magasabb ez az érték, annál hűségesebb az adott társ, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a crafting és alapanyag-szerző küldetéseket gyorsabban, jobb esélyekkel teljesíti. Növelni az egyes párbeszédekben választott megfelelő opcióval (az első társ esetében ez nekem sosem sikerült, szerintem azóta is mínuszban van vele a mutatóm), illetve speciális ajándékokkal lehet (ezeket vásárolhatod, de bizonyos crafting alapanyagszerző küldetésekkel is be lehet szerezni).

A fő ágon haladva sorra kapjuk majd a társakat, az első társat követi a hajó megszerzése után az azzal járó, hihetetlen módon irritáló beszélő robot – folyamatosan pofázik, de tényleg, elviselhetetlen!

Közjáték

Egy pillanatra megszakítom a folyamatot, hogy pár szót ejtsek az Ahto City szerver közösségéről. Alapvetően nem lenne rossz, más játékokhoz képest meglepően kevés a “ha nem tetszik, takarodj vissza wowozni anyu pénzéből” jellegű beszólás (óránként 2-3 ilyen “vita” kevésnek számít?), és értelmes kérdésekre többnyire értelmes választ is kap a kérdező, ami már-már példátlan.

Két kifogásolni valóm van.

Az egyik személyes, és engem halálra idegesít. Sok MMO játékot kipróbáltam már, némelyikkel azóta is játszom (talán megelőzhetem az “ez is csak egy rohadt Activision-fizette wow-fanboy köpködő írása” kommenteket, ha megemlítem, hogy mostanában a LOTRO-ban sokkal több játékórám van, mint a Warcraftban), de ennyi aljas, mocskos quest objective lopó senkiházival még nem találkoztam, mint itt. Bárhol, bármerre jártam, ha egy küldetés felveendő/használandó céltárgyát ellenfelek védték, akkor hétszentség, hogy a támadásom pillanatában megjelent mögöttem valaki, és amíg én küzdöttem az életemért, lazán odasétált, és felvette/használta a holmit. Ami azért probléma, mert 1) itt nem lehet harc közben felvenni/használni ezeket többnyire, 2) a repop ideje 1 perctől 10 percig terjed, 3) még ha újra is teremtődik az adott céltárgy, vele együtt néha az azt védő ellen is megjelenik rögvest, így felvenni vagy használni már nem tudod. És a támadás pillanatában ugye megint arra jár valaki…

A másik szimplán mulatságos. Előfordul (meglepően ritkán, és az esetek döntő százalékában véletlenül – és itt meg kell dícsérjem az Ahto City magyar közösségét, tényleg ritka!), hogy valamely honfitársunk magyarul ír a general chatre. Nos erre MINDIG érkezik egy válasz, hogy “generalon ne beszélj magyarul légyszi”. Nem whisperben. Hanem ott helyben. Átfogalmazva – rászólnak a general chaten magyarul, hogy a general chaten nem beszélünk magyarul. Nooormális?

Dzsungelláz

A sivár, sivatagos kezdő zóna után következett Dromund Kaas, a Sith Birodalom fővárosa, amely egy dzsungelbolygón található, ezt pedig Balmorra követte, ahol éppen polgárháború dúl. Mindkét bolygó hangulata tetszett, a dzsungeles részek a kóborló állatokkal éppúgy, mint Balmorrán a sok szétlőtt jármű és épület romja – és valamiért teljesen odáig voltam a hatalmas légvédelmi ágyúkért, amik folyamatosan lőnek az ég felé. A mellékküldetések is érdekesek voltak még, de itt azért már elkezdtem belefutni a következő adag problémába.

Legtöbbjük apróság, ám az a helyzet, hogy ezek az apróságok csak gyűlnek, csak gyűlnek a játék során, és amint átlépik valaki tűréshatárát, kezd negatív ítélete lenni a játékról, függetlenül attól, hogy milyen jól szórakozik. Pedig tényleg nem világrengető dolgok ezek. Lett egy leadhatatlan, törölhetetlen küldetésem. Rengeteget kellett ide-oda rohangászni. Időnként egy-egy skill nem működött, vagy beragadt az animációja. Esetleg kétszer, háromszor kellett a gombra nyomnom, hogy elfogadja (bár ez az utóbbi napokban mintha megszűnt volna). Előre meghatározott útvonalon őrjáratozó elit robotra ráugorva az hirtelen visszateleportált az útvonala kezdetére, én meg ott álltam egy CD alatt lévő force jump skillel, valamint egy tőlem sok-sok méterre lévő, igen dühös elit robottal és két barátjával (akik az útvonala kezdeténél ácsorogtak), akik a közeledési kísérleteimet heves tűzzel fogadták. De ezek még bőven tűréshatáron belül voltak.

Hogy fogod azt a pisztolyt, fiam?!

És a rengeteg, rengeteg szaladgálás. Menj ide, menj vissza, most megint ide, majd amoda, eleinte gyalog, utána futva, majd egy lassúcska járgánnyal. Vannak bolygók, ahhol nettóban majdnem több időt töltöttem utazgatással, mint a gyilkolászással.

És a bónusz küldetések. Eleinte örömmel fogadtam őket, de aztán már annyira megutáltam, hogy Balmorra óta hagyom őket a fenébe. Mik is ezek? Amikor az adott bolygón megcsinálod a fő szál küldetéseit, valamint a mellékes dolgokat, elégedetten hátradőlsz. Elvégre van azért egy határ, ameddig egy adott zóna, és az ott lévő ellenfelek érdekesek és hangulatosak, és ezt a határt remekül belőtte a Bioware, mire elkezdtem volna unni az adott területet, pont végeztem a történettel, és mehettem az űrkikötőbe, hogy elhúzzak onnét. Aztán a hajód felé menet eléd áll egy NPC, és megátkoz a bónusz küldetésekkel. Amelyek első lépése egy vadiúj quest hubba vezet. Ahol, ha befejezed a fő- és mellékfeladatokat, átirányítnak egy másik, vaidúj quest hubba, ahonnét a következőbe… Ezeket persze nem kötelező teljesíteni, de rengeteg tokent adnak. Minden bolygónak saját gyűjthető  tokenje van, amikből vendoroknál elég jó cuccokat lehet vásárolni. Ha nem csinálod meg a bónuszt, akkor csak a saját holmijaidra lesz elég tokened, a kísérők felszerelésére nem jut, márpedig a kísérők nagyon fontosak, nélkülük elég nehezek a küldetések.

Pöröly Űrállomás

Közben persze jöttek a komolyabb flashpointok is, Hammer Station és Athiss. Hammer Stationt még simán tudtam tankolni DPS talentezéssel, bár az aggróval voltak gondok, de hát az ősi bölcsesség szerint aki lehúzza az aggrót a tankról, az meg is érdemli a pofonokat. Élveztem az összes harcot (egyik sem alap tank&spank), és itt már sokkal kevesebb beszélgetés van, mint Black Talonban. Athiss már keményebb hely volt, oda bizony kevésnek bizonyult a DPS talentezésű juggernautom, a healer nem tudta tartani a tempót, de DPS-ként is szerencsére volt esélyem bejutni, és az is nagyon tetszett. Tegyük hozzá, casual vagyok, nem hardcore raider.

Az egyetlen probléma a flashpointokat tekintve a korrekt LFG eszköz hiánya. Sokak szerint nem is kell, mert ott a chat, meg különbenis. Igen, a regionális chat, ahol nagyjából napi 1-2 LFG hirdetés jelenik meg. A többség pedig a birodalmi flotta állomásán keres csapattársakat, hiszen ott lehet belépni a flashpointok ajtaján. Azaz vagy az állomáson ácsorogsz, és lesed a chatet, vagy pedig csinálod a küldetéseket, és sosem jutsz le (minden persze DPS-ként igaz, healerként, tankként itt sem kell sokáig várni az állomáson). De ha még meg is hívnak questelés közben, akkor el kell jutnod a flashpointra. Teleportálni közvetlenül az állomásra ugyanis nem lehet. Azaz átvágod magad az ellenségen (a mountként szolgáló siklóról egy rádtösszentés hatására leesel), eltaxizol a településre, ahonnét indul a komp az állomásra, beszállsz, kiszállsz, felliftezel, belépsz. Ha megcsináltad az instát, akkor ugyanez vissza.

Picit körülményes a talentek csereberéje is, mert hiába van a töltő képernyőn egy tipp, hogy nyomd meg a gombot a talent képernyőn – az a gomb nincs ott, hanem az űrállomáson lehet egy NPC segítségével resetelni. Kényelmetlen, főként a hibrideknek, hiszen tankként szintezni nem egy leányálom – de DPS-ként flashpoint csapatot találni sem.

Sokan felróják a játéknak, hogy advanced classt nem lehet változtani. Ez véleményem szerint ökörség, ezek nem külön talent-ágak, amiket csak úgy csereberélhetni kellene. Bár mind a juggernaut, mind a marauder sith warrior, a kettő teljesen különböző class! Persze megtéveszti az embereket, hogy mindkettő sith warrior, meg a sztorijuk is közös, de ettől még gyökeresen eltér a kettő. Maradjon is így.

Néddmá’, egy Jedi!

A PVP viszont óriási csalódás volt. Először is az FPS gondok. Hiába ingadozott ez az érték a játékban átlagosan (kültér, beltér, város, puszta, flashpointok) 30 és 60 között, Hutballon leesett 10-12 FPS-re. Játszhatatlan. Az óriási skill lagról nem is beszélve, sokszor hosszú másodpercek telnek el a gomb megnyomása és a képesség tényleges “elsülése” között – ami egy közelharcos karakternél igencsak kellemetlen. Out of range, az persze, anyád. Arról nem is beszélve, hogy időnként az adott warzone töltőképernyője kivág a karakterválasztóra.

A másik probléma – a Hutball. Ez az egyik warzone. Gyűlölöm. Aki nem ismerné – vérfoci Star Wars módra. Probléma kettő van vele. Az egyik, hogy azért némi csapatmunkát feltételezne, ami véletlen összerakott bandával esélytelen. Másrészt tele van platformokkal, ami 10 FPS-sel játszva nem éppen kellemes. És persze állandóan azt adta be a játék, tízből talán egyszer jutottam be a Voidstar warzoneba (ami sokkal élvezetesebb, támadó/védő felállásban küzdenek a felek egy csillagrombóló belső terében). Alderaant egyszer sem láttam. Persze ezen semmi meglepő nincs, az Ahto City szerveren a legóvatosabb becslések szerint is 3:1 a sith:jedi arány, de sokak szerint inkább 5:1, és a Hutball az egyetlen, ahol sith csapat összemérheti tudását egy másik sith csapat ellen.

Félreértés ne essék, ez nem a Bioware hibája, egyszerűen így alakult a szerver populációja. Ami sokat segítene, az több szerverrel közös warzone rendszer, ehhez viszont megintcsak egy korrekt LFG-rendszer kellene, ami jelenleg nem áll rendelkezésre.

Annak ellenére, hogy PVP szerveren vagyunk, küldizés közben nem sok jedit láttam. Konkrétan a 35 szint alatt háromszor futottam bele ellenségbe. Egyszer 20. szint körül csapott agyon és corpsecampelt három 40 körüli jedi. Aztán picit később egy magányos 42-es döntött úgy, hogy most elégtételt vesz rajtam. Végül Alderaanon támadott meg egy velem egyszintű jedi, akinek sikeresen feldugtam a piros fénykardom, hiába, a juggernaut kemény, mint a vidia, pláne, ha dühöz az ellopott küldetés céltárgyak miatt.

Vader feels blue

Következett Nar Shaddaa, a kedvencem az összes eddig látott pálya közül. A küldetések végre egy helyen találhatóak, az utazgatás minimális, városi környezet, remek melléksztori, minden percét élveztem. Tatooine már nem ennyire pozitív – bár ez is nagyon hangulatos pálya, a küldetések kezdtek ellaposodni, és itt megint rengeteg utazgatás vár a gyanútlan játékosra. Alderaan már kifejezetten unalmas zóna volt, Taris nemkülönben. A fő küldetésszállal semmi probléma, az továbbra is remek, de a mellékküldetések egy idő után teljesen egy kaptafára készülnek, és ezt még a sokszor kiváló dialógusok sem mentik meg.

Még butítottan sem csúnya a játék

A problémák is sokasodtak. Megjelentek az evadelő ellenfelek. Az új társam gyógyítás képességének az effektje rajtam ragadt, így a következő zónaváltásig élénk neonzöldben pompázott a karakterem. A társamnak hiába állítgattam be, hogy mely képességeket használja és melyeket ne, amint felszálltam a járművemre, ezeket elfelejtette. Flahspointba lépés közben disconnectet kaptam, újra bejelentkezve átestem a padlón és meghaltam. Egy helyen leestem a taxiról is.

Itt fordult a lelkesedés részemről bosszankodásba. Hirtelen azok a dolgok is idegesítettek, amelyek fölött eddig szemet hunytam. Az UI scale hiánya, és az, hogy a jobb oldalra kitett action barra rálóg a warzone UI egyik eleme, így a két legfelő gombot nem lehet egérrel elérni. Hogy nem lehet átrendezni az action barokat. Hogy az “í” billenytű nem bindolható. Hogy 2011-ben egy MMO játék chatje az ő és ű betűk helyett egy négyzetet rak ki. Hogy offline havert nem lehet a friend listhez hozzáadni. Hogy a party chatet időnként nem látom. Hogy eddigre már 4 törölhetetlen küldetésem volt. Hogy 3-4 óránként újra kellett indítanom a klienset. Hogy a térképen egyszerre csak egy szűrő lehet aktív. Hogy egy másik terület térképét csak akkor tudod megnézni, ha van oda küldetésed. Hogy a “high” textúra beállítások ellenére egy rakat randa, homályos textúra van a játékban. Hogy a guild lista egy idő után az online tagok kétharmadát nem mutatja, és akiket igen, azoknál sem műküdik a jobbklikkes üzenetküldés/csapatba hívás. Class balance egy vicc, ráadásul bár a felszínen sokfélék a karakterek, bizony a gyakorlatban sajnos nem is annyira különböző egy DPS juggernaut és egy DPS mercenary – kis ütés/lövés, nagy ütés/lövés, debuffot felrakó ütés/lövés, csak a debuffolt ellenre használható nagy ütés/lövés, channelezett ütés/lövés nagy CD-vel, a nagy CD-t csökkentő talent… Mintha csak az animáció lenne más, és egy-két extra képességet kapna mindegyik az egykaptafán felül.

Amatőr dolgok ezek, és egyenként nem tűnnek nagy valaminek, de így, ömlesztve bizony kiverik a biztosítékot a semleges, szimplán szórakozni vágyó játékosnál. Persze dolgozik az összesen a Bioware, de a játékot ebben a formában kihozni szerintem baklövés volt. Ha várnak pár hónapot, akkor ezeket könnyedén orvosolhatták volna, befejezhették volna a félbehagyott dolgokat (end-game PVP zóna egy vicc, a legacy rendszer pedig csak ígéretként létezik – kapod a pontokat a legacy szint növelésére, de hatása egyelőre semmi), és talán a supportos emberek megfelelő képzésére is maradt volna idő.

Maguk nem ezeket a robotokat keresik

Nehéz objektív véleményt adni a játékról. Egyrészről maximálisan megértem a fanyalgókat, a rengeteg hiba félkész termék benyomását kelti, és a nevetséges support miatt özönlik a szenny a fórumokra mindenütt, még ha sokszor ki is derül később, hogy félreértés vagy hoax volt az egész. Másrészről a rajongókat is megértem, mert ha valakinek a történet kiemelten fontos a játékmechanika, a flashpointok és a pvp ellenében, az otthon érezheti magát, hiszen egy remek sztori részese lehet a valaha készült második legjobb sci-fi univerzumban (nézzétek el nekem, a megrögzött Warhammer 40K rajongónak ezt a 2. helyet), amelynek a hangulatát maximálisan eltalálták.

Space Hulk?

Én magam fanyalgok picit. Engem bosszantanak a hibák, a problémák, a félkész dolgok. Idegesít, hogy a DPS ágon talentelt juggernautom picit lassúcska PVE-ben. Ennek ellenére estéről estére azon kapom magam, hogy belépek, és csinálom a küldetéseket, gyilkolom az ellent (sötét oldalon nyomuló sith esetében az “ellenség” fogalomkör elég tág, gyakorlatilag rajtam és hűséges társamon kívül mindenki az), követem a fő történetet, lövöldözök az űrben, és suhogtatom a fénykardomat. Guild chaten szidom, mint a bokrot, de azért játszom vele nap mint nap, legalábbis addig, amíg a sith warrior sztoriját végigjátszom.  Hogy utána mi lesz, azt még nem tudom,de egyelőre élvezem. Csak bosszant a tudat: lehetne ez sokkal jobb is!

Lehetőség van a játékban. Nagyon sok múlik a következő 1-2 hónapon. Ha a Bioware képes lesz a fő problémákat helyrerakni, és megfelelő end-game tartalmat (PVE és PVP egyaránt!) adni a játékosoknak, akkor sikeres lesz. Ha nem, akkor mindenki végigtolja 2-3 karakterrel a fő történetet, majd más vizekre evez, és csak az elvakult rajongók maradnak, akik viszont továbbra is jól érzik majd magukat.

Én drukkolok a Bioware csapatának, remélem helyrerakják a játékot. A világ megérdemelné.