Játékok régi WoW-osoknak

Vanilla WoW óta tolod a szekeret és kezd eleged lenni? Vagy csak úgy érzed, hogy ennyi év MMO-zás után túl sok mindenről maradtál le a gamer világban? Igen, a Blizzard játékokkal az a gond (vagy inkább pont ez bennük a jó?), hogy a játékidőnk egészét ki tudják tölteni. Pánikra semmi ok, ha ezen változtatni akarsz most összeszedünk neked pár kiváló játékot, ami akkor is elfut a PC-den, ha utoljára a Cataclysm idején frissítetted a vasadat.

A cikket egy kedves ismerősöm, Stöki (Nem, nem az a Stöki, nekem van egy külön bejáratú – szerk.) ihlette, aki újévi fogadalmához hűen nem fog többé WoW-hoz nyúlni és engem kérdezett meg, hogy amíg összeszedi a pénzt egy tisztességes gamer PC-re, addig mik lennének azok a címek, amiket érdemes bepótolni az utóbbi nagyjából 10 évből. Természetesen az alábbi lista azoknak is hasznos, akik egyéb okokból régen frissítettek vagy kell pár tipp, hogy mit rakjanak a gazdaságos laptopjukra. Jó szórakozást!

BioShock sorozat

A listát mindjárt egy elég erős cím nyitja. Ha valaki játszott az ősrégi System Shock 2 című játékkal, annak ismerős lehet a játék néhány eleme. Olyannyira, hogy akár még plágiumgyanús is lenne, ha a két projekt vezető designere nem egy és ugyanaz a személy volna.

Akinek nem ismerős a fent említett szellemi előd, annak az alapkoncepció a következő: egy FPS-RPG hibridről beszélünk (bár a részek előrehaladtával egyre inkább FPS és egyre kevésbé RPG), amely az első két részben egy utópisztikus tengeralatti városban játszódik, ahol mesteri szintre fejlesztik a génmanipulációt. Az álomtársadalom rövid úton összeomlik, mi pedig egy lezuhant repülőgép utolsó túlélőjeként kerülünk az események kellős közepébe. A sztori ezen felül, tartalmazza az utóbbi évtized egyik – ha nem „A” – legnagyobb fordulatát, amit nyilvánvaló okokból nem kotyognék el. Bár a harmadik játék, a BioShock Infinite már valószínűleg megizzasztja a régebbi rendszereket, de kicsit finomítva a beállításokon még ez is el fog futni a legtöbb gépen.

Rayman Legends és Origins

Őszintén bevallom, nem vagyok elfogulatlan a sorozattal kapcsolatban.  Az eredeti Rayman volt az első játék, amit megszereztem PC-re és nagyon szép emlékeim vannak róla. Ez a cím homlokegyenest más irányba megy, mint az előző: míg a BioShock egy egzisztenciális és morális kérdésekkel teletűzdelt kalandjáték, addig a Rayman egy könnyed és helyenként egészen elborult platformer.

A hangulatról sokat elmond, hogy a fejezetek végi gonosztevőket legyőzésük után az űrbe boxolhatjuk, ahol aztán a disznó csillagkép fenekében egy bolygón kötnek ki, ahol ördög-űrlények zenélnek a hátsójukon… igen, ez egy OLYAN játék. Ettől függetlenül, ha te tényleg régi WoW-os vagy, akkor jó nosztalgiaútnak ígérkezhet bármelyik rész, sőt ha családod is van, a gyerekek is jól szórakozhatnak vele.

Dishonored

Ez megint kicsit komolyabb cím, komolyabb sztorival és játékmenettel és ehhez mérten kicsit jobban megterheli a régebbi rendszereket. Ha azonban anno ’12-ben legalább egy középkategóriás PC-d volt, elvileg nem kell, hogy problémát okozzon a futtása. A sztori steampunk környezetben játszódik és alapvetően egy előzetesen unalmasnak ígérkező belpolitikai bélsárkavarással indul, amibe természetesen főhősünk is belefolyik és innentől fogva átalakul az egész egy bosszúhadjárattá.

Ami a játékmenetet illeti, egyfajta belsőnézetes Assassin’s Creedről (Blizzardos arcoknak: Rogue-szimulátorról) beszélünk, ahol nagy hangsúly van a lopakodáson és a játék komolyan jutalmaz, ha a küldetéseket észrevétlenül és/vagy minél kevesebb vérontással visszük véghez. Mindez meg van spékelve egy csomó varázsképességgel, mint az időleges wallhack, a teleport vagy a mérges-éhes patkányok ellenfeleinkre szabadítása. A fenti képességeket egyébként egyfajta talent rendszeren keresztül érhetjük el, amivel a fejlesztők kipipálják a ma már kötelező RPG elemeket is.

Egyszóval, ha csíped a Thief sorozatot vagy az általános sunyi gyilkos szerepét, bátran merem ajánlani a Dishonored első részét.

Undertale

Most kicsit belemászunk az indie-játékok territóriumába, egyrészt azért, mert nagyon sok érdekes ötletet tartalmaznak, másrészt, mert jellemzően tök olcsóak, harmadrészt pedig egy doboz sült krumplin is elfutnak. Tehát rendelkeznek mindazon adottságokkal, amiket egy rég frissített PC-n játszó kolléga keres. És mi mással is kezdhetném a sort, mint az indie játékok múlt évi üdvöskéjével?

Ezzel a játékkal viszont az a baj, hogy bármit is mondanék róla, lespoilereznék valami nagyon fontosat. Egyedi a játékmenet, a sztori, a képi világ és nagyon nehéz írott (vagy akár beszélt) szövegben visszaadni, milyen érzést nyújt a sok egyedi ötlet fúziója. Úgyhogy egyelőre legyen elég a becsületszavam, hogy ezt a játékot igenis érdemes kipróbálni!

The Binding of Isaac: Rebirth

Újabb indie-cím a listán. Az eredetivel nem érdemes foglalkozni a Rebirth változat meglétével, hiszen minden szempontból előrelépés a másikhoz képest. Ha a nosztalgikus látványvilág, a véletlenszerűen generált pályák és a permanens halál ígérete ínyedre van, akkor ne keresgélj tovább!

Ori and the Blind Forest: Definitive Edition

Az Ori egy fura gyerek, egyrészről az indie fejlesztőcsapat, a Moon Studios keze munkája, másrészt pedig a Microsoft időközben a fenekük alá tolt egy rakat zsét, amit szerencsére nem örömlányokra és mértéktelen piára költöttek (vagy lehet, hogy arra is, szerencsére ez a végeredményen nem látszik – szerk.).

Játékmenet szempontjából egy kétirányú platformerről van szó, csodálatos képi világgal, megható, bár kissé egyszerű történettel, mindezt gyerekbarát, de felnőttek számára is érdekes tálalásban. Ehhez még hozzá jön egy olyan aláfestő zene, ami a fülgazmus határát súrolja. Ha valamelyik ajánlásom mögött ki merek állni teljes mellszélességgel, akkor ez kétségtelenül az.

VVVVVV

Nem, nem ragadt be a V billentyűm, tényleg ez a soron következő játék tisztes neve. A fent említett alkotás egy átlagos platformer lenne, ha nem lenne ilyen piszok jól megcsinálva és nem lenne meg az a pikantériája, hogy az ugrás helyett a gravitációt tudjuk megfordítni a – micsoda meglepetés – V billentyű megnyomásával. Pixelgrafika, midi soundtrack, teljes nosztalgia túladagolás. És ha ez még nem győzött volna meg, azért a jelképes összegért, amiért hozzád vágják, ezt a címet (gyors fejszámolással 1500 forint vagy még kevesebb, ha valamilyen kiárusítás van) mindenképpen érdemes kipróbálni.

Sunless Sea

Talán ez az első olyan játék, aminél nem tudom azt mondani, hogy kötelező legalább egyszer kipróbálni. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz játék lenne, de műfajából adódóan inkább ízlés kérdése, hogy valaki jól szórakozik-e vele. Időnk nagyjából egyharmadát hajónk irányításával töltjük egy sötét, Lovacraft-novellák által ihletett tengeren, a kétharmadát pedig különböző szöveges képernyőkön, küldetéseket megoldva, legénységet fogadva és kereskedve. Ezen felül a halál végleges és a világ véletlenszerűen generált.

Ha a fenti tulajdonságok csábítóan hangzanak, akkor hajrá! Egy olyan játéknak nézel elébe, amely folyamatosan arra bátorít, hogy mindig többet kockáztass és egyre messzebb merészkedj a sötét tengeren, hogy aztán elkerülhetetlenül elveszítsd a legénységed és a hajód a kalózok, tengeri szörnyek, kannibalizmus vagy egyszerűen az őrület következtében.

Fallout 3 és Fallout: New Vegas

Végül visszakanyarodunk a mainstream címek mezejére. Bár régebbi rendszereken a legújabb rész nem valószínű, hogy eldöcög, a Bethesda poszt-apokaliptikus FPSRPG-jének előző két darabja köhögés nélkül elfut bármilyen, 10 évnél fiatalabb gépen. Ha valaki nem ismerné ezt a sorozatot… akkor mire vár? Zseniális! Tűnés kipróbálni!

Az alapkoncepció az, hogy a hidegháború a Fallout világában soha nem ért igazán véget, csak a Szovjetunió helyét lassan átvette Kína, majd az egyre növekvő nyersanyagszükségletek és a kimerülő források nukleáris háborúba taszították a világot, ami röpke két óra alatt radioaktív pusztasággá változott. A lakosság egy része földalatti szuperbunkerekben húzta meg magát, mi pedig majdnem az összes játékban egy ilyen bunkerből szabadult jómadarat alakítunk. A sztori sokféle lehet a résztől függően, hol az apánkat, hol a majdnem-gyilkosunkat keressük, de soha nem is ez a lényeg, hanem az út, amit a fő sztori során és mellett bejárunk.

A világ megkapó, tele érdekesebbnél érdekesebb történetekkel és emberekkel (valamint kevésbé emberekkel – szerk.) Akárcsak a BioShock széria, úgy ez a sorozat is a részek előre haladtával egyre inkább FPS és egyre kevésbé RPG, de még a legutóbb megjelent részben is elég szerepjátékos elemet találhatunk, hogy kielégítsük ilyen irányú vágyainkat. Ha az itt említett két cím közül választanom kéne, inkább a New Vegast ajánlom az érdekesebb sztoriszálak és a 3. rész formulájának tökéletesítése miatt, de ha a pénztárcánk megengedi – és megjegyzem, nem kell eget rengető összegeket kiköhögni – mindkettő megérdemel egy végigjátszást.

Elder Scrolls V: Skyrim

Az Elder Scrolls széria a Bethesda másik üdvöskéje, szintén kötelező darab minden RPG rajongónak. Alapvetően belsőnézetes és sokkal inkább RPG, mint a Fallout játékok, sokkal több karakterfejlesztési lehetőséggel, de a Bethesda recept itt is stimmel: érdekes világ és elég felfedeznivaló egy évtizedre. Komolyan, nekem 230 órám van ebben a játékban és még mindig találok új helyeket. Csak ajánlani tudom. Gépfrissítés előtt pedig óvakodjatok a Special Editiontól, mert elfüstöli a gépeteket!

Valve játékok

Ezeket nagyjából egy kalap alá veszem ebben az esetben. Egyrészt azért, mert mind kiváló a maga nemében és mindegyik FPS valamilyen csavarral, másrészt pedig azért, mert potom pénzért szokták vesztegetni kiárusításokon.

A Half-Life széria teljes mértékben kötelező darab szerény véleményem szerint. Olyan alkotás, ami utána évekre megszabta nem csak az FPS műfaj jellegét, de nagy általánosságban azt, ahogyan a történetmesélést kezelik egy videojátékban.

A Portal és folytatása rövidségük ellenére kiváló logikai játékok és egyáltalán nem véletlen, hogy kultikussá váltak az internetes gémer közösségekben.

Ebbe a kategóriába tartozik még a barátságokat megingató, kooperatív zombi-túlélő akciójáték, a Left4Dead; a Team Fortress 2, amivel a híresztelések ellenére abszolút nem ugyanolyan élmény játszani, mint az Overwatch-al és mindenki kedvenc online orosz nyelvtanfolyama, a Counter-Strike: Global Offensive.

Szívesen látnátok más (nem Blizzard) játékokkal foglalkozó cikkeket az oldalon? Ezennel Frostshock! népszavazást írok ki a kérdésben. A szavazóurnák itt találhatóak:

Tetszik(4)Nem tetszik(0)