August 7th, 2010 by Attila1234

Kristóf mester elkészült az Ősi Istenekről szóló írás folytatásávall is.

Az Ősi Istenek – Második rész

C’thun

Kutakodó szemünk most a rezzenéstelen tekintetek nagymestere felé fordul. Vitathatatlan, hogy eme Ősi Isten gyakorolta a legközvetlenebb hatást Azerothra.  A nerubian faj létrehozásában közvetet t szerepet  játszott, az ő érdemeit ”dícséri” a qiraji mai formája, döntetlen csatát vívott egy titánnal, és kapcsolata a Twilight’s hammer szektájával és annak tébolyodott vezérével, Cho’gallal arra enged következtetni, hogy tetteinek következményeire majd a Cataclysm során derül fény igazán.

Érdekes módon, ezen Ősi Istennek saját teremtményei adtak nevet.

C’thun Eljövetele:

S az Ősi Isten saját képmására  avatárokat formált a Silithidek népéből. Ezek a kiválasztottak a Qiraji. Ösztönösen és öntudatosan, a Qiraji nevet adott teremtőjének: s megszületett C’thun…

Évezredeken át a Qiraji lázasan dolgozott,  hogy olyan erővé váljon, mely pusztulást hoz majd az istenüket eláruló világra.  Ahn’Qiraj hatalmas erődje azért épült, hogy otthont adjon növekvő seregeiknek, és hogy méltón fogadják C’thun érkezését.

C’thun azeroth-i története azokba az időkbe nyúlik vissza,  amikor nem rendelkezett sem névvel, sem rovarszerű hadsereggel. Egyként sok társa közül, felfedezvén, vagy megteremtvén Azerothot (a források ellentmondásosak, de valamit elárul a tény, hogy azok, akik a világ teremtését az Ősi Isteneknek tulajdonítják, általában a lények tébolyodott kultistái közül valók), a titánokkal vívott háború előtt évezredekig  uralva az elementál lordok  akaratát, végeérhetetlen, kaotikus játékháborúkat vívott a saját szórakoztatására.

Nehéz megmondani, meddig tartott ez az állapot, vagy hogy a titánok Azeroth átformálására tett első kísértlete előtt, vagy után kezdődött-e el. Mivel az ősi troll birodalmak rendelkeztek a titánokról szóló feljegyzésekkel, teljesen elképzelhető, hogy a titánok többször elhagyták a világot, majd később visszatértek. Ennek oka lehet az Ősi Istenek tevékenysége, mint ahogy arra utalás található a Curse of Flesh dialógusban.

Azt tudjuk, hogy a titánok és az Ősi Istenek végül háborút vívtak, amely a Pantheon győzelmével zárult. Ám az Istenek annyira részévé váltak Azerothnak, hogy elpusztításuk egyben a világ megsemmisülését jelentette volna. Bár a titánok nem hagyták figyelmen kívül ezt a lehetőséget – ezt az Algalon-protokollból tudjuk – csupán végső megoldásként kívánnak élni vele. Ehelyett az oly nagyon uralni vágyott világ magvába zárták ellenségeiket, Ulduarhoz hasonló börtönöket hozva létre, hogy örökké fogva tartsák mindet.

Nos, egyet kivéve.

C’thun Eljövetele:

Az idők kezdete előtt, mikor a világ csupán csecsemőkorát élte, földjét egy Titán és egy elképzelhetlenül gonosz és hatalmas lény csatája dúlta föl.

A prófécia itt zavaros, nem mondja ki egyértelműen a Titán halálát, de egy Titán földre hullását ábrázolja. És egy Ősi Isten is elesett – legalább is így kellet volna lennie.

E lény ezredévekig a föld alatt rejtőzködött – várta, hogy eljöjjön az ő ideje. Börtönéből leste a pillanatot, amikor bosszút állhat sérelmeiért.

Csupán egy Ősi Isten kűzdött meg egy Titánnal és került ki győztesen a harcból, bár azt nem tudjuk sikerült-e elpusztítania. (A jelenlegi spekulációk Tyrrel kapcsolatban azt feltételezik, hogy C’thun számlájára írható az ő elvesztése is, mivel a Titán Őrszemet megnyomorító lény leírása nagyban hasonlít az Ősi Istenére. ) Ez a még-nem-C’thun ugyanúgy a világ mélyén volt elzárva, mint fajának többi tagja,  (valószínűleg a később Ahn Qirajként elhíresült építmény alatt, amelyet qiraji szolgáinak sikerült elfoglalnia) de velük ellentétben ő elég hatalmat mutatott fel  egy titán legyőzéséhez, így egyértelműen nehezebb feladatnak ígérkezett kordában tartani.

Mérhetetlenül hosszú időn keresztül, rosszindulatú, rejtett hatalma azon dolgozott, hogy ellensége teremtményeit eltorzítsa és megrontsa. Maga az Örökkévalóság Forrása adta neki a proto-silithid fajt, mely később aqirrá vált, hogy létre jöhessenek a nerubianok és a qiraji. És a qiraji eljött C’thunhoz, elfoglalta neki a titánok börtönét, Ahn’Qiraj templom-erődjét, amely ma Silithus sivatagában sötétlik.  És a megrontott, titánok emelte falak között a hatalmas sötét istenség a világ meghódításáról álmodott.

Az eletelő évezredek alatt, amíg a Sundering darabokra törte Kalimdort,  Tidehunter és csatlósai keze által a régi troll birodalmak végső pusztulásán keresztül, az Ősi Isten – amely közben C’thunná vált – várakozott, míg seregei elég hatalmassá nőttek a gyűlölt kaldorei kihívásához a Kalimdor feletti uralomért. Így megkezdődött a War of the Shifting Sands, amelyben a megrontott, titánok által teremtett fajok, mint a tol’virok a silithid hordák és qiraji vezetők oldalán harcoltak, hogy kiűzzék a night elfeket a kontinensről.

C’thun majdnem sikerrel járt. Eleinte a night elfek állták a homokot, és sok csatában győzelmet arattak a qiraji felett, egy fődruida brilliáns vezetésének köszönhetően.  Ám az Ősi Istent nem lehetett csak úgy megfékezni.  Követői kikémlelték a night elf ellenállás vezérének, a nagytiszteletű Fandral Staghelm egyetlen gyenge pontját: rajongó szeretetét fia iránt.  Kihasználva az apa büszkeségét, a qiraji Rajaxx Generális egyetlen csatában megsemmisítette a night elf vezér elszántságát.

The War Of The Shifting  Sands

Mikor a nap harmadjára elérte pályája csúcsát, megjelent a qiraji, ha lehet, még nagyobb számban. A rovarszárnyak zümmögése felkavarta a levegőt, ahogy a horizon peremén megszámlálhatatlan tömegekben várakoztak. Szélesre húzták a soraiak Fandral és a többiek előtt, mint a napot eltakaró hatalmas felhő…majd megálltak.

És vártak.

Fandral rendezte sorait, majd az élre állt, miközben Viharvarjak köröztek az égen, és medveformába változott Druidák fúrták karmaikat a porba. Pillanatokkal később a rovarok óceánja kettévált,

felfedve egy Qiraji generális hatalmas tömegét, aki karmos végtagjában egy sérült elfet cipelt.  A Qiraji vonalak elé állt, majd a magasba emelte Valstann Staghelmet, hogy mindenki jól lássa.

Az elfek soraiból rémült kiáltások röppentek fel. Shiromarnak összeszorult a szíve. Fandral csak némán állt, megdermedve a félelem, a düh és a kétségbeesés keverékétől, biztosan tudva, hogy Délszárny elveszett, és rettegve, hogy a fia halott. Átkozta magát, hogy engedte elmenni a fiút.
A generális karmai között Valstann megmozdult, és mondott valamit a lénynek, de túl messze volt,  hogy érteni lehessen a beszédét.

A Fandralt eddig mozdulatlanul tartó erő azonnal megtört, és rohamra indult, a night elf sereg mögötte…de a távolság túl nagy volt, és mielőtt a Qiraji generális megmozdult, Shiromar már tudta, hogy nem érhetik el időben Valstannt.
A rovarok hadvezére összezárta karmait az elf vérző testén, derékban kettészelve azt.”

Valstann halálát követően a qiraji kiűzte a kaldorei-t Silithusból, s az Ősi Isten közel állt a teljes győzelemhez. Talán ha megállnak a határon, hogy megerősítsék soraikat, ma C’thun szolgái által uralt világban élnénk. De a night elfeket üldözve a qiraji behatolt az “isten-földek”re, Un’Goroba, amelyet a titánok építettek  a természet megőrzésére, így felfedték magukat az ottani őrszerkezeteknek. Ezen kívül a qirajinak sikerült az, ami Fandralnak nem, egy támadással a Bronze Dragonflight ellen a night elfek oldalára állították a Sárkánynemzetségeket.

Ezek az egyesült erők visszaverték az örjöngő qirajit.  Az olyan teremtmények ereje, mint amilyen Ossirian the Unscarredé volt sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a qiraji ikercsászárai felülkerekedjenek a night elfek druidáin és őrszemein, akiket a négy sárkánynemzetség támogatott. Ám a kaldorei sem remélhette, hogy legyőzze az Ősi Istent annak saját erődjében. Nem kockáztatva egy efféle konfliktust, egyszerűen Ahn’Qiraj falai mögé zárták C’thunt és qiraji követőit. Fandral Staghelm pedig fia halála fölötti keserűségében széttörte az erődöt újra kinyitni képes Jogart.

C’Thun és szolgái ezer évig , háborítatlanul vártak börtönpalotájukban. Idővel a silithidek utat ástak maguknak a föld alatt, s újra Kalimdort fenyegető erővé váltak.  Ebből következett a Horda és a Szövetség utolsó sikeres közös akciója, a Varok Saurfang által vezetett Might of Kalimdor. Míg az összefogás mindkét oldal hadseregeit közös zászló alatt vezette csatába, a Cenarion Circle nagyhatalmú hősöket fogadott fel, hogy újra egyesítsék a széttört Jogar darabjait, és behatoljanak Ahn’Qirajba. Ezeknek a hősöknek sikerült az, amire a titánok sem voltak képesek, és az Ősi Istent saját rejtekhelyén pusztították el.

Ám mikor Ősi Istenekről beszélünk, olyan lényekről van szó akik nem képesek meghalni. Bár feltételezetten “halott”, és qiraji követői szétszéledtek, C’Thunnak mégis sikerült Cho’gallt Ahn’Qiraj romjaihoz hívni, sikerült az ogre mágust  felismerhetetlenségig eltorzítania, és elküldenie Twilight’s Hammer kultistákkal az oldalán, hogy a frászt hozza halandó hősök egy csapatára, amíg elrabolja Medivh fiát. És a szektát feltételezetten legyőzték, mégis, a Twilight’s Hammer hatalma egyre csak növekszik, és a Cataclysmban komolyan munkához lát majd. C’Thun számára talán a lehető legjobb választás volt, hogy elhitette velünk a halálát…

Tags: Lore
Posted in Hírek | Comments (10)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.