July 19th, 2010 by Attila1234

Még több Forsaken lore László fordításában.

A játékost elküldik, hogy tegyen jelentést Koltira Deathweavernél, aki most Androhal városában tartózkodik, és éppen a Forsaken csapatokat vezényli egy olyan háborúban a romok irányítása felett, amiben egyszerre küzd egy csatatéren a vad Horda (Koltira irányításával), a jópofa Scourge (nekik Darkmaster Gandling, egy régi Scholomances boss parancsol), és a gonosz Alliance (őket egy Thassarian nevű bácsi vezeti, ő Koltira allis, másodosztályú utánzata).

Rögtön pofás kis szöveggel nyit Koltira amint megszólítod:

Koltira: A Lich Király halálával nekem már csak a kötelesség marad. Nincs családom, se barátaim…. csak ez. A háború.

Furcsa módon Thassarian is szó szerint ezt mondja, pedig neki a nővére Northrenden lakik, de neki elnézzük, mert csak egy buta human. Koltira elküld minket, hogy Scourge katonákat gyilkoljunk. Ha kész és leadtuk, utána kapunk három másik questet, és innentől indul be igazán a sztori. Meg kell ölni Araj the Summonert (talán egyesek még emlékeznek rá), a Raveniant (aki kiszabadult Scholomanceből), és végül Darkmaster Gandlingot. Akármilyen magas a szinted, Darkmaster Gandling egy ??-es NPC, akit addig kell ütni, amíg meg nem jelenik Thassarian és Koltira, hogy kivégezzék (nem sikerül nekik, Gandling elmenekül). Ezek után az az érdekes szituáció adódik, hogy két, korábban szövetséges, de elméletben már egymás ellen harcoló hadvezér egy méterre találja magát a másiktól.

Gandling: Elegem van ebből. Nem is kell nekünk igazán ez az Androhal. Tudjátok mit, inkább marakodjatok egymással a kis haszontalan koszfészek felett.

(Gandling elteleportál)


Thassarian: Koltira! Hírét hallottam, hogy te is Lordaeronban vagy.
Koltira: Jól hallottad. Akartam adni neked egy esélyt, hogy még egyszer megölhess.

(Ha valaki nem értené: Thassarian ölte meg, és élesztette fel Koltirát halállovag formájában még anno. Ettől függetlenül, akármilyen furcsán is hangzik, a kapcsolatuk baráti volt.)

Thassarian hangosan felkacag

Thassarian: Lehet, még oda is el fogunk jutni egyszer.
Koltira: Igen, lehet… de nem ma. Most, hogy már nincs útban a Scourge, én visszahívom a katonáim, és újracsoportosítom őket.
Thassarian: Én is ugyanerre készülök.
Thassarian: De tartsd észben Koltira: mi már többé nem vagyunk bajtársak. Te a Horda tagja vagy, én pedig a Szövetségé.
Thassarian: Egyszer úgy is meg kell küzdenünk Androhalért, és csak az egyikünk hagyhatja majd el győztesen a harcmezőt.
Koltira: Jól tudom. És ne gondold, hogy kíméletes leszek veled.

Thassarian megint nevet

Thassarian: Rendben van. Alig várom…

A két halállovag elsétál

Koltira: (/whisp) Senkinek, ismétlem SENKINEK nem beszélhetsz a kis egyezségemről Thassariannal. Vedd úgy, hogy ez egy parancs a felettesedtől.

(Visszamegyünk a Forsaken bázisra- Koltirának valahogy sikerült hamarabb odaérnie, mint neked.)

A halállovag, ahelyett, hogy végső csapást mérne az Androhalban állomásozó ellenséges erőkre (egészen meglepő módon), védekezésbe vált át, minket meg elküld a Bulwarkra, hogy medvéket öljünk, és halál felesleges dolgokkal foglalatoskodjunk. Út közben találkozunk egy Ravensun nevű Forsaken csajjal, aki fontos szerepet játszik a Tirisfal Gladesi új questsorozatokban. Ravensun ad nekünk egy val’kyrt, akinek a segítségével Alliance földműveseket kell élőhalottá alakítanunk egy közeli tanyán, csak hogy mindenki lássa, a val’kyrek igen is komoly szerepet kapnak a játékban.

Miután ezzel végezünk (elméletben napok telnek el), visszaküldenek minket Koltirához.

Koltira: “Thassarian és az emberei lépésre szánták el maguk. Azt hittem megegyeztem vele, de ezen most nem rágódhatok el. A csata akkor kezdődött újra, amikor szedett-vedetten felfegyverzett parasztok és milíciák tömege hátba támadott minket a városháza irányából.

(Gondolom ez egy utalás a Warcraft III/as human képességre, hogy a parasztokat fel lehet fegyverezni a városházán. Mindegy, kinyírjuk a parasztokat, és aztán újra elküldenek Ravensunhoz, aki mostanra már az egyik legnagyobb androhali Forsaken épület alagsorában intézi sziszifuszi ügyeit. Koltira azt akarja, hogy vigyük el a nőt őhozzá, de Ravensun másképp gondolja)

Lindsay Ravensun: Nem viszel engem sehova. Amíg Koltira a régi pajtásával üzletelget, és hagyja, hogy Androhal kicsússzon a kezünkből, én komolyan azon vagyok, hogy egyszer még meg is nyerjük ezt a csatát. Nem hiszel nekem? Tessék, beavatlak egy kis titokba…

[Lindsay leveti az álruháját, és így meglátjuk, hogy ő valójában Sylvanas Windrunner)

Sylvanas: Ne akard tudni, milyen nehéz volt fenntartani az álcámat. Mialatt beszélünk, azok az istenverte parasztok odakinn elverik a seregeinket. És azért jutottunk idáig, mert Koltira nem volt képes szembeszállni egy régi baráttal.

Sylvanas megint ad nekünk egy val'kyrt, akivel megint fel kell élesztenünk magunknak egy magánhadsereget. Utána elküld minket, hogy rúgjuk seggbe Thassariant, de ő már nincs a helyszínen. Ellenben megtaláljuk a kis csontváz haverja, petje, vagy akármilye, Lurid maradványait. A jelek szerint Thassarian kivonult Androhalból, és így már az 100%ig a Forsakenek irányítása alá került. Nem derül ki, mi lett Thassariannal. A quest alliance verziója bugos, nem lehet megcsinálni. Visszamegyünk Sylvanashoz, és a következő szaftos barátokközt jelenet szemtanúi leszünk.

Sylvanas: Látod? Csak a val'kyrek segítségére volt szükség. Úgy tűnik hasznosabb szövetségesnek bizonyulnak, mint azt én valaha gondoltam volna. És most már csak egyvalami maradt hátra...
Slyvanas: Így kell megnyerni egy háborút! Itt az ideje, hogy kikupáljam katonai stratégia terén azt a mihaszna halállovagot.
Slyvanas: Remekül szerepeltél ma, katona. Büszkévé tetted a Forsakeneket, ami sokkal több, mint amit Koltiráról elmondhatok. Beszélni akarok vele. Szégyent hozott ránk, és az ügyünkre

(Ezen a ponton mozi-style-ba kapcsol a kamera, és egy szuper szögből nézzük végig a jelenetet. Youtubeon tessék rákereseni, hogy Battle of Androhal, Horde, mert nagyon királyul néz ki)

Sylvanas: (/yell) Koltira! A királynőd hívat!

Koltira lecaplat a lépcsőn az alagsorba. Sylvanas a hátát mutatja neki.

Koltira: Királynőm, a lábad elé hoztam Androhalt.
Slyvanas: Micsoda arcátlanság. Azt hiszed, hogy semmiről nem tudok, ami a tróntermemen kívül történik?
Koltira: De királynőm, mi... győztünk!
Sylvanas: Igen, és neked minimális szereped volt benne. Andorhal felett már napok óta az én lobogómat kellene fújnia a szélnek.
Slyvanas: Tudok a piszkos kis titkodról Koltira. Tudom, milyen régi barátság fűz a Thassarian nevű halállovaghoz.
Koltira: D-d-de, királynőm, én...
Sylvanas: Arthas halállovagai pocsék képzésen eshettek át. Gyenge vagy mint a harmat.

(megnyílik egy portál Undercitybe)

Slyvanas: Szerencsésnek mondhatod magad; vannak embereim, akik majd segítenek minden hasonló hibádat... öhm, magad mögött hagyni. Irány az Undercity.

(Koltira térdre rogy)

Koltira: Könyörgök, ne!

[egy kampóban végződő lánc kiröppen a portálból, és elkapja Koltira nyakát. Az elf egy véres, ellenben eredménytelen küzdelmet mutat a béklyókkal szemben.]

Sylvanas: Pssszt… nyugalom halállovagom. Mire túl lesznek rajtad, már nem fogsz félelmet érezni. Majd később megköszönheted nekem.

[Koltirát berántja a lánc a portálba]

Sylvanas: Nem mintha problémáim lennének az Ebon Blade lovagjaival, de Koltirát már igazán emlékeztetnie kellett valakinek, hogy hova is kell helyeznie a hűségét. Ő most már a Horda tagja. Vagy, hogy konkrétabb legyek, a Forsakeneké. Nem hiszem, hogy egyhamar újra hallunk Koltira felől. Ha kezelésbe veszik, akkor biztos lehetsz benne, hogy mindenféle kapocs ami a Szövetséghez fűzi, fel fog szívódni.

Tags: Lore
Posted in Hírek | Comments (50)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.