July 7th, 2010 by Attila1234

by Khas Dylar

Lordaeron Szövetsége

Lord Lothar összegyűjtötte a stormwindi vereség után Azeroth megmaradt erőit. A seregek a tengeren át menekültek Lordaeron biztonságot jelentő északi területei felé. A hét emberi nemzet vezetői meg voltak róla győződve, hogy a Horda legyőz minden elleállást, ha nem szállnak vele szembe. A veszély hatására összegyűlt nemesek egyezséget kötöttek, újraegyesítették erőiket, létrehozva Lordaeron Szövetségét.

Közel háromezer év elteltével Arathor kétségbeesett népei ismét egy zászló alatt egyesültek. Lord Lothar, a Szövetség erőinek frissen kinevezett Főparancsnoka, felkészítette seregeit a közeledő Hordára.
Hű parancsnokai, Uther a Fényhozó, Daelin Proudmoore és Turalyon, segítségével Lothar meggyőzte Lordaeron nem-emberi fajait is a fenyegető veszély komolyságáról. A rendíthetetlen ironforge-i törpék és néhány high elf Quel’Thalasból csatlakozott a Szövetséghez.

Az elfek, kiket akkoriban Anasterian Sunstrider vezetett, vajmi keveset törődtek a közelgő csatározásokkal. Viszont kötötte őket a korábbi fogadalmuk, hiszen Lothar volt az Arathi vérvonal utolsó leszármazottja, amely segítette korokkal korábban az elfeket.

A Horda, Doomhammer hadúr vezetésével, orgékat hozott Draenorról és besorozta az otthontalanná vált Amani erdőtrollokat is. A Horda megindult, hogy lerohanja Khaz Modan törpe királyságát és Lordaeron déli vidékeit. Minden ellenállást pillanatok alatt felszámoltak.

A Második Háború több fronton dúlt egyszerre, hatalmas tengeri ütközetektől kezdve egészen a vérre menő légi csatákig. Valahogy a Horda rálelt egy hihetetlenül erős ereklyére, a Démonlélekre, amivel az ősi Sárkánykirálynőt, Alexstraszát, is rabul ejthették. Horda arra kényszerítette Alexstraszát, hogy küldje csatába felnőtt gyermekeit, különben elpusztítják felbecsülhetetlen értékű tojásait. A nemes vörös sárkányok a Horda oldalán voltak kénytelenek harcolni teljes erejükkel.

A háború végigdúlt Khaz Modanon, Lordaeronon és egész Azeroth-on. Északi hadjáratának részeként a Horda felégette Quel’Thalas határvidékeit, ezzel még inkább biztosítva az elfek elkötelezettségét a Szövetség iránt. Lordaeron nagyobb városait és falvait mind egy szálig lerombolták. A túlerő és az utánpótlások hiánya ellenére Lotharnak és csapatainak sikerült ellenségeiket sakkban tartaniuk.

A Második Háború utolsó napjaiban, mikor már a Horda győzelme szinte biztosnak látszott, végzetes nézeteltérés alakult ki a két leghatalmasabb azeroth-i ork között. Ahogy Doomhammer felkészült Lordaeron Fővárosának megtámadására – ez a támadás összeroppantotta volna a Szövetség maradékát – Gul’dan és követői elhagyták helyüket és tengerre szálltak.
Doomhammer dühöngött, Gul’dan árulása miatt elvesztette csaknem fele seregét, így kénytelen volt visszavonulni és feladni a Szövetség elleni győzelem legjobb esélyét.
Gul’dant istenné válásának lehetősége teljesen hatalmába kerítette. Megszállottan kereste Sargeras vízalatti sírját, mivel úgy hitte, ott találja majd a végtelen hatalom titkait. Gul’dan megpecsételte az orkok sorsát már akkor, amikor a Lángoló Légió szolgáivá tette őket, most pedig Doomhammer parancsait vette semmibe.

A Viharholló (Stormreaver) és az Árnypöröly (Twilight’s Hammer) klánok segítségével Gul’dan felemelte Sargeras Sírját a tengerfenékről. Mikor kinyitta az ősi, elárasztott termet, semmi nem várt rá, csak őrült démonok.
Az orkok árulása sokba került Doomhammernek. Utánuk küldte seregeit, hogy öljék meg Gul’dant és hozzák vissza a renegátokat a csatamezőre.
Meggondolatlansága miatt Gul’dant a szabadjára engedett démonok szinte azonnal széttépték. Vezetőjük halálával a renegát klánokat gyorsan legyűrték Doomhammer dühöngő légiói.

Bár a lázadást leverték, a Horda nem tudta kiheverni ezt a súlyos veszteséget. Gul’dan árulása nemcsak reményt adott a Szövetségnek, de időt is hogy összegyűjtsék csapataikat és visszaüthessenek.
Lord Lothar látta, hogy a Horda belülről esik szét. Összegyűjtötte a maradék csapatokat és visszaszorította Doomhammert délre, Stormwind felperzselt szívébe. A Szövetség erői csapdába ejtették a visszavonuló Hordát a Blackrock hegy vulkanikus erődjébe. Bár Lord Lothar elesett a hegy lábánál, kapitánya, Turalyon, összegyűjtötte a Szövetség seregeit. A Horda kénytelen volt a Bánat Mocsarai (Swamp of Sorrows) felé vonulni.

Turalyon csapatai elpusztították a Sötét Kaput, a kísértetes átjárót az orkok hazája és Azeroth között. Elvágva az utánpótlásaitól, belső viszályok által szabdalva, a Horda végül magába roskadt és elbukott a Szövetség ereje előtt.

A szétszórt ork klánokat viszonylag gyorsan összeterelték és jól őrzött fogolytáborokba zárták. Bár úgy tűnt, a Hordát legyőzték, néhányan mégis erősen kételkedtek benne, hogy a béke sokáig fog tartani. Khadgar, aki időközben megbecsült főmágussá lépett elő, meggyőzte a Szövetség vezetőit, hogy építsenek egy őrposztot, ami vigyázna a Sötét Kapu maradványaira és biztosítaná, hogy ne indulhasson új invázió Draenorról. Az őrvár a Nethergarde nevet kapta.

Tags: Lore
Posted in Hírek | Comments (9)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.