Íme az első gyors beszámoló a Cataclysm bétáról, a megrögzött casual altozó szemével. Előrebocsátom, hogy picit későn értem haza, és az átokverte patchelés is órákig húzodott, így meglehetősen későn tudtam bejelentkezni. Mivel DC kolléga amúgy is live streameli a lvl80+ kalandjait, úgy döntöttem, körbenézek, mi újság a kezdőzónákban!

Belépés után az első szembetűnő változás az addonok teljes hiánya. Mivel a fejlesztők szeretnék az alap UI minőségét is biztosítani, ezért az addonok jelenleg nem működnek. Tiszta nosztalgikus érzés volt az alap felületet bámulni. Persze azért fejlődik a dolog, például a quest tracker végre kiválthatja a mindenféle addonokat – kellemesen használhatóak mind a nagy térképen lévő pontok, mind a kis térképen lévő irányjelző. A kis térképen más apró, de hasznos változás is van – a trainereket, repair helyeket, fogadósokat és többi érdekes pontot egy listából lehet bepipálni, nem kizárólagos a megjelenítés, inkább szűrőként működik, a rendes nyomkövetés MELLETT.

A skill panel is alaposan megváltozott, ott a hely az összes tanulható képességnek (egeret föléhúzva meg isnézheted, mit tud), és figyelmeztet, ha szintlépés után valamelyik skill megtanulható/fejleszthető. Ügyes, okos, hasznos!

Az első próbálkozásom egy gyors goblinozás volt, Csunyulock, a kiöregedő goblin warlock személyében. Rögtön az első meglepetés az imp jelenléte volt, amely az igen gyakori “Unknown” névre hallgatott – azaz annyira nem hallgatott, sőt, valójában nagy ívben tett a parancsaimra (a pet bart ugyanis nem sikerült felfedeznem, később kiderült, bug). Sebaj, én azért bátran megindultam előre, hogy megkapjam az első feladatom, azaz rögtön kettőt is – egyrészt jómunkásembert kellett faragnom némi motivációs beszéddel (és egy segédeszközzel ) a fiúkból, akik a bányában dolgoztak. De persze ez nem volt elég, még kukacoskodni is kellett – óriásférgek lepték el a bányát, természetesen a problémát ki más oldhatná meg, mind a nagy Csunyulock, a problémamegoldó, Winston Wolfe legjobb tanítványa!

A csúnya, véres részletekbe nem mennék bele, hiszen kiskorúak is olvasnak minket. Lényeg, hogy több kukacot pusztítottam el, mint egy rigófamília egy nyár alatt, és sikerült motiválni a bányász kollégákat is, akik elszántan tologatták a csilléket – mondhatni az első ötéves terv sínen volt…

Közben sikerült szintet lépnem, el is vágtattam a trainerhez – aki nagy varázspárbajt vívott éppen a mágusok oktatójával… Ez igen jópofa, hangulatos dolog, állnak egymástól néhány méterre, és lövöldözik a tűzgolyókat / shadow boltokat egymásra.

A következő feladat is igen magasztosnak ígérkezett… Elakadt a kólaszállítmány!

De ennek izgalmait legközelebb, ugyanis a kezdőterületek iránti olthatatlan kíváncsiság nem hagyott nyugodni… Így született meg Gorgonzola, az élőholt vadász, és Füles, az ő hűséges harci vérdenevére! A kezdet elsőre ismerős volt – kriptában ébredés, kávé sehol, csak néhány marcona arc… Mordó rögtön rám is mordult, hogy kapjam magam, és nézzem meg a többi koporsót. Ezzel az arccal jobb nem vitázni, nagyon fenyegetően lóbálja a lámpását, így belekukkantok a koporsókba. Páran nagyon nem akarnak meghalni, a másik meg újraéledni nem akar, persze hisztizni mindnek van ereje, csak a warlock marad higgadt! Gyorsan ott is hagytam őket, és Mordo tanácsát eleresztve a fülem mellett nem az árnypapot kerestem meg (azok amúgy is lehetetlen banda, sokat beszélnek mind), hanem kifutottam körbenézni a szép új világban. Az első, amit megláttam a palánkon túl (itt most a fakerítésre gondolok, nem a BR paladinjára), az egy pofás kis épület a bejárattal szemben. A második, amit megláttam, az egy vérengző fenevad, egy pokolkutya volt, amint kilométerről rám veti magát. Én heves ellenállást tanúsítottam, majd 3 másodpercig, de legyűrt a túlerő. Oké, vissza a dumagéphez. Megölt a kíváncsiság, hogy mi lehet az az új épület, így rákapcsoltam a küldetésekre. Felforrósodott a számszeríj, olyan gyorsan lövöldöztem a nyilakat belőle, hullott az ellen, dőlt az XP! A 3. szint is gyorsan meglett, vele az első új skill – Steady Shot. Hoppá, szépen megkavarták a huntert (is)…

Ebben a pillanatban tudatosult bennem egy ismert, de elfeledett változás – elrepült felettem egy marcona ork a sárkányán. Jé, tényleg, lehet már Lordaeronon és Azerothon is repkedni! Egy másik dolog is feltűnt, azaz annak hiánya – nincs még aki táskát varrjon nekem! Na sebaj, még van lehetőségem áthozni egy karaktert, majd felpakolom táskákkal.

A küldetések nagy része változatlan, de akadnak újak is, illetve pár változást eszközöltek a meglévőkben – pl. ahol régen 12 scarlet armbandet kellett összeszedni, ott most csak 7 darab kell, viszont enni kell az egyik hulla húsából is a sikeres teljesítéshez (a küldetés a jól csengő “Beat them, then eat them” névvel kerül a naplóba).

Hamarosan 5. szintűként, megizmosodva léptem ki a nagyvilágba. Persze korábbi gyilkosaim már elinaltak, de azért egy arra járó denevéren kitöltöttem bosszúmat. Továbbfutva hamar kiderült, mi az új épületegyüttes Deathknell bejáratával szemben: a Calston birtok, egy új quest hub – a kezdőterületről ide kerül a jónép Brill helyett. Persze nem álltam meg itt, gyorsan elindultam Brill felé. Az út mentén egy szép új tavacska virított, de Brillben ennél nagyobb változásokba ütközhet az ember – ezúttal szó szerint, ugyanis masszív fal veszi azt körbe. Belül a northrendi élőhulla bázisokhoz hasonló épületegyüttes fogadja a látogatókat (nem mintha kedvelt turista-célpont lenne) – a közepén Sylvanas márványszobrával.

A következő terület valóban új – Darkspear Isles, a trollok kezdőterülete, Odacsap, a jókötésű (cement, haha) sámán szülőotthona. Itt nem fárasztottak mindenféle pátyolgatós, meg “menj-ide-és-beszélj-ezzel” küldetéssel – a troll kussol, a troll fut a gyakorlótérre, a troll öli a célpontként felállított tiki totemeket! Így hát neki is indultam, és totemeket ütlegeltem nagy lelkesedéssel, ahelyett, hogy a pálmafák alatt fetrengtem volna a parton, valami jóféle itóka és pár spangli társaságában. Pofás kis hely – kellemes klíma, homokos tengerpart, pálmafák, és ősi troll romok, igazi romantikus környék. Persze nézelődni nem nagyon volt idő. Miután bántalmaztam a totemeket, komolyabb feladatot kaptam – macskákat kell nyúzni! Persze vadmacskákat, és ehhez előbb agyon kellett őket csapdosni, de hát semmi sincs ingyen. Mivel ez már éjfél előtt nem sokkal volt, picit körbeszaladtam a szigeten (a textúrák igencsak elnagyoltak, látszik hogy nem a végső kinézet), beleakadtam pár kaktuszba, megcsodáltam a hatalmas hidakat, amelyek a szigeteket kötik össze, majd búcsút intettem a trolloknak is.

A következő alany Marcang, az ork harcos lett. Azt kell mondjam, brutális változások történtek errefelé. Rögtön a kezdőterület is megváltozott, a völgy mellett kis épület, és egy elkerített karámban malacok hemzsegnek… igen, azok a malacok, amelyekből rögtön, első küldetésként nyolccat le kell mészárolni! Egyébként a warrior kezdő képessége… a Slam. Érdekes. A következő küldetés is meglepetés – mocskos Alliance kémek lopakodnak Durotarban, sőt magában a Próbák Völgyében is – belőlük kell hetet felhentelni. A háborús hangulat előszele?

Következő meglepi – amikor megkaptam a küldetést a nevesített skorpió, Sarkoth megölésére, annak animált képe is megjelent a questlog ablak mellett, hogy könnyebben felismerd. Pofás!  A meglepetés folytatódott – WASD skill kell a skorpió megöléséhez! Ugyanis egy nagy méregtócsát köp, amiből jobb kiállni… valószínűleg. Nem vártam meg, mi történik, a feltételes reflex működött – zöld tócsa? Futás ki belőle!

Senjin falucskája nem sokat változott, ugyanaz a troll-lepte porfészek, mint volt, de a küldetések itt is átalakultak – kentaurok helyett partraszálló allis tengerészeket kell gyilkolászni, a korábbi tigrisek lakta szigetek helyén pedig a nem sokkal civilizáltabb, de legalább ugyanakkora agyarral rendelkező trollok vertek tanyát (lásd Odacsap kalandjait). Tiragarde erődjének környéke partravetett hajókkal van teli, Razor Hill pedig szintén változatlan.

Ami nagyon nem változatlan, az Orgrimmar. Persze látta az ember a képeket, meg a videót, mégis, amikor először tűnik fel a távolban a megerősített fal és kapu, az leírhatatlan. Közelebb mégy, kirajzolódnak a részletek, és egy szó jut az ember eszébe: BRUTÁLIS! Az új őrtornyok, a hadigépek, az állványzat, a felszerelés a falak előtt, a daruk… Majd belépsz az alagútba, és a jól ismert, unalmas kőfelületek helyett vas és szikla fogad… Futsz tovább, és eltárul az új Valley of Strength, és csak kapkodod a fejed, hogy mennyire idegen, mennyire durva. Csupa kő, hideg vas, sötét színek. Brutális, ismét csak ezt tudom mondani.

És itt be is fejezem a beszámolót mára, kíváncsi vagyok, hányan bírták idáig A hétvégén egy picit szórakozom a 80. szintű karakterekkel is – enhance sámán és BM hunter költözött át eddig, meglátjuk melyik lesz a befutó. A kicsik közül pedig az orkot folytatom majd, nagyon kíváncsi vagyok az új Barrensre!