June 20th, 2010 by Attila1234

Khas Dylar vasárnap se pihen.

Az Ősök Háborúja

A Highborne-ok mértéktelen mágiahasználata zavart keltett az Örökkévalóság Kútjának energiáiban, kihatva egészen a Távoli Nagy Sötétségig [ööö... szóval inkább Great Dark Beyond...]. Az energia hullámzó fodrait idegen elmék is megérezték. Sargeras, Minden Élet Ellensége, Világok Pusztítója is érezte az átható erőket, amik távoli eredetükhöz vonzották. Azeroth ősi világát kémlelve és érezve az Örökkévalóság Kútjának végtelen energiáit, Sargeras-t kielégíthetetlen éhség kerítette hatalmába. A Névtelen Üresség sötét istene elhatározta, hogy elpusztítja az ifjú világot és elemészti annak energiáit.

Sargeras összegyűjtötte hatalmas Lángoló Légióját és útnak indult Azeroth gyanútlan világa felé. A Légió milliónyi hangos démonból állt, amiket az univerzum távoli szegleteiből gyűjtöttek össze és a démonok hódításra éheztek. Sargeras tisztjei, Archimonde, a Megrontó és Mannoroth, a Pusztító, felkészítették pokoli alattvalóikat a támadásra.

Azshara királynő, ki el volt telve mágikus hatalmának rettentő gyönyörűségétől, áldozatul esett Sargeras ellenállhatatlan erejének és beleegyezett, hogy belépést enged neki világába. Még a királynő Highborne szolgái is átadták magukat a mágia elkerülhetetlen rontásának és Sargeras-t istenükként kezdték el imádni. Hogy bizonyítsák elkötelezettségüket a Légió iránt, a Highborne-ok segítettek királynőjüknek egy hatalmas, kavargó kaput nyitni az Örökkévalóság Kútjának mélyén.

Miután minden előkészületével végzett, Sargeras megkezdte világrengető invázióját Azeroth ellen. A Lángoló Légió harcos-démonai kiözönlöttek az Örökkévalóság Kútjából és megostromolták a night elfek szunnyadó városait. Archimonde és Mannoroth vezetésével a Légió szétrajzott szerte Kalimdoron, hamut és bánatot hagyva maga után. A démonok boszorkánymesterei tüzes Infernalokat hívtak segítségül, amik pokoli meteorokként csapódtak be Kalimdor templomainak békés falaiba. Doomguardok lángoló, vérszomjas csapata vonult végig Kalimdoron, lemészárolva mindekit, aki az útjukba állt. A mezőkön démoni pokolkutyák falkái száguldoztak, feltartóztathatatlanul. Bár a bátor Kaldorei harcosok ősi hazájuk védelmére keltek, mégis lépésről lépésre szorították őket vissza, menekülniük kellett a Légió pusztítása elől.

Malfurion Stormrage-re hárult a feladat, hogy segítséget találjon ostromlott népe számára. Stormrage-et, kinek tulajdon testvére, Illidan, is a Highborne-ok mágiáját gyakorolta, dühítette a felső osztályon belül elharapódzó romlottság. Meggyőzve Illidant, hogy hagyjon fel veszélyes szenvedélyével, Malfurion útra kelt, hogy megtalálja Cenarius-t és felállítson egy ellenálló erőt. A szépséges ifjú papnő, Tyrande, is a testvérekkel tartott, Elune nevében. Mind Malfurion, mind pedig Illidan is beleszeretett az idealista papnőbe, de Tyrande szíve egyedül Malfurioné volt. Illidan neheztelt testvérére Tyrande-vel bimbódzó románca miatt, de tudta, hogy szívének fájdalma semmi a mágiafüggése miatt érzett fájdalomhoz képest.

Illidan teljesen függővé vált a mágia energiáitól, de próbálta a Kút energiái iránt érzett emésztő étvágyát visszaszorítani. Tyrande türelmes támogatásának köszönhetően, meg tudta őrizni önmagát és segített testvérének megtalálni a félisten Cenarius-t. Cenarius a távoli Hyjal hegy szent vidékén élt, beleegyezett, hogy segít a night elfeknek megtalálni a sárkányok ősi népét és segítségüket kérni. A sárkányok, Alexstrasza, a vörös óriás vezetésével, elküldték hatalmas seregeiket a démonok és pokoli vezetőik ellen.

Cenarius, az elvarázsolt erdő szellemeit segítségül szólítva, fa-emberek seregét gyűjtötte össze, merész földi támadást vezetve velük a Légió ellen. Ahogy a night elfek szövetségesei közeledtek Azshara templomai és az Örökkévalóság Kútja felé, a harcok egyre inkább elvadultak. Újdonsült szövetségesei ereje ellenére Malfurion és társainak azzal kellett szembesülniük, hogy a Légiót nem győzhetik le puszta erővel.

Azshara fővárosa körül tombolt a csata, miközben a csalódott királynő türelmetlenül várta Sargeras érkezését. A Légió ura felkészült, hogy átlépjen az Örökkévalóság Kútján keresztül a megviselt világra. Ahogy képtelenül nagy árnyéka egyre közeledett a Kút dühöngő felszínéhez, Azsahara összegyűjtötte legerősebb Highborne követőit. Csak akkor tudtak volna Sargeras számára elég nagy kaput nyitni, ha összekötik mágikus hatalmukat egyetlen koncentrált varázslatba.

Miközben harcok dúltak szerte Kalimdor lángoló mezőin, az események váratlan fordulatot vettek. A történet részletei már a múltba vesztek, de azt tudjuk, hogy Neltharion, a Föld Sárkányaspektusa, megőrült a Lángoló Légióval vívott egyik kritikus összecsapás közben. Bőre tüzesen felrepedt, dühe pedig kitört sötét bőre alól. Átnevezte magát Halálszárnyra és a testvérei ellen fordult, elvonva a sárkánynemzetségeket a csatamezőről.

Halálszárny hirtelen árulása olyan pusztító volt, hogy az öt sárkánynemzetség sosem heverte igazából ki. Sebesülten és megdöbbenve Alexstrasza és a többi nemes sárkány arra kényszerült, hogy magukra hagyják halandó szövetségeseiket. Malfuriont és társait reménytelenül legyűrte a túlerő, az elkövetkező mészárlást alig élték túl.

Malfurion meg volt róla győződve, hogy az Örökkévalóság Kútja a démonok köldökzsinórja a fizikai világhoz, ezért elhatározta, hogy elpusztítja. Társai, akik tudták, hogy hatalmuk és halhatatlanságuk forrása a Kút, elszörnyedtek a hirtelen döntés hallatán. Tyrande azonban látta a bölcsességet Malfurion tervében, így meggyőzte Cenarius-t és a többi harcost, hogy rohanják meg Azshara templomát és találjanak módot a Kút kiiktatására.

Tags: Lore
Posted in Hírek | Comments (25)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.