Egy történet

June 20th, 2010 by Attila1234

Szorgos DLC fordítónk, Gucs Mester lepett meg minket ezzel a történettel, és arra kért minket, hogy tegyük közé a FS!-on, mivel kíváncsi lenne a véleményetekre. Az író ifjú kora ellenére egész jó dolgot hozott össze ebben a novellában. Emlékszem, ilyen idősen nekem még az volt a legnagyobb teljesítményem, hogy felvettek a gimibe, és végigtoltam a Doom 2-t.

Prológus

Történetünk a Harmadik Háború után játszódik. Kialakult már az összetartó Horda és a Szövetség is. Az emberek békésen éldegélnek a Keleti Királyságokban. Nagy hősök születnek, kik minden ellenfélt legyőznek és megtartják az egyensúlyt Azeroth világában. Az ember azt gondolhatná, hogy ez egy tökéletes világ. Sajnos ez nem így van. A Lángoló Sztyeppéken a Blackrock klán gonosz dolgokat forral, ami fenyegetést jelenthet egész Azeroth-ra. Sok hősies csatát megvívtak már az emberek a Blackrock klán orkjaival szemben, de az orkok nagyon sokan voltak és szinte lehetetlen volt legyőzni őket. De ne rohanjunk ennyire előre.

A történetünk Lakeshire-ben kezdődik és azt meséli el, hogy egy egyszerű munkásból, hogyan lett bátor és híres hős. Dareth Theon egyszerű életet élt Lakeshire-ben. Az épülő hídnál dolgozott, esténként pedig a barátaival iszogatott a helyi fogadóban. Nem is igazán törődtek az ork fenyegetéssel, mert a Lakeshire-i őrség általában könnyen elintézte a támadásokat.

Ám az egyik este nem olyan volt, mint a többi. Dareth aznap nagyon sokat dolgozott a hídnál és eléggé elfáradt, ezért nem ment a fogadóba. Hazament és már korán lefeküdt aludni. Már nagyon későre járt, amikor Dareth-nek volt egy különös álma. Stormwind tróntermében találta magát, ahol egy kisebb ünnepség volt és ő a Stormwind-i trón előtt térdelt. Ott volt Stormwind összes befolyásos embere és Benedictus főpap is. Ekkor Varian király odalépett hozzá és kardját a vállára helyezte, majd a következőket mondta:
- Én, Varian Wrynn, Stormwind jogos uralkodója lovaggá ütlek téged, Dareth Theon. Hősies cselekedeteiddel kiérdemelted a lovagi címet. A Te segítségeddel tudtunk csak véget vetni a Blackrock klán támadásainak, ezért hálával tartozunk neked.
A ceremónia hamar véget ért, mert egy felderítő rohant a trónterembe és jelentette, hogy a Blackrock klán megint megjelent és az összes katonájával Stormwind felé menetel.
Itt véget is ért az álom, mert Dareth barátjai megjöttek és felébresztették. Munkába kellett menni, mert a hídnak hamar el kellett készülnie.

Már korán reggel kinn volt minden munkás és teljes erővel dolgoztak a hídon. Marris marsall volt a Lakeshire-i őrség vezetője. Nagyon zavarta a Blackrock orkok közelsége, mert tudta, hogy bármikor támadhatnak. Minden héten legalább egyszer egy katonákból álló kisebb csoport jött Stormwind-ből, Marcus Jonathan generális vezetésével. Dareth-ék nem szerették ezt az embert, mert lenézte őket és a Lakeshire-i őrséggel se volt túl kedves. Azért menetelt el Lakeshire-nél, mert Varian király parancsára, harcolni ment az orkokkal. Legtöbbször veszteség nélkül tért vissza, mert nagyon jó harcos volt és az emberei is bátran harcoltak.

- Na már megint itt van a generális – mondta Alex.
- Kíváncsi vagyok, hogy meddig tud még megvédeni minket az orkoktól – tette hozzá Matthew.
- Remélem még sokáig, mert a mi kis helyőrségünk nem tudná visszaverni az orkok támadását – mondta Daniel a híd másik oldaláról.
- Egyszer valaki úgyis meg fogja leckéztetni ezt a nagyképű generálist – mondta ismét Alex
- Hé! Munka közben nem beszélgetünk! – kiáltott rájuk a munkások vezetője, Oslow.
Ekkor megjelent Dareth is, aki egy kicsit késésben volt és ezt nem nézte jó szemmel Oslow.
- Dareth! Hol voltál ennyi ideig? Már mindenki itt van.
- Elnézést, uram, többet nem fordul elő. – mondta Dareth, aki egy kicsit szégyellte magát.
- Remélem is, különben a munkádba fog kerülni. – figyelmeztette Oslow.

Délben ebédszünetet tartottak a munkások. Jess és Dmitri nem nagyon dolgoztak, elég lusták voltak és mindig sikerült elbújniuk Oslow elől, de az ebédszünetnél ott voltak ők is.
- Jess! Dmitri! Hol voltatok egész délelőtt?
- Őőő… – gondolkodott Dmitri.
- Természetesen dolgoztunk, a híd alját néztük meg, hogy elég erős-e a tartása. – próbálta kimagyarázni Jess.
- Hmm… és? Elég erős? – kérdezte Oslow.
- Igen, nem lesz semmi gond.
Jess mindig ki tudta magyarázni magukat és ezért soha nem buktak le. Délután látták ahogy a generális hősiesen menetel vissza a seregével Stormwindbe.
- Nézd. Milyen nagyra tartja magát – jegyezte meg Alex
Dareth nem nagyon figyelt oda, mert el volt foglalva a híd építésével.
- Dareth, téged nem zavar a generális nagyképűsége? – kérdezte Matthew.
- Nem foglalkozok vele, amíg engem békén hagy. – válaszolta Dareth.

Beesteledett, ma már nem kellett többet dolgozni. Dareth és a többi munkás az estét a fogadóban töltötte. Dareth elmesélte a többieknek, hogy milyen különös álma volt.
- Ez elég komolynak hangzik. Gondolod, hogy ez be is fog következni? – kérdezte Matthew.
- Fogalmam sincs, de nagyon furcsa volt.
- Lehet köze van valamiféle sötét mágiához? – érdeklődött Daniel.
- Szerintem nem. Nem ismerek egy mágust se.
- Nem mindegy? Most ne ezen gondolkodjunk emberek, a Blackrock orkok itt vannak a nyakunkon. – mondta Alex.
- És te mit tudnál csinálni az orkok ellen? Még rendes fegyvered sincs. – mondta Jess.
- Ki akarod próbálni, hogy elég erős vagyok-e? – kérdezte fenyegetően Alex.
- Rajta, mutasd mit tudsz! – kiáltotta Jess.
Ekkor egymásnak estek, de nem tartott sokáig a verekedés, mert Marris marsall állított be a kocsmába néhány katonával együtt és leállította a két munkást.
- Elég emberek! Ez most nem alkalmas idő arra, hogy az ilyen kis ügyeket elintézzétek, sokkal nagyobb gondunk van. – mondta az öreg marsall. – a Blackrock klán tagjai támadást szerveznek ellenünk. Fel kell készülnünk erre az ütközetre.
A fogadóban lévő emberek nagyon megrémültek, de Marris marsall folytatta:
- Minden olyan embert, aki tud fegyvert fogni, várunk a városházán. Az asszonyok és gyerekek is jöjjenek oda és maradjanak is ott. Már elküldtünk egy hírnököt Stormwind-be, hogy küldjenek erősítést.
- De hát mi nagyon kevesen vagyunk az orkokhoz képest – mondta Daniel.
- Tudom, hidd el, de muszáj lesz visszavernünk a támadásukat, bármi áron.
Felderítőink jelentették, hogy holnap délután fognak támadni. Ma még tudunk nyugodtan aludni, de holnap minden erőnkkel a védelmet kell megszerveznünk!
Miután elmondta a helyzetet a marsall, mindenki hazament és már készülődött a csatára.

Másnap reggel mindenki a városházán volt és várták a polgármestert.
- Szerinted meg tudjuk majd védeni Lakeshire-t? – kérdezte Alex.
- Nem tudom, de én megpróbálok harcolni az orkok ellen – válaszolt Dareth.
- Gondolod, hogy ez lesz az első és utolsó csatánk?
- Ha igen, akkor legalább hősi halált halunk.
- De én még élni akarok. – tiltakozott Alex.
- Hát meglátjuk, hogy mi lesz barátom.
Ekkor Solomon polgármester lépett be a terembe és elmondta az embereknek, hogy mit kell csinálniuk.
- A nők és a gyerekek maradjanak itt a városházán és semmit se hozzanak magukkal. Minden férfi fog kapni egy fegyvert és ők segítenek a védelemben. Mostanra már meg kellett volna érkeznie az utánpótlásnak is, mi történt Marris?
- Uram, Stormwind-nek nincsenek fölös emberei, ezért nem tudtak küldeni erősítést, helyette néhány fegyvert küldtek csak.
- Akkor úgy látszik még nehezebb dolgunk lesz. Lehet, hogy ez lesz Lakeshire utolsó napja?
- Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk uram a városért.

Már hallották a távolból a Blackrock orkok közeledtét. A marsall kiosztotta a fegyvereket a férfiaknak és csatarendbe állította őket. Minden készen állt a csatára. Ekkor a domb tetején megjelentek az orkok és rohamot indítottak a város ellen. Az őrök álltak elől, ők már harcoltak az orkokkal ezelőtt. Minden ember hősiesen harcolt és úgy tűnt, hogy Lakeshire megmenekül az orkok elől, de ekkor megérkezett az ork utánpótlás. Dareth lekaszabolt néhány orkot és sikeresen elhajolt az orkok ütései elől. A domb tetején megpillantott egy teljes harci vértbe öltözött orkot. De nem tudta sokáig nézni, mert egy fejsze repült felé és az utolsó pillanatban sikerült elhajolnia előle. A balta gazdáját megtalálta és meg is küzdött vele. Marris felfigyelt Dareth harctechnikájára.

Minden veszni látszott amikor megjelent Jonathan generális a seregével és visszaverte az orkokat. A generális azt hangoztatta, hogy a városlakók nem tudtak volna boldogulni az ő segítsége nélkül. Ez már sok volt Dareth-nek is és nem hagyta annyiban.
- Ez hazugság! – kiáltotta Dareth.
A generális megfordult, leszállt lováról és lassan odasétált Dareth-hez.
- Szóval azt mondod hazugság és nélkülem is boldogultatok volna. – mondta lenézően.
- Jókor jött a segítség és nyilvánvaló, hogy csak a Te segítségeddel győztünk, de akkor is mi harcoltunk egészen idáig, te csak a végén csatlakoztál – mondta Dareth.
- Egy munkáshoz képest nagyon nagy a szád, barátom. Hát akkor lássuk, hogy a karddal is ilyen jól bánsz-e, mint a szavakkal. Ekkor a marsall odament.
- Ugyan már Marcus. Te egy lovag vagy, ő meg egy munkás, csak nem gondolod komolyan, hogy párbajra hívod. – mondta Marris.
- El az útból Marris, ennek a munkásnak nagy volt a szája, most megmutathatja, hogy mit tud.
Marcus előhúzta kardját és utasította Dareth-et, hogy támadjon. Dareth nem tudta, hogy mit csináljon. Ha megtámad egy lovagot, akkor bajba keveredhet, ha nem támadja meg, akkor ő fog először támadni és a városiak is gyávának fogják nézni.
Dareth is előhúzta a kardját és megtámadta a generálist. Egy egyszerű oldalcsapással indított, de ezt Marcus könnyedén hárította és ellökte Dareth-et.
- Úgy tűnik mégse vagy olyan jó harcos – nevetett Jonathan generális.
Dareth hősiesen talpra állt és folytatta a harcot. Egy alulról indított támadással próbálta megsebezni a generálist, de ő könnyedén hárította és a kard markolatával megütötte Dareth-ot, aki a földre zuhant.
- Ezt még gyakorolnod kell. – nevetett megint Marcus.
A párbajnak vége lett és a generális visszalovagolt a seregével Stormwind-be.
Marris odament Dareth-hez.
- Nagyon jól harcoltál kölyök. Gyere a városházára, van egy ajánlatom számodra.
Mindenki visszatért a munkájához és Dareth elment a városházára.
- Áh, örülök, hogy itt vagy Dareth. Marris marsall mondta, hogy nagyon jól harcoltál az orkok ellen és párbajoztál Jonathan generálissal is és hősiesen viselted a vereséget. Ilyen emberekre mindig szükségünk van a helyőrségben. Marris marsall elmondja a többit, keresd meg.
- Köszönöm uram.
Dareth elhagyta a városházát és megkereste a marsallt, aki jó hírekkel szolgált neki.
- Dareth, amiért hősiesen küzdöttél az ellenség ellen, felajánlom, hogy csatlakozz a Lakeshire-i helyőrséghez. Mindössze annyi a feladatod, hogy figyelsz a város biztonságára és megvéded a várost és a lakókat, akár az életed árán is. A fizetséged havonta 50 arany.
- Elfogadom az ajánlatot uram és belépek az őrségbe – mondta boldogan Dareth.
- Rendben, fiam. Ezt vártam magától. Menjen a helyettesemhez, Feldon-hoz, ő elmondja magának a többit, üdvözlöm a Lakeshire-i őrségnél.
Dareth útközben találkozott a cimboráival, akiknek beszámolt a fejleményekről.
- Szóval mostantól Te is harcolni fogsz és nem kell egész nap a hídon dolgoznod? – kérdezte Alex.
- Így van, és a fizetségem is több. – mondta büszkén Dareth.
- Mennyi az a több?
- 50 arany.
- 50 arany?! Az rengeteg pénz barátom, jó neked. – irigykedett Alex.
Dareth megérkezett Feldon-hoz, aki végigmérte:
- Szóval Te lennél az újfiú? Rendben. A feladatodat a marsall már biztos elmondta. Tessék, fogd ezt a kardot, minden őr ilyet hord. Páncélt sajnos nem tudok jelenleg adni, mert a szállítmány még nem érkezett meg és fogalmam sincs, hogy mikor fog megérkezni. Üdv az őrségnél!

Eközben a Blackrock orkok a következő támadásukat tervezték. Lakeshire fölött vertek tábort és senki se tudja, hogy mit terveznek. Stonewatch várában Gath’Ilzogg hadúr, aki a Blackrock klán feje volt magához hívatta hűséges parancsnokát, Tharil’zun-t.
- Hívatott hadúr? – lépett Tharil a vár főtermébe.
- Áhh, igen. Mit gondolsz öreg barátom, van elég emberünk Lakeshire lerohanásához?
- Sok embert vesztettünk a legutóbbi rohamnál és az utánpótlás még nem érkezett meg. Kémeink jelentették, hogy egy új harcos csatlakozott az őrség-hez. Csak annyit sikerült megtudnunk, hogy egy egyszerű munkás volt, aki a legutóbbi támadásunknál sok emberünket megölte. Talán fenyegetést jelenthet a Blackrock klán számára.
- Hahh! – csapott dühösen az asztalra Gath – egy munkás nem fogja megakadályozni a tervünket, minél előbb el kell takarítanunk az útból, ezzel a feladattal téged bízlak meg, barátom.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, haduram! – tisztelgett Tharil és elhagyta a termet.
Tharil’zun egy erős harcos volt. Sok harcot megvívott már Gath’Ilzogg oldalán, ezért nagyon jó barátok voltak és amikor Gath megkapta a mostani rangját, azonnal Tharil-t jelölte ki főparancsnokává.

Mikor beesteledett Tharil kiküldte kémeit Lakeshire közelébe, hogy még több dolgot tudjanak meg arról az ismeretlen harcosról. Dareth épp éjjeli szolgálatban volt, Howe-val együtt. Nem is tudott arról, hogy néhány ork őt figyeli.
- Unalmas ez az éjjeli őrség, soha semmi nem történik. – mondta Howe, miközben egy nagyot ásított.
- Addig örülj, amíg nyugtunk van. – válaszolt Dareth.
- Hát rendben, haver, akkor Te csak őrködj itt, én bemegyek és iszok valamit a fogadóban.
Howe így is tett, elhagyta őrhelyét és a fogadóba ment.
Már késő éjjelre járt, amikor Dareth egy különös zajra figyelt fel. Csak egy pillanatig hallotta, mintha valaki rálépett volna egy faágra. Felnézett a házak mögött elterülő nagy dombra, de nem látott semmit. Leemelt az istálló oldaláról egy fáklyát és felment a dombra. Hirtelen egy árnyékot látott meg az egyik bokornál, közelebb ment, mire az árny eltűnt. A másik pillanatban két fénylő penge emelkedett a magasba Dareth mögött, ekkor Clarke lépett ki a fogadóból és meglátta, hogy mi történik.
- Hé! Te! – kiáltott rá az orkra.
Erre az ork kém újból eltűnt. Dareth hátrafordult, de már nem látott semmit.
- Mi történt itt, Dareth?
- Különös reccsenést hallottam innen fentről, feljöttem megnézni, de csak egy árnyékot láttam, ami rögtön el is tűnt.
- Valaki volt mögötted és megakart ölni.
- Vajon ki lehetett az?
- Nem tudom, de ezt azonnal jelentenünk kell Marris marsall-nak.
- Rendben, holnap az első dolgunk az lesz, hogy meglátogatjuk a marsall-t. – mondta Dareth, majd pedig mindketten visszamentek őrködni.
Az este többi része nyugodtan telt és nem történt semmi szokatlan.

Másnap reggel Dareth és Howe a marsall-hoz rohantak.
- Marris marsall, fontos dolgot kell mondanunk. – mondta Clarke lihegve.
- Nyugodj meg, mi történt?
- Dareth-et tegnap éjjel megakarták ölni.
- Mi történt tegnap este Dareth?
- Howe-val együtt őrködtünk, amikor ő elment egy kis…őőő…pihenőre. – kezdte Dareth.
- Pihenőre?! – nézett a marsall Howe-ra.
- Csak benéztem a fogadóba, hogy minden rendben van-e ott és egy kicsit sokáig maradtam.
- Nagy szerencséd van Howe. Elhagytad az őrhelyed és helyette inkább a fogadóban töltötted a fél estédet. Csak azért nem kapsz büntetést, mert időben észrevetted, hogy valaki megakarja ölni Dareth-et.
- Rendben, köszönöm uram!
- Nos, Dareth folytasd! – utasította Marris marsall Dareth-et.
- Kis idő elteltével különös reccsenést hallottam a fenti dombról és megnéztem mi az. Csak egy különös árnyékot láttam elsuhanni a bokroknál és a másik pillanatban Howe hangját hallottam, ahogy rákiabál valakire, majd megfordultam, de senkit nem láttam.
- Hmm…ez nagyon különös. – gondolkozott el a marsall – talán köze van a támadáshoz a Blackrock orkoknak. Howe, hogy nézett ki az az alak, aki megakarta ölni Dareth-et?
- Nem sokat láttam belőle, mert nagyon sötét volt, de nem ember volt. Sokkal izmosabb volt, mint egy ember és a testtartása se hasonlított egy emberéhez.
- Most már biztos vagyok abban, hogy egy ork támadott rá Dareth-ra. Rendben, ezentúl jobban oda kell figyelni a dolgokra, a Blackrock táborhoz vezető útnál több őrnek kell lennie, mert bármikor megismétlődhet ez az eset. Dareth! Te is figyelj mindig a hátad mögé! – mondta Marris.
- Igenis, uram! – tisztelgett Dareth.
A két katona elhagyta a marsall házát.
- Vajon ki támadhatott rád? – kérdezte Howe.
- Valószínűleg az egyik Blackrock ork lehetett. Meg kéne tudni többet a kémekről. – mondta Dareth.
- Itt Lakeshire-ben van két ilyen fickó. Nagyon különösek és senki se tudja, hogy miért vannak itt.
- Arra az éjelfre és a törpére gondolsz, akik fekete ruhában vannak és mindig a dokkoknál álldogálnak? – kérdezte Dareth.
- Igen. A nevüket nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy bérgyilkosok, vagy tolvajok.
Howe és Dareth odament a két különös fickóhoz.
- Üdv, barátaim! – köszönt kedvesen Dareth.
Az éjelf csak ugyanúgy bámult előrefelé és a törp se mozdult.
- Khm…mondom üdv, barátaim! – mondta megint Dareth.
A két alak ugyanúgy álldogált csak. Ekkor Howe megakarta bökni az éjelf vállát, mire az egy pillanat alatt hátranyúlt és egy tőrt szorított a katona nyakához.
- Még egy ilyen mozdulat, és halott vagy – mondta az éjelf fenyegetően.
- De…de hát mi csak a segítségedet szeretnénk kérni. – magyarázkodott Howe.
- A segítségemet? – kérdezte az éjfel a tőrt még mindig Howe nyakához tartva.
- Igen, fontos információkra van szükségünk az ork kémekkel kapcsolatban.
- Hmmm…érdekesen hangzik. – mondta az elf és elvette a tőrt Howe nyakától – a nevem Arantir, ő pedig a társam, Lucius.
- Üdv. – mondta Lucius unott hangon.
- Szóval kik vagytok ti és miért akartok ennyi mindent megtudni a kémekről és a tolvajokról?
-  A nevem Dareth, ő pedig Howe. Tegnap éjjel egy ork kém megtámadt engem és majdnem ott hagytam a fogamat, ha Howe nem szól időben.
- Hm…szóval Te vagy az, akit azaz ork megtámadott. – mondta Arantir, és végignézett Dareth-en – na és ki látta az orkot?
- Én – szólt közbe Howe.
- Csak egy orkot láttál?
- Igen.
- Hmm…ez nagyon különös, az ork kémek általában többen mennek felderíteni és ritka, hogy megtámadnak valakit.
- Szóval azt állítod, hogy nem egy ork kém volt?
- Csak feltételezem. Te mit gondolsz erről Lucius?
- Hehh, az orkok nem túl fürgék – nevetett halkan a törp.
- Ebben igazad van. – helyeselt Arantir – egy dolgot tehetünk, intézzétek úgy, hogy ma éjjel is ti ketten legyetek őrségben.
- Mit tervezel? – kérdezte Dareth.
- Csak intézzétek el.
Dareth bólogatott, majd magára hagyta a két alakot.

Tharil Stonewatch vára felé sietett. Gath hadúr épp a haditerveket tanulmányozta, amikor megérkezett a parancsnok.
- Uram, rossz híreket hozok. – lihegett a parancsnok.
- Ki vele, Tharil! – mondta még higgadtan a hadúr.
- A bérgyilkosok, akiket kiküldtünk, hogy végezzenek azzal a harcossal, nem jártak sikerrel. Az egyik őr észrevette őket és valószínűleg már ki is találtak valamit, hogy elkapják az embereimet.
- Micsoda?! – mondta dühösen a hadúr – hogy érted azt, hogy nem jártak sikerrel?! Azt hittem ezek képzett bérgyilkosok, akik könnyen végeznek egy egyszerű munkással, de úgy látom tévedtem!
- Uram, most mitévők legyünk? Megtámadjuk őket?
- Semmiképp… – mondta egy kicsit nyugodtabban Gath hadúr – küldd ki még egyszer azokat a bérgyilkosokat, ha most is kudarcot vallanak, akkor nem érdemesek rá, hogy a Blackrock klán tagjai legyenek!
- Értettem, hadúr. Most sikerrel fognak járni. – mondta Tharil, majd távozott.

Dareth a marsall háza felé vette az irányt és megbeszélte vele, hogy ő és Howe legyen esti őrségben. A marsall beleegyezett, mert így nem kellett azon aggódnia, hogy kit osszon be esti őrségbe.

Beesteledett. A szél vészjóslóan süvített a fák között és megrezgette a leveleket is. A távolból hallani lehetett néhány különös zajt, a Blackrock orkokat. Nyilvánvalóan a következő támadásukat tervezték, de senki nem tudta, hogy mikor támadnak. Senki se tartózkodott kint, mindenki a fogadóban, vagy otthon volt. Arantir és Lucius már a híd-nál várakoztak. Kis idő múlva Dareth és Howe jelentek meg.
- Na végre, hogy itt vagytok. – mondta az elf, miközben szemével a dombot figyelte.
- Mit terveztek? – kérdezte Dareth.
- Meglepjük őket – mondta Arantir vigyorral az arcán.
- És mégis hogyan? – kérdezősködött Howe.
- Lucius a domb alján fog várakozni, amíg én az egyik fán elbújok. Howe, te bújj el az egyik bokorban és várj a jelzésemre.
- Nekem mit kell csinálnom? – kérdezte Dareth.
- Az orkok téged akarnak elkapni, ezért te leszel a csali. Csinálj úgy, mintha pihennél a fa tövében, ha minden úgy történik, ahogy elterveztem, akkor az orkok hátulról le akarnak majd szúrni, ekkor én leugrok és megtámadom őket, a többit bízd rám.
Dareth bólogatott.
Mindenki elfoglalta a helyét és vártak az orkokra. Nem kellett sokáig várniuk, megérkeztek a bérgyilkosok. Hárman voltak és azonnal észrevették Dareth-et. Az egyik mutatott valamit a másik kettőnek, mire azok különváltak és hátulról bekerítették Dareth-et. Theon észrevette már az orkokat, de ugyanolyan nyugodtan üldögélt a fa tövében. Az egyik ork felemelte tőreit és készült a szúrásra, mire Arantir ráugrott és a lenyomta a földre, majd egyik kardját az ork szívébe szúrta. A másik kettő nem tétovázott, azonnal rátámadtak az elfre. Mindkét csapást hárította, viszont az egyik a kard markolatával tarkón vágta és lelökte a dombról. Lucius már lenn várakozott. Amikor az ork leért, kezdett föleszmélni, de a törp egy erős ütéssel újból kiütötte, majd megkötözte. Howe kiugrott a bokorból és Arantir segítségére sietett. Az ork már készült egy erős csapást mérni az elfre, de az őr egy hirtelen mozdulattal a hátába szúrta kardját, mire az ork a földre rogyott és meghalt.
- Pont jókor – mondta Arantir, miközben letörölte a vért az arcáról.
- Úgy tűnik végeztünk az összessel – válaszolt Howe.
- Nem-nem, egy még életben van.
- Micsoda? Hol?
- Nyugalom, őt Lucius foglyul ejtette. – mondta Arantir teljes nyugodtsággal.
Lucius jött fel a dombon és egy megkötözött orkot húzott maga mögött.
- Hova tegyem? – kérdezte viccesen.
- Viheted vissza, mert lenn fogjuk kifaggatni. – válaszolt Arantir nevetve.
- Te is jókor szólsz…- morgott a törp és visszament.
Dareth, Howe és Arantir követték, majd a polgármesterhez mentek.
Howe bekopogott, mire kis idő múlva ajtót nyitott Solomon polgármester.
- Miért zavarnak ilyen késői órán, uraim? – kérdezte ásítva.
Howe rámutatott a megkötözött orkra.
- Két bérgyilkost megöltünk, a harmadikat pedig foglyul ejtettük és ki kell faggatnunk, hátha tud valamit.
- Hmm… erre holnap sort kerítünk, de most menjetek, zárjátok be valahova az orkot és térjetek nyugovóra- mondta a polgármester és becsukta az ajtót.
Az orkot elvitték az istállóhoz és leláncolták, majd mind a négyen nyugovóra tértek.

Másnap reggel Dareth már korán fenn volt és a városházára sietett. Útközben találkozott Howe-val, aki elkísérte őt. Solomon már ott volt és néhány papírt nézett át épp. Amikor a két katona belépett, felnézett és üdvözölte őket.
- Áhh, végre, hogy itt vagytok. Arantir és Lucius már itt voltak, mostanra az istállónál lehetnek, menjetek ti is oda, én követlek majd titeket. – mondta Solomon.
Dareth és Howe az istállóhoz mentek, ahol találkoztak a két tolvajjal.
- Na már megint késtetek… – mondta szemrehányóan Arantir – az őrök mindig ilyen pontatlanok?
- Ma nagyon korán felkeltem már, hogy lehet az, hogy ti mindig előbb ott vagytok mindenhol, mint mi? – kérdezte Dareth.
- Ilyenek a tolvajok barátom – mondta az elf mosolyogva.
- Na és mi van az ork barátunkkal?
- Még nem mondott semmit, de nem sokára szóra bírjuk, igaz Lucius?
- …ha te mondod – válaszolt Lucius unott hangon.
Nem sokára Solomon is megérkezett.
- Jó napot, uraim! Jutottak már valamire? – kérdezte jókedvűen.
- Nem, még nem. – válaszolt Howe.
- Na majd most – mondta Lucius és előkapta egyik tőrét  majd elindult a fogoly felé.
A törp az ork ujjaihoz tartotta a fegyvert.
- Nos, barátom… vagy válaszolsz a kérdéseimre, vagy egy ujjal kevesebb lesz a kezeden.
Az ork láthatóan megijedt egy kicsit, de még mindig nem mondott semmit, inkább elviselte a fájdalmat.
- Te akartad… – mondta, majd a tőrrel levágta az ork egyik ujját, aki hatalmasat ordított. – szóval, ki küldött?
Az ork csak a fejét rázta és nem mondott semmit, mire Lucius még egy ujját levágta és az ork még egy hatalmasat ordítot.
- Díjazom a titoktartásodat ork, de ez most nem a megfelelő idő arra, hogy titkolózz, úgyhogy jobban tennéd, ha végre válaszolnál. Szóval, ki küldött és miért?
Úgy tűnt, hogy az ork megtört végre.
- Gath’Ilzogg hadúr küldött – mondta az ork fájdalmasan. – a munkást kellett volna megölnünk, akiből őr lett és sok orkot megölt a legutóbbi támadásunknál.
- Na és miért kellett megölnötök?
- Azért, mert Gath hadúrra nagy veszélyt jelent.
- Hallod ezt Dareth? – szólt Lucius – nagy veszélyt jelentesz az orkokra.
- De hát miért? – kérdezte Dareth.
- A hadúr csak annyit mondott, hogy nagy erő lakozhat benned és nagy fenyegetést jelentesz a Blackrock klán számára – mondta az ork – de ez minden, amit tudok.
- Szerintetek igazat beszél? – kérdezte vicces hanglejtéssel Lucius.
- Én azt hiszem, hogy igen. – válaszolt Howe.
- Szerintem is – mondta Solomon.
- Látszik, hogy szenved, igazat beszél. – mondta Arantir.
- És szerinted Dareth?
Dareth elgondolkozott. Ha azt mondja, hogy igen, akkor nem bántja Lucius az orkot és szabadon engedi, de ha azt mondja, hogy nem, akkor valószínűleg bántani fogja. Dareth igazából elhitte azt, amit az ork mondott, ezért őszintén válaszolt.
- Úgy gondolom, hogy nem hazudik. – válaszolta Dareth.
- Rendben, akkor a kihallgatásnak vége. Most mit csináljunk az orkkal?
Solomon megbeszélte a többiekkel, hogy elengedik és ha visszamegy a táborába, biztos értesíti az orkokat, akik meg fogják őket támadni, ezért felkészülnék a csatára.
- Meghoztuk a döntést ork, szabadon távozhatsz. Howe, vedd le a láncokat. – utasította Solomon.
Howe óvatosan odament az ork-hoz, aki már nyugodtabbnak tűnt és levette a láncokat. Az ork, ahogy lekerült róla a lánc, azonnal elkezdett rohanni és visszafutott Stonewatch-ba.
- Remek. Értesítem a marsall-t, hogy csatára készülünk – mondta Solomon és távozott.
- Mi is felkészülünk az ütközetre és Lakeshire oldalán fogunk harcolni – mondta Arantir és Lucius-szal együtt távozott.
- Na és mi mit csinálunk? – kérdezte Howe.
- Elmegyünk gyakorolni. – válaszolt Dareth.

Feldon szervezte meg a gyakorlást. A katonák egymással gyakorolhattak, aztán egymás elleni küzdelemben tesztelhették tudásukat. Dareth következett a harcban, Pearce ellen. Dareth egy alulról indított támadással kihozta az egyensúlyából Pearce-t, aki ezáltal nem is tudott védekezni és Dareth egy erős ütéssel a leterítette.
- Ez szép volt Dareth- dícsérte meg Feldon.
Időközben Marris marsall is megérkezett, aki figyelte a katonákat.
Most Berton lépett be a körbe, aki komolyabb ellenfélnek bizonyult. Ő kezdte a támadást egy oldalról indított vágással. Dareth ügyesen védte és a markolattal orrba vágta Berton-t, aki hátrahőkölt. A következő csapást Dareth indította felülről, amit Berton könnyedén védett és hátralökte Theon-t. Dareth most egy balról indított vágással indított, amiből egy szép trükkel alsócsapást csinált és ezzel be is fejezte a párbajt.
- Hmm… nem rossz. – jegyezte meg a marsall.
Ekkor Jonathan generális jelent meg Lakeshire-ben néhány emberrel és egy kisebb szekérrel.
- Üdvözlet jóemberek, a páncélszállítmányt hozzuk. – mondta Marcus, majd végignézett az őrökön – amire úgy látom nagy szükség van – mondta mosolyogva.
- Áhh, üdv Marcus! Igen, pont jókor jöttetek, mivel csatára készülődünk?
- Csatára? Csak nem a Blackrock orkok támadnak megint?
- De igen, úgyhogy örülnék neki, ha te is részt vennél a csatán és hoznál utánpótlást.
- Álljunk csak meg, öreg. Majd Wrynn király eldönti, hogy kell-e ide segítség.
- Igazad van…
- Látom épp párbajoztok. Nocsak, a munkásból lett őr következik épp? Heh, ezt muszáj lesz megnéznem.
Dareth nem nagyon figyelt a generálisra és jött a következő ellenfél, aki az utolsó volt. Hiett lépett be a körbe. Hiett nő volt és már elég korán belépett a Lakeshire-i őrségbe. Jó harcos volt és sokszor megvédte már a többi őrrel együtt Lakeshire-t.
- Hehh, egy nővel fog küzdeni a munkás, na erre kíváncsi leszek.
Hiett támadott először, aki nagyon ügyesen bánt a karddal. Dareth elég nehezen is védte az ütéseket, mert Hiett sokkal jobban harcolt, mint néhány férfi az őrségből. Egy találatot bekapott Dareth, de ezt nem hagyhatta szó nélkül, most ő támadott. Sorozatos csapásokat mért Hiett-re, aki nagyon ügyesen védekezett és egy találatot se kapott. Hirtelen Dareth egy ügyes trükkel lefegyverezte Hiett-et, aki védtelenné vált. Dareth nem akarta megsebesíteni a nőt, ezért fegyverezte le, ezzel megnyerve a párbajt.
- Nagyon szép harc volt, gratulálok mindkettőtöknek – mondta Marris elismerően.
- Hahh! Egy nőt legyőzni nem volt túl nagy dicsőség, úgy látom még sokat kell fejlődnöd, hogy le tudj győzni egy erős orkot. – nevetett Marcus és felszállt a lovára.
- Ki akarod próbálni, hogy mit tudok, Jonathan generális? – szólt utána Dareth.
A generális egy pillanatra csak mereven ült lova nyergében, majd szép lassan leszállt róla és odasétált Dareth-hez.
- Szóval ismét párbajra hívsz? Kérdem én, miért? Akarsz egy újabb vereséget? – kérdezte Marcus nevetve.
- Ne legyen abban olyan biztos uram, hogy vereséget szenvedek. – válaszolt Dareth.
- Hát jól van! Ám legyen! Itt és most megküzdünk egymással. – mondta a generális és előhúzta a kardját.
Dareth kezében már ott volt a kard. A párbaj elkezdődött. A generális gyorsan támadott a kardjával, sokszor, egymás után, de Dareth meglepően könnyedén védte ezeket és még egy sikeres ellentámadást is bevitt a generálisnak, aki ettől hátrahőkölt.
- Nocsak, úgy látom tanultál már valamit. De ez nem lesz elég, védd magad! – kiáltotta Jonathan.
A harc továbbfolytatódott és Dareth került most a földre. A generális már élvezte dicsőségét, hogy leterítette a katonát, de ekkor Dareth felpattant és egy kardjának markolatával egy jókora ütést vitt be a generálisnak, aki ettől a földre zuhant. Marcus Jonathan nem vesztette el az eszméletét, de nagy fájdalmat érzett. Szép lassan felkelt a földről, de egy kicsit megingott és úgy tűnt elveszti az egyensúlyát, amikor a marsall odarohant és megtámasztotta a generálist. Jonathan mutatta Marris-nak, hogy elengedheti és úgy tűnt, hogy már megtudott állni a lábán. Komoly tekintettel ránézett Dareth-ra.
- Most az egyszer legyőztél katona, de legközelebb ez máshogy lesz. – figyelmeztette a generális és visszasétált lovára, felszállt rá, majd szólt a katonáinak és visszaindult Stormwind-be.
Marris marsall komoly arccal nézett Dareth-ra, aki tudta, hogy nem kellett volna így elbánnia a generálissal és ezért komoly büntetést kaphat.
- Szóval, Dareth… – kezdte a marsall – ez nagyon szép teljesítmény volt és gratulálok, mert legyőzted a Stormwind-i őrség generálisát párbajban, ami nagy teljesítmény.
Az többiek is gratuláltak neki és este nagy mulatságot akarnak csapni, ennek örömére. Az őrök, Marris marsall vezetésével elmentek a fogadóba előkészíteni a mulatságot, de Hiett beszélni akart Dareth-al.
- Szép kis párbaj volt… – gratulált neki. – végre valaki megmutatta ennek a nagyszájú generálisnak, hogy mi a helyzet, szép volt Dareth! – mondta Hiett mosollyal az arcán.
- Hát…kössz. – válaszolt Dareth kicsit félénken, mivel nem volt túl nagy tapasztalat a nők terén.
- De miért harcoltál rosszabbul, amikor velem küzdöttél? – kérdezte Hiett.
- Hát, nem akartalak bántani, ezért csak lefegyvereztelek. – mondta Dareth, egy kicsit több bátorsággal már.
- Aha…értem. Hát akkor köszönöm szépen.
- Nem megyünk a fogadóba mi is? Holnap úgyis meg kell küzdenünk az orkokkal valószínűleg.
- De, induljunk – válaszolt Hiett és elindultak a fogadó felé.
Benn már nagyon mulattak az emberek és Dareth találkozott régi munkatársaival is.
- Szevasztok, fiúk! – köszönt oda hangosan.
- Áhh, üdv Dareth! – köszönt vissza Matthew vidáman.
- Szevasz! – mondta Jess és Dmitri kissé unott hangon.
- Üdv újra, Dareth! – mondta Daniel.
Alex nem mondott semmit, hanem inkább kiürítette korsóját és rendelt még egy sört.
Dareth kérdően ránézett Matthew-ra.
- Hát igen, Alex egy kicsit megharagudott rád, amiért csak úgy beléptél az őrségbe és utána egyszer se találkoztál velünk.
- De hát nem én tehettem róla, rengeteg dolgom volt. Ork bérgyilkosok akartak megölni és holnap valószínűleg már itt lesznek az orkok.
- Mi? Támadni fognak az orkok? – kérdezte hangosan Daniel.
- Psszt…halkabban. Nem szeretném, hogy az emberek megijedjenek, mert ez még nem biztos. Kihallgattuk az egyik elejtett ork bérgyilkost és úgy hisszük, hogy hamarosan támadni fognak, de erről ne beszéljetek senkinek.
- Rendben, de ugye meg fogjátok védeni a lakosságot? – kérdezte Matthew aggódóan.
- Megteszünk minden tőlünk telhetőt, de ma egyelőre mulassunk és meglátjuk, hogy mit hoz a holnap. – válaszolta Dareth.
Az este további része békésen telt és nem történt semmi gond.

Amíg az emberek Lakeshire-ben békésen mulattak, Gath’Ilzogg magához rendelte a bérgyilkost, akit Dareth-ék elfogtak.
- Szóval, pontosan mi is történt? – kérdezte Gath hadúr egy kicsit dühösen.
- Azok a patkányok csapdát állítottak nekünk, két társamat megölték, engem meg foglyul ejtettek és kihallgattak. – mondta az ork.
- És? Te elárultál nekik valamit?! – kérdezte üvöltve a hadúr.
- Azok a patkányok kegyetlen módszerrel kifaggattak, két ujjamat le is vágták. – válaszolt az ork kissé remegve.
- Nem ezt kérdeztem! – üvöltött rá Gath hadúr. – válaszolj, kutya!
- Elmondtam nekik néhány dolgot, hadúr, nagyon sajnálom. – sajnálkozott az ork.
- Gyere közelebb… – utasította a hadúr.
Az ork remegve közelebb lépett, mire a hadúr előkapta fejszéjét.
- Kegyelmezz, hadúr! – könyörgött az ork.
- Ne könyörögj, barátom. Nem foglak bantáni. – mondta teljes nyugodtsággal Gath. – látod ezt a fejszét?
- I-igen, hadúr.
- Most az egyszer megkegyelmezek neked, csak mert jó napom van, de ha még egyszer előfordul ez, tőből levágom a karodat. – mondta a hadúr.
- Megértettem, hadúr, hálásan köszönöm, hogy megkegyelmezett nekem. – hálálkodott az ork.
- Ne hálálkodj, kutya! Inkább készülj te is a támadásra. Holnap megtámadjuk Lakeshire-t, senki nem menekülhet.
- Igenis, uram! – mondta az ork és elhagyta a termet.
- Tharil! – üvöltött a hadúr.
Tharil’zun azonnal a terembe lépett.
- Hívatott, hadúr?
- Igen, készítsd fel az embereidet, holnap megtámadjuk Lakeshire-t és eltöröljük a föld felszínéről azt a helyet. Az utánpótlás megérkezett már?
- Igen, Blackhand hadúr emberei már itt vannak.
- Remek, minden a tervek szerint megy, holnap már senki se fog emlékezni arra, hogy valaha létezett egy Lakeshire nevű hely itt a Redridge Hegységekben. – nevetett Gath’Ilzogg.

Másnap reggel az emberek mindennapi teendőiket intézték, nem tudván a fenyegetésről. A marsall elmondta a polgármesternek a hírt, aki erre egy gyűlést hívott össze. Lakeshire összes polgára ott volt. Az őrség, köztük Dareth is, a polgármester mellett álltak.
- Lakeshire népe! – kezdte a polgármester – mint tudjátok, a Blackrock klán orkjai nagy fenyegetést jelentenek ránk. Biztos forrásból megtudtuk, hogy ma este készülnek az utolsó, mindent eldöntő rohamukra. Arra kérek mindenkit, hogy csinálják azt, amit az őrök mondanak és akkor nem lesz semmi baj. Minden férfi jelentkezzen az istállónál felszerelésért. A nők és a gyerekek menjenek a városházára, néhány őr fog vigyázni rájuk. Nem fogjuk hagyni magunkat, akármennyien is jöjjenek. Lakeshire nem fog elveszni az orkok keze által! – mondta a polgármester, miközben néhányan nagyon megijedtek a tömegben.
Délutánra már mindenki a helyén volt. A harcképes férfiak egy kisebb barikádot építettek kövekből és fából. Néhányan a kovácsműhelynél élezték a fegyverüket, mások gyakoroltak.
Marris marsall egy kis gyűlést hívott össze az őrök között.
- Nos, emberek. Nemrég kaptunk egy jelentést, miszerint a Blackrock Hegységből egy kisebb horda ork indult el Redridge hegyei felé. Nyilvánvalóan ez az orkok utánpótlása. Mi nem tudunk ennyi embert szerezni, de már elküldtünk valakit Stormwind-be, órák kérdése és itt van a segítség. – mondta Marris, akin látszott, hogy fél egy kicsit.
- Miért nem állítunk az orkoknak csapdát? – kérdezte Howe – a két tolvaj, Arantir és Lucius könnyen megcsinálná.
- Hmm… – elgondolkodott a marsall – ha a két tolvaj szívesen segít, akkor mi nem utasítjuk vissza a segítséget. Menj Howe, beszélj velük. – mondta a marsall és Howe gyorsan kiszáguldott a teremből.
- Nem tudjuk, hogy hányan lesznek ezek a pokolfajzatok, de minden erőnkkel vissza kell vernünk őket, nem hagyhatjuk, hogy Lakeshire elessen. Hamarosan megérkeznek az orkok, mindenki menjen, és készüljön fel az ütközetre. Valószínűleg ez lesz az utolsó csatánk. – mondta Marris szomorúan.

Eközben az orkok serényen élezték a baltákat, pengéket. Gath végignézett az előtte álló hordán.
- Lakeshire-nek befellegzett, még Stormwind őrsége se lenne képes visszaverni egy ekkora sereget. – nevetett hangosan a hadúr.
- Hadúr, rossz hírekkel szolgálhatok. – rohant oda Tharil.
- Ki vele!
- Az embereknek megérkezett az utánpótlásuk, egyenesen Stormwind-ből.
- Ha! Ha! Ha! – nevetett Gath – azok az ostobák azt hiszik, hogy képesek szembeszállni ezzel a sereggel? – mutatott a hadúr a hordára.
- Természetesen semmi esélyük, haduram! – válaszolt Tharil.
- Készüljetek! Hamarosan támadunk! – utasította Gath, majd visszament a termébe.

Marcus Jonathan generális megérkezett Lakeshire-be az utánpótlással.
- Nocsak, úgy tűnik elkél itt a segítség. – jegyezte meg.
- Örülök, hogy látlak Marcus. Hány embert hoztál? – kérdezte a marsall.
- Tekintsd meg magad. – mutatott a háta mögé a generális.
Egy közepes méretű stormwind-i őrökből és lovasokból álló sereg állt mögötte, talpig fegyverzetben és harcra készen.
- Ha az orkok megakarják szerezni Lakeshire-t, ezzel a sereggel kell először végezniük – mondta büszkén Jonathan generális.
Howe végre megtalálta a két tolvajt. Épp a városháza tetejéről figyelték az ellenséget.
- Hé! Arantir, Lucius! – szólt oda Howe. – beszélnem kell veletek!
- Itt vagyunk, mondd csak. – szólt vissza Arantir.
- Nem szeretnék kiabálni, idejönnétek? – ahogy ezt ki mondta az őr, Lucius már ott is volt mellette.
- Ezt meg hogy…? – kérdezte meglepetten.
- Csak egy tolvaj trükk – legyintett a törp.
Ekkor Arantir egyszerűen csak átugrott a dombra.
- Mondd, miben segíthetünk? – kérdezte.
- Az orkok hamarosan támadni fognak, teljes erejükkel. Lakeshire-nek szüksége van a segítségetekre.
- Hmm… egyszer már segítettünk, te mit gondolsz Lucius?
- Elég sok időt töltöttünk el itt Lakeshire-ben, nekem megtetszett ez a hely, én segítek nektek.
- Rendben, akkor én is csatlakozom.
- Hálás köszönet, barátaim! – hálálkodott Howe. – néhány csapdát kellene felállítani itt a fák között, megtudjátok oldani?
- Ilyet kérdezni egy tolvajtól szinte már sértés. – mondta Arantir. – persze, hogy megoldjuk.
A két tolvaj neki is látott a munkához.

Howe visszatért az őrökhöz, akik épp gyakoroltak.
- Hé! Gyere, küzdjünk! – szólt oda neki Dareth.
- Most inkább nem. – mondta Howe, mert nem tudta legyőzni soha Dareth-et.
- Én szívesen kiállok veled egy párbajra – sétált oda Hiett.
Dareth egy pillanatra megmerevedett és nem tudta, hogy mit szóljon, mert eléggé zavarban volt.
- Hát…rendben…felőlem. – válaszolta kis idő után.
Hiett kezdte a támadást, nagyon ügyes mozdulatokkal többször is sikerült eltalálnia Dareth-et, de ő nem hagyta ezt annyibban, visszatámadott. Az ő csapásai sokszor a földet találták el, Hiett helyet.
- Nocsak, mi történt veled? – kérdezte Hiett.
- Én…csak… – válaszolt Dareth kicsit félénken.
- Azért, mert én nő vagyok nem kell hagynod magad.
- Rendben. – válaszolt Dareth és úgy tűnt, hogy megjött a bátorsága.
A párbaj folytatódott. Dareth sokkal többször találta el Hiett-et, viszont vigyázott arra, hogy ne üsse meg túl erősen, mert lehet, hogy a kard fából volt, de ha erősen ütnek meg valakit vele, az fájdalmas lehet. Elég sokáig párbajoztak, és Dareth kezdett kimerülni, de Hiett még mindig olyan gyors volt, mint a párbaj elején. Végül Hiett nyerte meg a küzdelmet.
- Szép volt, Dareth! De úgy tűnik még gyakorolnod kell – jegyezte meg a nő.
- Legközelebb több szerencsém lesz. – válaszolta Dareth mosolyogva.
- Majd meglátjuk. – kacsintott rá Hiett.
A délután békésen telt, nem történt semmi szokatlan, azon kívül, hogy Lakeshire polgárai harcolni kényszerültek.

Már kezdett sötétedni és a távolból hallani lehetett az orkok üvöltéseit.
- Lassan leszáll az éj, gyerünk emberek, készüljetek. – adta az utasítást Marris marsall. – a csapdák készen állnak Howe?
- Igen, a két tolvaj épp most fejezte be a munkát, már jönnek is.
- Na, ez kész. Elég sok csapdát állítottunk fel. – mondta az elf. – mi is szeretnénk Lakeshire oldalán küzdeni.
- Akkor üdv az őrségben, barátaim. – mondta a marsall.
Az orkok egyre közelebb értek és már a fáklyák fénye is látszódott. Hirtelen elkezdett zuhogni az eső.
- Ez a fránya eső is pont jókor jött – káromkodott a marsall.
- Egy kis eső nem állíthatja meg az embereket! – válaszolta a generális.
Az összes katona arcán látszott, hogy aggódnak és meg vannak egy kicsit rémülve. Az orkok a teljes seregükkel fognak támadni és senkit nem kímélnek.
- Gondolod, hogy ez lesz az utolsó csatánk? – kérdezte aggódó arccal Howe Dareth-től.
- Nem tudom, barátom, de egy biztos, hosszú és veszélyes esténk lesz. – válaszolt Dareth.

Az első orkok már megjelentek a domb tetején és úgy tűnt, hogy megvárják a többieket is. Pár perc múlva az orkok teljesen elözönlötték a közeli erdőket és dombokat. Ekkor egy vörös páncélos ork lépett ki a horda közül. Dareth felismerte az arcát, őt látta a legutóbbi támadásnál is. Az ork végignézett az embereken, majd nagyot köpött és visszasétált az orkok közé.
- Én már láttam ezt az orkot – suttogta Dareth Howe-nak – a legutóbbi rohamnál is ott volt.
- Nem szeretnék párbajozni vele, nagyon veszélyesnek látszott.
Kis idő elteltével újból kilépett a vörös páncélos a tömegből, és mellette volt egy nehéz páncélos ork, akinek a válla fölött egy kis sárkány repkedett. Ő volt az, Gath’Ilzogg, az orkok vezére. Ekkor felemelte a kezét és hatalmasat ordított, majd az orkok megindultak Lakeshire felé. A legelső orkok mind beleestek a tolvajok csapdáiba. Akiknek sikerült átjutniuk a csapdákon, azok a barikádnál torpantak meg, mert nem tudták se kikerülni, se átmászni rajta, ezért hát le kellett rombolniuk. Közben néhány íjász hajolt ki a barikádról és egyesével lőtték le az építmény romboló orkokat. A munkások hatalmas köveket zúdítottak a barikád közelében lévő orkokra. Megjelentek az ork íjászok is és néhány védőt lelőttek a barikádról. Az ellenségnek sikerült áttörnie a barikádot és a túloldalon már várták őket a védők. Sorra kaszabolták le az orkokat, akik bejutottak, de egy idő után már annyian voltak, hogy hátrálniuk kellett. A barikád mögött folytatódott a küzdelem. Dareth halomra ölte az orkokat. Ekkor egy nyílvessző repült át a barikádon és Dareth az utolsó pillanatban hajolt el, majd a lövedék belefúródott egy ork mellkasába. Meglátta a nyílvessző gazdáját, a vörös páncélos ork volt az, aki épp tette le az íjat és készült visszamenni a táborba. Dareth utána rohant és utolérte.
- Lakeshire már a miénk! – üvöltötte az ork!
- Ki vagy te? – kérdezte Dareth.
- Hah! A nevem Tharil’zun, és ez minden, amit megtudsz rólam, mert most meghalsz!
- A végsőkig fogok küzdeni, pokolfajzat!
Az ork két egykezes fejszével harcolt. Gyors csapásokat vitt be, amiket Dareth sikeresen védett. Tharil mindkét fejszével lesújtott Dareth-ra, aki ügyesen elhajolt a fegyverek elől és kardjával megvágta az ork hátát. Tharil’zun felüvöltött és vörös szemekkel, sorozatosan erős ütéseket vitt be Dareth-nak, aki próbált elhajolni a támadások elől, de néhány betalált.
Dareth a földre zuhant.
- Most meghalsz patkány! – üvöltötte Tharil és készült kivégezni Dareth-et.
Ekkor egy tőr repült ki a bokrok közül és az Tharil egyik fejszéjét kiütötte a kezéből, ezzel elterelve az ork figyelmét. Dareth kihasználva a pillanatot, kardja után nyúlt és beledöfte az ork mellkasába.
Tharil elejtette másik fegyverét is, és összerogyott. A másik pillanatban Arantir sétált ki a bokrok közül.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Most már igen, pont jókor jöttél – kelt fel a földről Dareth.
- Sajnos még nem végeztünk. – mutatott az ork tábor felé az elf. – a Blackrock klán hadura Gath’Ilzogg még életben van.
- Hogyan végezhetnénk vele?
- Hmm… ez jó kérdés – gondolkodott el Arantir, amikor meglátta a hadurat egy kisebb kísérettel – de azt hiszem, ezen már nem kell töprengnünk.
Dareth is észrevette a közeledő orkokat.
- Van egy tervem – mondta sietve Dareth. – én megküzdök a hadúrral, te pedig lefoglalod addig a katonáit.
- Gondolod, hogy van esélyed ellene? – kérdezte Arantir.
- Nem tudom, de nem fogom hagyni, hogy elpusztítsák Lakeshire-t.
- Rendben, akkor induljunk.
Elindultak az orkok felé, akik látván őket, megálltak.
- Áhh, itt van a híres a lakeshire-i harcos. – mondta nevetve Gath.
- Nem fogod elfoglalni Lakeshire-t! – mondta neki Dareth.
- Nem kéne folyton ezt ismételgetni haver, inkább cselekedjünk. – bökte oldalba Arantir.
- Igazad van. – válaszolt Dareth és mindketten elkezdtek rohanni az orkok felé és az orkok is támadtak.
A hadúr mellett négy ork volt, akikkel megküzdött Arantir. Az elsőbe futás közben beledobott egy tőrt, amitől egyből meghalt. Ezután ráugrott az egyikre és beledöfte a kardját a vállába, majd az ork fetrengett a földön, azután meghalt. A másik kettő egyszerre támadtak, Arantir elhajolt a két támadás elől és hátba szúrta az egyiket, a másikat pedig kigáncsolta, majd beledöfte a kardját a mellkasába. Hamar végzett az orkokkal, de ekkor Dareth már küzdött a hadúrral.
- Látom elég bátor vagy… de vajon elég erős is? – nevetett Gath és egy hatalmas fejszét emelt le a hátáról. – Singe! Támadj!
A sárkány egy kisebb tűzgolyót lőtt Dareth felé, aki elhajolt előle és próbálta megvágni a sárkányt, de nagyon gyorsan röpködött körülötte és néhányszor el is találta Dareth-et. A katona ekkor megpördült és nagy gyorsasággal levágta a sárkányt, aki halottan esett a földre.
- Singe! Ne! – üvöltött a hadúr – tee… most meghalsz patkány!
Az ork egy felülről indított csapást mért Dareth-re, aki elugrott előle és próbálta megvágni a hadúrt, de ő azonnal kivédte az ütést és ellökte magától Theon-t.
Dareth gyorsan felállt és folytatta a harcot.

Eközben Lakeshire védői hősiesen harcoltak az orkok ellen, akik kezdtek fogyni. A generálisuk, Tharil már halott volt és Dareth most küzdött a hadurukkal is, ezért nem volt vezérük. Rendezetlenül támadtak előrefelé és mindenkit megtámadtak, akit megláttak. Néhány ork már elmenekült,de a legtöbb még harcolt az emberek ellen.
Jonathan generális emberei is megfogyatkoztak, rengeteg holttest és sebesült hevert a földön. Lakeshire polgárai közül is sokan elhulltak már a csatában és az őrök is kezdtek gyengülni.
- Gyerünk emberek! Egyre kevesebben vannak! – kiáltotta Marris marsall, aki épp egy orkból húzta ki a kardját.
Egy ork épp próbálta leszúrni Howe-t, de ekkor hirtelen megállt és eldőlt holtan. Mögötte Lucius nevetett.
- Köszönöm, barátom! – hálálkodott Howe.
- Mellőzd, ember. Nem szeretem ha hálálkodnak – válaszolt a törp unott hangon.
Úgy tűnt, hogy az orkok szép lassan elfogynak és Lakeshire védői visszatudják verni a támadást.

A két fegyver szikrákat szórt, amikor összecsattant. A hadúr és Dareth még mindig küzdöttek, Arantir pedig figyelte az eseményeket. Mindketten már kezdtek fáradni, de ekkor Dareth megvágta Gath karját, amitől eldobta a hadúr a fegyverét és térdre rogyott.
- Most… véged van, hadúr! – kiáltotta Dareth és készülte leszúrni az orkot.
- Soha! – üvöltött Gath hadúr és Dareth-re ugrott, majd mindketten a földre estek.
Birkózásba kezdtek a földön és úgy tűnt, hogy Dareth van fölényben. Sikerült ledobnia magáról az orkot és a kardja után nyúlt. Az ork újból ráugrott, de ekkor valami hideget érzett a mellkasában. Dareth kardja állt ki belőle. Gath’Ilzogg holtan borult le a földre. Dareth felállt a földről és leporolta magát, majd kihúzta a fegyvert az orkból.
- Ennek vége. – porolta le a mellvértjét.
- Szép párbaj volt, mondhatom. – jegyezte meg Arantir.
- Gyorsan, siessünk vissza Lakeshire-be.
Amikor megérkeztek a faluba, furcsa látvány fogadta őket. Egyetlen egy ork se volt már ott és a földön rengeteg holttest és sebesült hevert. Néhány védőt már ápoltak és a többiek pihentek. Dareth odasétált a marsallhoz, aki néhány őr társaságában fürkészte a terepet, amikor odaért a marsall felnézett.
- Áhh, csakhogy itt vagy Dareth. – mondta Marris – hol a fenében kóboroltál?
- Ez egy hosszú történet…
- Most már van bőven időnk, fiam. Az orkokat visszavertük és most készülünk a támadásra.
Dareth elkezdte mesélni, hogy mi történt.
- Hmm… ez érdekes. – mondta a marsall, majd Dareth vállára tette a kezét – minden tiszteletem a tiéd. Legyőzted Gath’Ilzogg hadurat és a jobb kezét, Tharil’zun-t is. Így már könnyen elűzhetjük az orkokat Redridge-ból. Egész Lakeshire hálás lehet neked, de most nincs időnk hálálkodni, meg kell támadnunk az orkokat, amíg ilyen gyengék.
Marris összeszedte azt a maréknyi katonát, akik túlélték a támadást, köztük Jonathan generálist is és elindultak Stonewatch felé.

Itt-ott a fák között találtak néhány orkot, akik elmenekültek a csatából, megölték őket. Stonewatch-hoz érve összefutottak néhány ork katonával, akik a táborban maradtak. Könnyen legyőzték őket, majd átvizsgálták a tábort. Senkit nem találtak már benne. A marsall elküldött néhány embert, hogy nézze meg a Lángoló Sztyeppékhez vezető utat. Kis idő múlva visszatértek és jelentették, hogy nem találtak ott senkit. Visszamentek Lakeshire-be.
- A Blackrock orkokat sikeresen kiűztük Redridge-ból – kiabált Marris, mire az összes kember elkezdett éljenezni. – külön köszönetet mondhatunk Dareth-nek, aki megküzdött és le is győzte Gath’Ilzogg hadurat és a jobb kezét, Tharil’zun-t.
Erre az emberek újból hangos éljenzésbe kezdtek.

Az emberek másnap reggel nekiláttak a takarításnak és a barikádot is lebontották. A katonák felmérték a veszteségeket.
- Hány katonánk veszett oda? – kérdezte a marsall.
- Lakeshire őrei közül mind túlélte, csak egy-két embernek van kisebb sérülése. Jonathan generális emberei közül tizenhárman könnyebben megsérültek, nyolcan súlyosabb sebeket szereztek és hárman meghaltak. – jelentette Howe.
- A sebesülteket már ápolják?
- Igen.
Marris marsall Marcus-hoz fordult, aki le volt sújtva a hírek hallatán.
- Mit tervez a halottakkal, generális?
- Visszaviszem és Stormwind-ben helyezem őket végső nyugalomra. – mondta a generális szomorú arccal.
- Rendben. Hány falusi veszett oda, vagy tűnt el a csatában?
- Senki se halt meg, viszont egy ember eltűnt. – jelentette Howe.
- Ki volt az? – kérdezte a marsall.
- Az egyik munkás – Howe átfutotta az asztalon heverő papírokat – név szerint, Alex.
A hírre Dareth felugrott és odarohant Howe-hoz.
- Jól hallottam? Alex eltűnt? – kérdezte izgatottan.
- Őőő… igen. Talán ismerted?
- Együtt dolgoztam vele a hídnál, hol tűnt el?
- Azt nem tudjuk, de utoljára egy orkkal harcolt az erdő szélén.
- Meg kell keresnünk! – kiáltotta Dareth.
- Rendben Dareth. Te fogod vezetni a keresést. Vigyél magaddal néhány embert, addig mi intézzük a dolgokat.
- Howe, Hiett, Arantir és Lucius, gyertek velem – szólt nekik Dareth, majd elindultak az erdő felé.
Minden átnéztek, de csak egy ork holttestet találtak.
- Ez minden, Dareth. – jelentette Hiett.
- Az ork már megvan, de hova mehetett Alex? – kérdezte Howe.
- Nem tudom, de még életben lehet. – mondta Arantir.
- Menjünk vissza, itt nincs már senki – vizsgálta át a terepet még egyszer Lucius, majd elindult vissza a faluba.
- Gyere Dareth. Nincs itt már semmi keresnivalónk. – mondta Hiett.
Dareth az ork mellett térdelt és keresett valami nyomot, de nem talált semmit.
Visszamentek Lakeshire-be, ahol a katonák már befejezték a számolgatást és Jonathan generális készült visszamenni Stormwind-be.
- Dareth! – szólt oda a generális Theon-nak. – gyere ide.
Dareth kíváncsian várta, hogy mit akar tőle a generális.
- Te tényleg egy kiváló harcos vagy, talán még nálam is jobban harcolsz – mondta a generális komoly tekintettel – a napokban látogasd meg Stormwind városát, mert beszélni fogok Wrynn királlyal az érdekedben, ha akarod.
- Őőő… persze, el fogok menni. – mondta Dareth meglepetten.
Jonathan generális visszaindult a fővárosba az embereivel. Ekkor a marsall ment oda Dareth-ez.
- Na, mit mondott Marcus? – kérdezte kíváncsiskodóan.
- Azt, hogy látogassam meg a napokban Stormwind városát, mert beszél az érdekemben Wryn királlyal.
- Ezek szerint te is a király lovagja leszel, szép volt Dareth! – veregette meg a vállát Marris.
- Köszönöm, uram! – tisztelgett a katona.

Másnap reggel Dareth elmesélte az őrtársainak, hogy milyen ajánlatot kapott, majd elköszönt tőlük és Lakeshire lakóitól is, majd elindult Stormwind felé. Az emberek hangosan éljeneztek Dareth után.
Dareth Theon eljutott Elwynn erdejébe, ahonnan már megpillantotta Stormwind városát. A városba érve furcsán néztek rá az emberek és az egyik őrtől kért eligazítást, hogy merre található a kastély.
A stormwind-i kastélyban ekkor már készülődtek az emberek egy kisebb ünnepségre. Mindenki ott volt, köztük Jonathan generális és a híres Benedictus főpap is. Amikor Dareth belépett a trónterembe, hangos éljenezés fogadta. Először nem tudta, hogy mi ez az egész, de aztán a generális elmagyarázta neki.
- Bizonyára te vagy Dareth Theon. – szólította meg Wrynn király.
- Igen, fenség. – borult térdre Dareth.
- Hallottam, hogy milyen bátor tetteket hajtottál végre Lakeshire-ben. Legyőzted a Blackrock orkokat és elűzted őket Redridge-ből, ezzel nagy szolgálatot tettél az egész Szövetség-nek. Ekkor Wrynn király előhúzta a kardját, majd Dareth vállára helyezte.
- Én, Varian Wrynn király, Stormwind jogos uralkodója lovaggá ütlek téged, Dareth Theon. Véget vetettél a Blackrock fenyegetésnek Redridge Hegységeiben, ezzel kiérdemelve a lovagi címet.
Dareth felállt és a nép éljenezte. Benedictus főpap egy különleges varázslattal megáldotta és mától Stormwind lovagja.
- Gratulálok, fiú. – ment oda hozzá a generális.
- Köszönöm, uram. – válaszolt Dareth büszkén.
- A ceremónia után egy nagy lakoma lesz, azután pedig elmondom, hogy mi a feladatod Stormwind lovagjaként.
Nagy lakomát rendeztek Dareth tiszteletére a kastélyban. A város összes befolyásos polgára és nemese ott volt.
Ez a nagy lakoma estig tartott, majd este a lovagok szállásán összegyűlt Stormwind összes bátor lovagja, Dareth tiszteletére.
- Szóval, Dareth. Stormwind lovagjaként védelmezned kell a királyt és a várost. Emellett jogaid vannak és beleszólhatsz a Királyi Tanács döntésébe. – mondta a generális – a királyi fegyverraktárban találhatsz magadnak lovagi páncélt és új kardot is. Az istenek védelmezzenek téged! – tette hozzá Marcus generális.
- Az istenek védelmezzenek téged! – kiabálta egyszerre a többi lovag.
Dareth álma beteljesedett. Stormwind lovagja lett.

Epilógus

Történetünk itt véget ér. Dareth Theon egy egyszerű munkásból lett a király lovagja. Legyőzte a rettegett Gath’Ilzogg hadurat és száműzte a Blackrock klán orkjait Redridge Hegységeiből. A Blackrock klán támadásai miatt sok bátor védő elhullott, de Dareth mindegyikőjüket megbosszulta ezzel a tettével. Ám Dareth Theon kalandjai korántsem érnek itt véget. Új kalandok, új veszélyek és új ellenségek várnak rá szerte Azeroth-ban.

PDF verzió

Tags: fanart
Posted in Hírek | Comments (43)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.