May 12th, 2010 by Hancu

In medias res: itt a sztori harmadik része (első, második), amiben lesz családi dráma meg farkasemberek. Köszi Kristóf, köszi Anne. Klikk.

Ha már átkokról esett szó… van még valaki, akiről szót kell ejtenünk. Nem egy vezetőről, vagy egy magas rangú személyről van szó. A neve Velinde Starsong (Csillagsláger Melinde), akit azzal bíztak meg, hogy Felwoodot megtisztítsa a démonoktól. Miért olyan fontos ő? Nos, miután látványos és megdöbbentő sikereket ért el Felwoodban és Ashenvale-ben, egyszerűen nyomtalanul eltűnt. A játékosokat elküldik, hogy a nyomára akadjanak, míg Velinde személyes tárgyai közt a naplójára bukkannak. Ebben a könyvben kiderül, hogz ay elf Elune-hoz imádkozott, hogy segíste meg őt a küldetésben. Az istennő valószínűleg teljesítette kérését, és a nagy hatalmú varázstárgyat, az Elune Sarlójának (Scythe of Elune) nevezett kifacsarodott, göcsörtös botot küldte neki.

Elune Sarlójának hatalmas ereje volt, s bár Velinde isteni ajándéknak tekintette, eredete megkérdőjelezhető. Amikor az elf a kezében tartotta a Sarlót, a káosz látomásai törtek rá – farkas-emberek, akik worgennek hívták magukat, küzdöttek valamilyen erő ellen, amit ő a Smaragd Láng Uraiként ír le. Velinde ekkor ismerte fel a tárgy igazi hatalmát, és idézte maga mellé a worgeneket, hogy segítsék a démonok elleni harcban. A Sarló segítségével beszélni is tudott a különös lényekkel, és hamar rávette őket az együttműködésre. Falka falka után indult harcba, és egy napon az egyik csapat nem tért vissza. Velinde kezdte megkérdőjelezni és félni a Sarló eredetét, ahogy az már nem igényelt koncentrációt, és minden nap több és több worgent szabadított a világra.

Velinde végzett némi kutatást, ám nem talált semmit a rejtélyes worgenekről, bár annyit sikerült kiderítenie, hogy a Kirin Tor Arugal nevű mágusa valószínüleg ugyancsak megidézte a lényeket. Meggyőződve arról, hogy a worgenek most már több veszélyt jelentenek mint segítséget, elindult, hogy megkeresse a varázslót, és hajót bérelt Booty Baybe. Innen egy karavánnal Duskwoodba utazott, majd egyszerűen nyoma veszett. A további kutatások kiderítik, hogy a Sarló itt egy időre eltűnt, ám egy duskwoodi bányász, bizonyos Jitters, rábukkan, és amikor felveszi, a semmiböl előrontó worgenfalka mindenkit széttép a fejtésben. Jitters eztán elmenekül a Yorgen tanyára, útközben elhajítva a Sarlót.

Ezután elbújt a tanya szénapadlásán, végignézte ahogy Sven Yorgen, a felesége és a gyerekei eltöltik a napot, majd ahogy a ház ura elmegy dolgozni, és a család egyedül marad. És hirtelen elővágtatnak Deadwind Pass Sötét Lovasai, és faggatni kezdik a háziasszonyt a Sarló felől. Mindezen események le vannak írva Jitters naplójában:

- A Sarló? – kérdezte halk, nyugodt hangon az asszony. – Hogyne tudnám. Mindenki tud róla a környéken- rezzenéstelen tekintettel nézett a Lovasokra, és ha nem ismertem volna, megesküszök, hogy az igazat mondja. Semmiképp nem tudhatott arról az ördögi tárgyról. De ügyesen hazardírozott. A lény, amely először szólalt meg, kissé előre hajolt. – Hol? – csikorogta.

- Odaviszlek titeket. Mindannyiótokat – válaszolta, és láttam, ahogy megcsillan a szemében a remény – De az út hosszú, és a gyermekeim csupán lelassítanának minket. Jobb, ha itt hagyjuk őket.

A trükk egyszerű volt, de mindig a legegyszerűbb terveknek van a legnagyobb esélye a sikerre. Ha működik, elcsalja a Lovasokat a farmtól. Őrá ugyan a biztos halál vár, de a gyermekei megmenekülnek. És sikerülhet, ha a szörnyetegek elhiszik a nemes hazugságot. Bár sosem követtem a Fény tanait, vadul imádkoztam Sven feleségéért, ahogy ott állt bátran, egyedül. a szörnyű lovasokkal szemben.

Azok csak álltak mozdulatlanul, mint a jégből faragott szobrok, de az asszonynak meg sem rebbent a tekintete. Az egyik lovas hirtelen felkapta a fejét, mintegy válaszul valamilyen távoli hívásra, majd elővett egy apró drágakövet. Pár pillanatig az ékkőre meredt, majd intett egyet vele Sven felesége felé. Fehér, sápadt kezet formázó fény kúszott a nő felé, aki a ragyogásba nézett, rezzenéstelenül, de én láttam, ahogy kétely költözik a pillantásába. Amikor a kéz elérte, lassan a feje köré helyezte az ujjait.

Majd összezárult.

Sven felesége oly mozdulatlanul és élettelenül állt ott, mint egy sírkő, aztán a szemei hirtelen kitágultak. És az ajkai hiába nyíltak sikolyra, semmilyen hang nem hagyta el a torkát. A szenvedés néhány pillanatig tartott csak, majd a kéz elengedte, és az asszony térdre rogyott. A lovas, amelynél a drágakő volt, hirtelen megfeszült a nyeregben, és így szólt:
- A nő hazudik – mondta olyan hangon, ami azóta is kísért álmomban – Nem látta a Sarlót. Ezután a Lovas vállai megereszkedtek, ahogy az entitás elhagyta a testét. Majd az előbbi, csikorgó hangon kimondta a végső szavakat:
- A Nagyúr szólt hozzánk. Öljétek meg őket.

Nem vagyok képes leírni, mi történt ezután. Az elmémben ugyan élesen megmaradt minden pillanat, de az elátkozott lelkem nem képes papírra vetni azt az elkövetkező néhány, hátborzongató percet.

A lovasok ezután valószínűleg eltűntek, és hogy megtalálták-e a Sarlót, rejtély, mint ahogy Velinde Starsong végzete. Kik ezek a Sötét Lovasok (Dark Rider)? Ki volt a Nagyúr (Lord), akiről beszéltek, és miért keresték a Sarlót? Ezen kédések egyikét sem sikerült eleddig megválaszolni, ám Velinde és a varázstárgy közvetlenül felelősek a Duskwoodban mai napig létező szörnyűségek létéért. A Sarló holléte ismeretlen, bár egy Grizzly Hills-beli quest szerint talán már újra előkerült.

Romlott Felwood, romlott Teldrassil, romlott Duskwood, romlott Hyjal, aminek szomszédságában ott a Darkwhisper Gorge, amely nemcsak démonoktól hemzseg, de Winterspring vízháztartását annyira összezavarja, hogy véletlenszerű hőforrások törnek a felszínre. És mindennek tetejébe ott van a lassan rémálomba forduló Emerald Dream, benne a csapdába esett Malfurionnal. A night elfek számláján igen sok van, és a Szövetségnek segítségként és jóvátételként csupán kutatást, a kalimdori területeket, és a Nothrendre küldött csapatokat tudta felajánlani. És még ott, az északi kontinensen is csak a romlás vár ránk egy újabb bukott Világfa, Voldrassil képében. Úgy látszik, a night elfek a történelem számukra most már nyilván valóan túl nagy fájába sem vágják bele a fejszét – inkább segítséget kérnek a Szövetségtől.

De ki hibáztathatja Tyrandét, aki rendkívül fiatalon lépett Elune Egyházának és népének élére, míg a szeretett Malfurion korokat aludt át az Emerald Dreamben – és a papnő nem önként vállalta a vezető szerepét, hanem elődje rakta vállaira a terhet halálos ágyán. Minden erejével próbál a helyes úton járni és önmagáról gondoskodni, valamint a népét meggyőzni, hogy önellátó legyen, de mikor a Burning Legion kerül a képbe, a night elfek ereje egyszerűen nem elég. És mindezek mellé ott van Fandral, a tévedhetetlen, aki szerint az ő legostobább elképzelései is jobbak Tyrande legjobb ötleteinél. Valóban, érthető módon dühös a fia halála miatt, ugyanakkor nem látja a fától az erdőt (ééérted, hogy egy night elf!! a fátóóól!!!)

Tags: Lore
Posted in Hírek | Comments (22)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.