May 11th, 2010 by Hancu

Anne Stickney és Kristóf barátunk vegyes párosa folytatja a mesét a night elfekről, a sztori kezd egy kicsit elvadulni, lesz időutazás, elkezdjük megpiszkálni Fandral Staghelm fődruida viselt dolgait, és újabb kreatívan magyarított nevek is várhatók. meg a harmadik rész is, előreláthatólag holnap reggel. Emlékeztetőül: az első részt itt olvashatod el, az eredetit meg itt. Ja, és most nem lesz sok szép kép, csak wall of text, mert sietek, bocs.

Ezek után már az is csoda, hogy Tyrande visszatért Malfurionhoz, miután rövid búcsújukat követően csak azért is elindul szabadon engedni Illidant, azon bosszankodva, hogy Malfurionnak van képe csak úgy megtiltani neki valamit. Így hát a papnő és a vele tartó Sentinelek végigkűzdötték magukat a Barrow Deepsen, majd lemészárolták a börtönt védő night elf őröket. Miután kiszabadította Illidant, könyörgött, hogy térjen vissza a népéhez, és a démonvadász, aki ennyi évszázad után sem tudott ellenállni Tyrandenak, igent mondott. Elindult, hogy harcba szálljon a Felwoodot megszálló démonokkal, ám itt találkozott Arthassal. A rövid összecsapásban egyik félnek sem sikerült felül kerekednie.

Arthas beszélt neki Gul’dan Koponyájáról, egy hihetetlen hatalmú démoni tárgyról, amely felelős volt azért, hogy Felwood elátkozott hely lett. Illidan ezután meg sem állt, míg a Koponyát a kezében tarthatta, és ahelyett, hogy azonnal elpusztította volna, elgondolkozott: (“Lenni, vagy nem…”) ha a varázstárgy ilyen hatalmas, talán a saját javára fordíthatná annak erejét – és közben lenyűgözhetné Tyrandét. A történet végét mindenki ismeri – Illidan átvedlett jelenlegi, démoni mivoltába, és Tyrande és Malfurion, újonnan elszörnyedve a démonvadász tettén, örökre száműzték őt az erdőkből. Röviddel ezután a night elfek két vezetője találkozott Thrallal, Jainával és a Prófétával – aki Medivh-ként mutatkozott be – és megegyeztek abban, hogy a három fajnak együttesen kell szembeszállni a Légióval. Bár Tyrande vonakodott szövetséget kötni Cenarius gyilkosaival, belátta, hogy nincs sok választása. A többi már történelem: Malfurion rájött, hogy az egyetlen esély Archimonde megállítására a múlt megismétlése – a Kút, és vele együtt Nordrassil elpusztítása.

A Világfa halálával Nozdormu paktuma megszűnt létezni: a night elfek újra halandók lettek. A Lángoló Légió legyőzése után az orkoknak, az embereknek és az elfeknek elváltak útjaik, s Tyrande népe visszatért az erdőkbe, hogy begyógyítsák a démonok tépte sebeket.

Ezen a ponton tovább bonyolódik a helyzet. A történtek gyakorlatilag megoldották a fenálló problémákat, ám Richard A. Knaak Ősök Háborúja trilógiája tovább fűzi a történet szálait. Egy ember mágust, akit Rhoninnak hívnak, visszaküldenek a múltba Krasussal, egy elf varázsló alakját felvett vörös sárkánnyal és Broxigarral, az orkkal együtt egy időörvényen keresztül. A trió segítsége a Háborúban összekuszálja az idővonalat, megváltoztatva ezzel a fenti eseményeket.

Ebben a megváltoztatott idővonalban Tyrande és Malfurion nem csak találkoztak az emberekkel és az orkokkal, hanem kölcsönösen segítették egymást, így a két másik faj táborának felfedezésére a leírtakról valószínűleg eltérően reagáltak. Tyrande biztosan ismerte Broxigart, Krasust és Rhonint – Knaak Stormrage (Viharharagosi család) című regényében frissen élnek a papnő emlékezetében. Így a félelem, a bizalmatlanság, az előítélet, miszerint az emberek, vagy a paladinok jelenlétükkel megrontanák az erdőt, vagy az alapvető idegengyűlölet nem játszottak szerepet a találkozásnál.

Ezért ilyen nehéz a night elfek történelmét kielemezni: két idővonal fut benne párhuzamosan – a Warcraft III-beli Harmadik Háború történései, és egy másik Harmadik Háborúé, amelyet Rhonin, Krasus és Broxigar (Boksz Igor) utazása megváltoztatott. Míg az előbbi idővonal az, amiből mi, játékosok gazdálkodhatunk, az utóbbi befolyásolja a jelenlegi játékmenetet és politikát – már ami a night elfeket illeti -, és erről szó szerint semmiféle feljegyzésünk sincs. A történések valószínűleg ugyanúgy zajlottak le, de a felek hozzáállása nagyban megváltozott – lehetetlen, hogy az Ősök Háborúja-beli Tyrande, aki oly nagy hévvel segítette Broxigart, s aki oly hálás volt Rhonin és Krasus jótéteményeiért, csak úgy lemészárolja az orkok és emberek táborának lakóit.

Most, hogy összefoglaltuk, mi történt Tyrandével és Malfurionnal (ebben a flattyogó szertepleccsent időló…izében), ideje megnézni mi történt a Sundering, a Harmadik Háború és napjaink között. Tyrande Whisperwind jelenleg Archdruid Fandral Staghelmmel (Szarvsisakos Fandrás, Druidandártábornok és Phd.) vezeti a night elfeket – és Fandralnak is megvan a maga évezredekre visszanyúló története, amely a jelenlegi, kevéssé kedvességéről elhíresült irányítási politikáját eredményezi.

Fandral Staghelm körülbelül ezer évvel a Sundering után született, és a druida tanokat magától Malfurion Stormrage-től vette át, s gyorsan erősödő hatalma a vezér egyik főhadnagyává, valamint a Vadon Druidáinak (Druid of the Wild, bocs) egyik első számú tanítójává léptette elő. Míg Malfurion kiegyensúlyozott és jókedélyű, Fandral forrófejű és agresszív, kapcsolatát az első druidával, majd Tyrandével is folyamatos viták jellemezték az elf társadalom vezetésével kapcsolatban. Sok ősi night elffel együtt úgy tartja, hogy az ő népe minden más faj felett áll a bolygón, és csakis ők az “igaz druidák” senki más. Elbűvölő, nemde?

Ebben való hite, valamint a night elf területek kiterjesztésére irányuló törekvései Fandralt…nos, megalapozottan népszerűtlen vezetővé teszik. Néha úgy tűnik, csupán a düh hajtja őt előre – és ez a megfigyelés nem is lehetne helyesebb. Nem sokkal a Sundering után C’thun, a Titánok által a föld alá temetett Ősi Istenek (Old Gods) egyikánek gyermekei felébredtek, hogy seregeikkel meghódítsák Kalimdort, és ezzel a War of the Shifting Sands világát. Hogy a Qiraji népet megállítsák, a kaldorei Fandralt nevezte ki a sereg hadvezérének, és meglepő módon nagy győzelmeket arattak, főleg neki, és fiának, Valstann Staghelmnek (Szarvsisakos Fastag) köszönhetően. Ő volt a druida egyetlen gyermeke, a szerelme gyermekágyon halt meg, így Fandral egyedül nevelte fel fiát. Ennek eredményeként elválaszthatatlanok lettek – s bár Valstann apja medve-lábnyomai helyett a harcosok útját járta, mégis óriási büszkeséget és örömet okozott neki.

Sajnos, épp mikor a sors kegyet gyakorolni látszott a night elfek felett, a Rajaxx Generális vezette Quiraji sosem várt találékonyságot mutatott fel. A Twin Emperors – Vek’nilash és Vek’lor segítségével ördögi tervet eszeltek ki: megtámadták Southwind Villaget (Alszélfalva), ahol a leghevesebb volt a csata. Valstann meggyőzte apját, küldje őt harcba a harcosok egy csapatával. Végül is, a háborút majdnem megnyerték, mi is történhetne? Nos, sok minden. A Qiraji elpusztította Southwind village-t, és elfogta Valstannt. Ezután maga Rajaxx hadserege elé vonult és – hogy Fandral biztosan lássa -, magasra emelte a hős harcost, és cafatokra tépte.

Fandralnak, nos…megszakadt a szíve. Végignégzni, ahogy a fia, az egyetlen, imádott fia ily szörnyű halált hal, megtörte, és így az egész elf haderő megroppant. A night elfek és a sárkánynemzetségek – különösen a bronzé – együttes ereje kellett ahhoz, hogy a Qirajit amögé az erő mögé zárják, amit csupán a Scepter of the Shifting Sands törhet meg. Anachronos, a jelen lévő leghatalmasabb bronzsárkány – egyben Nozdormu örököse – Fandral elé járult a jogarral, miszerint a az bármikor megnyitja a kaput, ha be kell hatolni a Qiraji városba. Fandral válaszként kettétörte a jogart, annak jelképeként, hogy neki már semmi köze nincs Silthushoz, a Qirajihoz, de főképp a sárkányokhoz. Az utolsó szavai Anachronosszal való találkozásakor a következők voltak: “Visszahozom! Lehet, hogy egy ezredévbe telik, de visszakapom a fiamat!”

Fiának halála Fandralt egy megtört, dühös vezérré változtatta. Nem sokkal a Harmadik Háború után Fandral, néhány hasonló gondolkodású elffel egyetemben azt a nézetet hangoztatta, miszerint Nordrasszilt – amely az Archimonde-ot megölő robbanás következtében még mindig gyógyulófélben volt – egy új Világfa képében újjá kell éleszteni, hogy visszaszerezzék elvesztett halhatatlanságukat. Malfurion visszautasította az ötletet – szerinte a természet ellen való dolog, és különben sem működne Nozdormu mágiája nélkül. De Malfurion visszatért az Emerald Dreambe, és ott egy olyan rémálom csapdájába esett, amelyből azóta sem ébredt fel. A vezetés pedig Fandralra szállt.

Fandral első lépése az volt, hogy mestere figyelmeztetése ellenére – a lehető legtávolabb bármely más néptől – egy új világfát ültessen. Teldrassil ugyanolyan gyönyörű volt, mint Nordrassil, de ahogy Malfurion megjósolta, nem kapta meg a természet áldását. Darnassust, a night elfek fővárosát a fa ágai közt építették fel, s vezetői Tyrande és Fandral lettek, ám a páros valahogy nem jön ki egymással. Staghelm nem csak a papnő rosszallását érdemelte ki, hanem az Azerothi druidák gyülekezete, a Cenarion Circle nemtetszését is. Amikor a Kör befogadta a taureneket, Fandral tiltakozott – hiszen csak night elfek lehetnek “igaz druidák”.
Bár a legtöbben sejtik, hogy a két vezér viszonya igen távol van az ideálistól, csupán a Cenarion Circle és a Sisters of Elune ismerik a feszültség mértékét – amit erősen befolyásol a vezetés többi tagja. Ám Malfurion távollétében keveset lehet tenni – Fandral rendkívül potens személyiség, és tökéletesen képzett arra, hogy Teldrassil ifjú druidáinak útját egyengesse. De ezzel a képességgel együtt jár egyfajta ösztönös viselkedés, ami a legtöbbeket megdöbbent, sőt, sokszor megbotránkoztat. Ezt a belső ellenségességet Tyrande, Fandral, a Kör és a Nővérek megtartják maguknak, s a felszínen – a többi elf számára – minden a legnagyobb rendben van.

Ami természetesen azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol, és hogy a kulisszák mögött nagy horderejű események folynak. Ez a fenyegetés minden hatalmi huza-vonánál jelen van, az elfek térsadalma sem kivétel. Először is, ott van a szönyű tény, hogy Malfurion Yserával együtt csapdába esett abban a valamiben, amit a Smaragd Rémálomnak (Emerald Nightmare) hívnak. Az Álom ezen szöglete alattomos módon belülről próbálja elpusztítani a nagy egészet.

Másodszor, ott vannak Fandral Staghelm rejtélyes tevékenységei. A druida nagy erőket ölt abba a World of Warcraft történetének során, hogy talajmintákat gyűjtsön (vagy rávegyen játékosokat geológust játszani) a déli Un’goro Craterből, és hogy a morrowgrain (hajnalbúza, hehe) nevű növényből komoly mennyiséget szerezzen be. Még furcsább, hogy azt állítja, mindezt a Cenarion Circle megbízásából teszi, pedig a Feathermoon Strongholdba tett látogatásunk ezt tökéletesen megcáfolja. Itt Quintis Jonespyre (Jónásmáglya Konrád) nem csak azt mondja el, hogy az Archdruid hazudik, mikor a Kör nevében kér fel minket, hanem még több morrowgrain gyűjtésére ösztönöz, hogy rájöjjön, mire készül Fandral. Quintis elmondja, hogy a növény a megfelelő körülmények között alkalmazva hasonló hatást fejt ki, mint az egyszerűbb átkokhoz felhasznált alapanyagok.

Tags: Lore
Posted in Hírek | Comments (21)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.