May 4th, 2010 by Hancu

Cathfaernnél már-már kiakad a jófej-o-méter, miközben előáll a WoW.com-féle E’lune-összeesküvéselmélet harmadik, befejező részének fordításával. Emlékeztetőül itt az első, és a második rész.

És az elmaradhatatlan disclaimer: A fordítás Anne Stickney „Know Your Lore TFH Edition: Elune is a naaru” című írása alapján készült. A „Tin Foil Hat” részek nem a hivatalos lore-t tartalmazzák, hanem a játékban lévő tényeket és utalásokat kísérlik meg összerakni logikai következtetésekkel, és egységes egésszé formálni, ezzel megpróbálva olyan dolgokra fényt deríteni, amikről hivatalos információ még nincs.

Körülbelül 21000 évvel ezelőtt, a naaruk végignézték Sargeras elbukását, mélységes bánatát és azt követő megromlását, majd követték az Argus nevű bolygóra, ahol óvatosan figyelemmel kisérték, hogy pontosan mit is tervez az egykori rendet és békét követő Titán. Amikor felfedezték milyen mélyre süllyedt, elborzadtak – de a remény szikrája felragyogott számukra Velen képében, aki annak ellenére, hogy mekkora hatalmat ígértek neki, visszautasította, hogy Sargeras hadseregéhez csatlakozzon. És nem volt egyedül a hitében; rajta kívül voltak más, hasonlóan érző eredarok is. Amikor kétségbeesve segítségért imádkozott a romlottság ellen, ami félő volt, hogy az egész eredar fajon eluralkodik, a naaruk válaszoltak. Velenben megvolt a remény, remény a békére, jólétre, boldogságra és meg volt benne a Fény, aminek az egész világon való elterjesztésére vágytak a naaruk.

Velen volt a mag, egy sokkal nagyobb kezdete. A naaruk tudták, hogy ahhoz, hogy teljesen le tudják győzni a Burning Legiont, annyira el kell terjeszteni az általuk gondosan ápolt Fény üzenetét, hogy a ragyogása önmagában legyőzzön minden sötétséget, ami veszélyeztetni merészelné. Beszéltek ezzel a Velennel és a draeneikkel, és elmondták nekik, hogy vannak a kozmoszban más erők is, akik szembeszállnának a Burning Legionnel. A Titánok, akik járják a világot, rendet és teremtést alkotva ott, ahol korábban nem volt, jó alapot képeztek, de a naaruk tudták, hogy sokkal, sokkal több követőre van szükségük ahhoz, hogy létrehozzák azt a szintű tiszta kapcsolatot az egyén és az univerzum között, ami képes legyőzni a Burning Legiont.

Végül a naaruk különváltak – egy részük maradt a draeneiekkel, a naaruk első „gyermekeivel”, hogy figyeljék és óvják őket. A többiek elutaztak az univerzum más világaiba, megpróbálni elültetni és gondozni a Fényt más fajokban. E naaruk közül kettő, E’lune (vagy Mu’sha) és An’she egy apró világba utaztak, amit a Titánok korábban már meglátogattak és átszerveztek, és amit Azerothnak neveznek. Amikor megérkeztek, kisebb szóváltás alakult ki közöttük. Míg E’lune úgy gondolta, hogy a közvetlen megközelítés a legjobb módja a Fény terjesztésének, An’she nem akarta a kis bolygó őshonos lényeit megváltoztatni. E’lune azt akarta tenni, amit a draeneiekkel tettek: közvetlenül beavatkozni. An’she úgy gondolta, hogy a világ lényeit meg kell figyelni, és lassan a megfelelő irányba terelni, E’lune javaslatával, az erővel való útbaigazítással szemben.

Végül kettéváltak, megegyezve, hogy mindkettejük egyszerűen a saját útját követve teszi meg a tőle telhető legjobbat. Végül is a Fény üzenete számított igazán, a béke amit elhoz, és a Burning Legion legyőzése. Hamarosan E’lune felfigyelt egy furcsa vízforrásra, amiből arcane és természeti mágia áradt, és nyilvánvalóan a világ mágikus erőinek forrása volt. Ez tökéletes hely volt erőfeszítéseinek központosítására, és egy legalább olyan erős faj felnevelésére, mint a draeneiek. Ekkor E’lune elküldött egy hívást, egy halk éneket a békéről és a Fényről, majd várt.

Valamennyi idő eltelt, amíg egy nap a bolygó egy őshonos faja – furcsa, erőszakos, kicsi lények, akik trolloknak hívták magukat – megjelentek a kút vizénél, és válaszoltak E’lune hívására. A trollok félelemmel és tisztelettel vegyes érzelmekkel álltak azelőtt amit találtak: tiszta és természetes Fényt, teljes dicsőségében, egy Fényt, ami beszélt hozzájuk a békéről, és az univerzum és a trollok közötti kapcsolatról. Beszélt egy hadsereg szükségességéről, egy erős hadseregről, ami képes legyőzni egy távoli és hatalmas hadsereget, mely ereje a trollok legmerészebb elképzeléseit is felülmúlja. Ilyen hatalmas nyers erőt birtokló lény a primitív trollok számára egy isten volt, így beleegyeztek és hűséget fogadtak E’lunenak.

Hálából E’lune egy „javított” testett adott nekik – megnyújtotta a testüket, kiegyenesítette a hátukat, és megadta nekik a Fény erejét, hogy megvédhessék és gyógyíthassák társaikat. A trollok szemei – azaz már a night elfeké – E’lune ragyogó áldott Fényét tükrözték vissza. A night elf társadalom virágzásnak indult, és E’lune továbbra is figyelte mind őket, mind a különös Well of Eternity-t, ami a világ mágiáját adta.

Idővel E’lune felfigyelt Malornera, egy hatalommal bíró őshonos azerothi lényre, aki olyan módon vigyázta és óvta a világ természeti mágiáját, amelyet E’lune sem tudott teljesen felfogni. Beszélt ehhez a félistenhez is, de Malorne nem volt hajlandó megváltozni, mivel olyan szinten fonódott össze a világgal, melyet még E’lune sem értett. Ehelyett Malorne, hogy amennyire tudja, segítse E’lune munkáját, létrehozta Cenariust, egy utódot, aki ugyanúgy kötődött a földhöz és a természethez, mint ő. E’lune felruházta azzal a hatalommal, amit a night elfek már birtokoltak, és Cenariusból egy olyan lény lett, akinek egyik fele természeti volt, másik fele a Fénytől származott, és együttesen használta mindkét erőt abban a formában, amit ma druidizmusnak hívunk.

E’lune megkérte fiát, hogy tanítsa meg a többi gyermekének, a night elfeknek, azokat a druida tanokat, melyeket ő maga nem tudott átadni, és Cenarius beleegyezett. De sajnos a night elfek nem csak E’lune gyermekei voltak, hanem egyben azerothi lények is, így a romlás ugyanúgy elérte őket, mint másokat. Elbűvölve a Well of Eternity hatalmától, a night elfek egy csoportja idejük nagy részét a kút erőinek tanulmányozására szentelte, E’lune tanításának követése helyett. Erre figyelt fel a Burning Legion, és ez hozta el az Összeomlást Azerothra.

E’lune bár elborzadt, de folytatta azon gyermekei tanítását, akik még mindig hallgattak rá, és tovább dolgozott, hogy Azeroth más lényeit is megtérítse.

Mindeközben An’she a világ másik felén kezdte el munkáját. Figyelemmel kísérte E’lune tevékenységét, az Összeomlást, a világ őshonos fajait és kutatta, hogy hogyan tudna kapcsolatba lépni velük. Látta az eartheneket, érezte fájdalmukat, ahogy a világ megrendült, érezte a világhoz fűződő mély kapcsolatukat, és látta ahogy elrejtőztek és álomba szenderültek, miközben egyre puhábbá és gyengébbé váltak. Látta északon a vyrkulokat, és a furcsa, apróbb gyerekeiket, akiket hirtelen eldobtak maguktól és magukra hagytak. Saját népüktől elhajtva, oly hasonlóan, mint a draeneiek… és egy napon, An’she bejezte a megfigyelést, és munkába lépett.

Gyengéden beszélt a világ ezen lényeihez, az emberekhez, akiket kiközösítettek az erősebb és erőszakosabb őseik. Beszélt nekik a békéről, a Fényről, a természetes kapcsolatról, ami az univerzum és minden benne létező között húzódik. Beszélt nekik a Fény erejéről, hogy hogyan kéne azt ápolni, és milyen természetes, hogy megosszuk azt másokkal. Végül ezek az apró lények hallgatni kezdtek szavára, és lassan elkezdték gyakorolni a Fény tanait, anélkül, hogy An’she személyesen beavatkozott volna. Megelégedvén, An’she megtanította őket, hogyan zabolázzák meg a Fény erejét, hogy komolyabban tudják gyakorolni a tanait. Azokat, akik meghallgatták, igazán meghallgatták, és az igaz utat követték, megajándékozta a papok és paladinok gyógyító erejével (Valószínűbb, hogy E’lunehoz hasonlóan ő is csak a papi erőt adta át követőinek. Valójában a paladinok csak a Warcraft II során jönnek létre, emberi kezdeményezésre, papok megfelelő fizikai és harcászati kiképzésével. Ez egyben magyarázat, hogy E’lune miért nem adta át ezt a night elfeknek: egyszerűen azért, mert nem a naaruktól származik. ford.).

De bizonyos lények elfelejtődtek – a taurenek, egy faj, amely a világ kezdetétől létezett. A taurenek tudták, hogy E’lune és An’she létezik. A világ, melyhez olyan szorosan kapcsolódtak megváltozott tőlük. Cenarius közvetítésével megismerték E’lunet, avagy Mu’shat. Cenarius felkereste a taureneket, és tanított nekik egy keveset a természeti mágiáról, mielőtt teljes figyelmét anyja gyermekei, a night elfek felé fordította volna. A taurenek átvették Cenarius tudását, melynek a fele E’lunetól származott. De ez a kicsi nomád nép még nem bontakozott ki teljes erejében, azonban érezték, hogy valami… hiányzik.

Nos, ennyit a történetmesélésről. A Cataclysm eljövetelével a taurenek megtanulják, hogy uralják An’she erejét is, és Kisirani többször is említette, hogy a tauren paladinok Sunwalkers-nek („Napjárók”) hívják magukat. Bár vannak olyan találgatások, hogy a taurenek a Fény egy másik útját járják, én szeretném úgy gondolni, hogy minden paladin és minden pap ugyanabból a forrásból meríti az erejét – a naaruk tündöklő fényéből, melytől a Burning Legion vereségét várják, és hogy az univerzum egészére békét hozzon.

Sajnos jelenleg túl kevés információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy akármelyik verziót biztosra mondhassuk, de nagyon sok lehetőség van arra, hogy természetes módon beleillesszék a tauren paladinokat és papokat a történetbe, felhasználva a jelenleg is létező loret, illetve olyan lyukakat, melyek még betömésre várnak. Az én elméletem: minden mögött a naaruk állnak.

Egy további megjegyzés az eredeti cikkre érkező hozzászólások alapján:

Alliance oldalon harcolók számára ismerős lehet az a Winterspringben zajló, Guardians of the Altar nevű küldetés, ahol Ranshallat kell elkísérni egy oltárhoz, hogy kiderítsük a wildkinek miért vannak olyan nagy számban jelen azon a területen. Amikor felkeressük az oltárt, Elune papnői jelennek meg, és elmondják, hogy a wildkinek valójában őrzők, akik egy kristályt védenek, mely segítségével közvetlenül lehetett Elunenal beszélni… és melyik az a faj, amelyik oly előszeretettel használ építészetében és tárgyaiban kristályokat? A naaruk.

Természetesen a fentiek nem egyértelmű és tiszta igazságok, továbbá az egész írás célja egyfajta töprengés és gondolkodás, szóval kommenteket, megfelelően alátámasztott ellenérveket szívesen látunk.

Posted in Hírek | Comments (47)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.