May 2nd, 2010 by Attila1234

Cathfaern mester lefordította a WoW.comon megjelent lore cikk első részét, köszönjük szépen! Remélem, nem fog alábbhagyni a lelkesedése, és elkészül az írás többi részével is.

FIGYELEM! A következő írás spoilereket tartalmaz a Cataclysmra nézve.

Mai témánk Elune, a night elfek istennője, An’she, a „hiányzó fele” a Földanya szemével kapcsolatos tauren történelemnek, és hogy miért nem olyan erőltetettek a tauren papok és paladinok, mint az sok ember gondolja. Kezdésnek vissza kell térnünk a gyökerekhez, hogy mi az, amivel az összes World of Warcraft –beli paladin és pap dolgozik, ahhoz a titokzatosan homályos mágia irányzathoz, amit Fénynek („Light”) ismerünk.

A „Fény” vagy „Szent Fény” („Light” illetve „Holy Light”) a követői szerint, egy isten nélküli, filozófián alapuló vallás, ami több mint a mágia egy válfajának gyakorlása. A hitének az alapja, hogy az egyén és az univerzum kapcsolatban áll egymással. Ennek a kapcsolatnak a kivetülései az érzéseink és az érzelmeink — ha egy személy érez valamit, akkor ez összeköti az univerzummal. Mivel érzi ezt az érzelmet, ezért ő biztosan létezik, és mivel ő létezik, ezért annak az univerzumnak is léteznie kell, ami által ezt érzi. Amennyiben valaki felismeri ezt a kapcsolatot, képes lesz befolyásolni az univerzumot, ezáltal mások érzéseit – és így mások is biztosak lehetnek a köztük és az univerzum közötti kapcsolatban.

Ebből kiindulva, a Fény követői bennünk és körülöttünk lévő jóság növelésére törekszenek – ha boldog akarsz lenni, és közel akarod érezni magad az univerzumhoz, a legjobb módszer, ha mindenkit boldoggá teszel magad körül, magaddal együtt. Minél „boldogabb” mindenki, annál hangsúlyosabb szerepet játszik az egyén és az univerzum közötti kapcsolat. A legjobb definíció, amit a „Szent Fény” -re hallottam, hogy „az univerzum dicsősége a lélekben tükröződik, és visszaverődik az egyénre”. WoW-ban a Fény legjelentősebb követői az Alliance oldalon lévő emberek és a törpék voltak, a gnómok nem foglalkoztak a Fénnyel, a night elfek pedig Elune-t tisztelték.

Alliance oldalon a Fény fő szervezete a „Szent Fény Egyháza” („Church of Holy Light”). Az egyháznak három alapvető tanítása van, amit „Három Erény”-nek („The Three Virtues”) hívnak: tisztelet (respect), állhatatosság (tenacity) és könyörület (compassion).

  • A tisztelet gyakorlásának lényege, hogy mindenkit tisztelsz magad körül. Amellett, hogy a Fény követőjének fel kell ismernie a kapcsolatot saját maga és az univerzum között, ugyancsak fel kell ismernie, és tisztelnie kell, a kapcsolatot az univerzum és mások között. Mások boldogságának rombolása egyben az univerzummal való kapcsolatára is rossz hatással van, ezáltal nem szolgálja a világ jólétét, és ezáltal nem szolgálja a követő kapcsolatának jólétét sem. Ez egy láncreakció.
  • Az állhatatosság az elhivatottságot jelenti, ami ahhoz szükséges, hogy a követő hű legyen ehhez a filozófiához – a Fény tanításának és az egyént az univerzummal összekötő természetes kapcsolatnak terjesztése semmiképp sem egy gyors dolog. Egész életen át tartó odaadást, és saját magunk és mások fejlesztését igényli. Az állhatatosság mellett rendkívüli elhivatottság is szükséges – még a legsötétebb órákban is, hiszen a Fény mindig jelen van.
  • A könyörület a harmadik és utolsó erény, és ezt a legnehezebb elsajátítani. Ha valaki túl könyörületes, akkor folyamatosan olyankor és olyanoknak is segíteni próbál, amikor nincs erre szükség, vagy nem akarják. Ez nem csak hogy zavaró lehet (ami nem közvetít „boldogságot”, tehát kerülendő), hanem megállíthatja annak a fejlődését is, akinek segíteni próbálunk. Ha valakit folyamatosan a karjainkban hordozunk, hogy várhatnánk el, hogy megtanuljon járni? Könyörületnek a lényege, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, ahol mindenképp szükség van a segítségünkre, és nem az, hogy segítsünk mindenkinek, aki az útunkba esik, függetlenül attól, hogy szüksége van erre vagy sincs.

Mindegyik erényt azért gyakorolják, hogy a Fény követőjét közelebb vigye az univerzummal való kapcsolatához, és hogy segítse másokban e kapcsolat fejlődését. Ha a Fény követője nem ragaszkodik ezekhez a dogmákhoz, akkor hamarosan el kezd távolodni a Fénytől, ami lényegében azt jelenti, hogy nem egészében látja, hogy mi köti össze saját magát az univerzummal. Hogy konkrét példát vegyünk: Arthas egy paladin volt, és követte a fenti erényeket. Amikor megindította a hadjáratát a Scourge ellen, elkezdte figyelmen kívül hagyni a Könyörületet, ami fontos annak az eldöntéséhez, hogy a segítségre szükség van-e, vagy nincs.

Ahelyett, hogy azoknak próbált volna segíteni, akiknek szükségük volt rá, úgy döntött, hogy mindenkinek a megölése a legjobb megoldás. Más szóval, ahelyett, hogy foglalkozott volna a Könyörület és a Tisztelet problémájával, olyan megoldást keresve, ami közelebb vinné a Fényhez, a legegyszerűbb megoldást akarta választani, és ez az Állhatatosságnak is ellent mond. Sajnos minél mélyebbre süllyedt, annál kevésbé volt képes a közte és az univerzum között lévő természetes kapcsolatot látni. Tulajdonképpen minél többet pusztított, annál jobban pusztította magát is.

Lényegében a Fény sokkal inkább egy filozófia, mint egy igazi „mágia”.Amíg a mágusok az erejüket az arcane erővonalakból veszik,  a druidák és a sámánok a Földanya szellemi mágiáját használják, illetve a warlockok a démonok romlott mágiájával[1] foglalkoznak, addig a papok és a paladinok ezt a szellemi köteléket használják, mely közöttük és az univerzum között húzódik, hogy jóindulatot és érzélmi boldogságot árasszanak a világra. A Fény egy nagyon, nagyon elvont fogalom, és nagyon nehéz megérteni – érdemes úgy gondolni rá, mint a jóindulat soha véget nem érő köre. Minél jobban kiterjed ez a kör, annál több embert érint. Kb. mint a Defile, leszámítva, hogy ez boldoggá teszi az embereket, és nem a raidereket frusztrálja.

Nos, hogy hogyan jutunk el a filozófiai univerzumhoz való összeköttetéstől a látványos fény-bubikig és a pap és paladin kasztok gyógyító képességéig? A WoW-ban a Fény korai követői ezt egy felsőbbremdű erőnek tulajdonították, akit egyszerűen csak „Fény”-nek hívtak, mivel jobb leírás nem volt rá. Habár a Szent Fény követői nem imádnak egy istent sem, felismerték, hogy az erőik egy valamilyen értelmes, felsőbbrendű lénytől származnak – amelyre Fényként hivatkoznak.

És itt jönnek képbe a naaruk[2]. Amikor a draeneiek megjelentek, jelen volt két kasztjuk, a pap és a paladin, akik a Fényt követték, meglehetősen azonos módon, mint a törpék és az emberek, egyetlen különbséggel. Ők tudták, hogy a „Fény-erejük” honnan származik: a naaruktől, egy intelligens idegen fajtól, akik nem egyszer megmentették a draeneieket a pusztulástól. A naaru egy dimenzió-utazó faj, akiknek szoros kapcsolatuk van a Szent Fénnyel – vagy ha másként akarunk fogalmazni, akkor annyira kötődnek az univerzumhoz, hogy a Tisztelet, Állhatatosság és Könyörület számukra olyan, mint a légzés. Valójában ők annyira tudatában vannak ennek a kapcsolatnak, hogy már túljutottak azon a halandó létformán, amely a legtöbb fajt jellemzi, és egyszerűen ők csak a Fényből állnak, annak a legtisztább formájából.

A naaruk célja a Fény, az elégedettség és boldogság tiszta érzésének terjesztése, akárhova is mennek, és amikor a Burning Legion (Lángoló Légió) feltünt, a naaruk minden erejüket arra fordították, hogy megállítsák őket. Végül is, a légió célja annak az univerzum és egyén közti köteléknek az elpusztítása, amelyet a naaruk terjesztettek. Ez egy egyszerű esete a jó és rossz harcának. De lépjünk vissza egy pillanatra és nézzük meg, hogy mik is a naaruk alapvetően: egy érző faj, amely járja az univerzumot, hogy terjessze a Fény örömét és a jóindulatát.

És akkor ott vannak a Titánok, akik járják az univerzumot, hogy rendet és életet hozzanak a világokba. Úgy tűnik ennek a két fajnak, melyek majdnem istenszerű tulajdonságokkal rendelkeznek, vannak közös jellemzői, amelyek egészen szorosan összekötik őket. Egy érdekes elmélet, hogy a Titánok, azáltal, hogy „rendet” és életet visznek a világokban, egyfajta módon a Fény tanításának gyakorlói. Sargeras azáltal romlott meg, hogy kétségbeesett a sok káosztól és pusztulástól, amit látott a világokban, és úgy gondolta, semmit se tehet ellene – azaz elbukott a Könyörületben. Végül úgy döntött, hogy a rend elve ostobaság, és csak a káosz és a bomlás az egyetlen valójában létező dolgok az univerzumban. Elvesztett minden reményt – és ahogy elvesztette, el is bukott.

Talán a Titánok valójában a legrégebbi paladinok az univerzumban, és a naaruk figyelték a munkájukat. Amikor Sargeras elbukott és megalakította a Burning Legiont, a naaruk célul tűzték ki, hogy legyőzzék őt. De nem erőszakkal és pusztítással, hanem azzal, hogy a Fény üzenetét olyan messze és olyan széles körben elterjesszék, hogy Sargeras ne tudjon ellentmondani neki, és végül újra felismerje, hogy mit is jelent a Fény. Amikor Sargeras elért a draeneiek szülővilágára, Argusra, elkezdte megrontani és saját oldalára állítani az őshonos eredar fajt. Velen segítségért imádkozott, és választ kapott a naaruk által, akik felajánlották, hogy elviszik Velent és a hozzá hasonlóan gondolkozókat messzi biztonságba. Az úton a naaruk tanítottak a draeneieknek a Fényről, és felruházták őket a „Fény erejével”.

Ezért képesek a draeneiek a Fény erejét használni – nem valami ismeretlen „felsőbbrendű erőnek” köszönhetően, hanem mert egy istenszerű faj eljött hozzájuk, és felruházta őket ezzel az erővel, és megtanította őket használni is azt. És ezzel elérkeztünk a következő logikai lépéshez; ha a draenei fajt a naaruk ruházták fel a Fény erejével, miért mondanánk azt, hogy az emberek, a törpék és más azerothi lények nem kapták meg ugyanezt az áldást? Hogy a Fény ereje és a Fény tanítása nem csak úgy előkerült a semmiből, hanem egy lény adományozta az emberi és törpe fajoknak, akit a „Fénynek” neveztek, egyszerűen azért, mert nem volt rá pontosabb meghatározásuk, leszámítva, hogy ragyogott, mint a csillagok? Ha így van, akkor hol van ez a naaru, és az outlandi naaruk miért nem említettek semmit erről azeroth lakóinak?

Több lehetséges válasz van erre, a legvalószínűbb talán, hogy az outlandi naaruk „látták”, hogy az emberek és a törpék nyilvánvalóan nem hisznek abban, hogy az erőik a naaruktól származnak, és nem akartak azonnal megcáfolni semmilyen filozófiai vagy talán vallási hitet. Ehelyett azt választották, hogy egyszerűen felfedik magukat, elmagyarázzak, hogy kik ők, és megvárják, hogy összeálljon a kép az azerothiaknak is. Csak ez még nem történt meg.[3]

A legnagyobb bizonyíték erre az az Icecrownban lévő küldetéssorozat, amely a A Tale of Valor questtel kezdődik. A játékosoknak fel kell kutatni Bridenbrad lovagot (Crusader Bridenbrad), és versenyt futni az idővel, hogy valahogy gyógyírt találjanak a fertőzésre. Néhány sikertelen kisérlet után a játékost elküldik A’dalhoz, Shattrathba, hogy valamilyen úton tud-e segíteni. A’dal válaszol a felkérésre:

„Őrülök, hogy eljöttél hozzám, <név>. Ismerem Bridenbrad lovagot, és a te utazásaidat annak reményében, hogy megmentsd őt. Bridenbrad hősiessége elismerést méltó önzetlenséget ébresztett benned, és ez önmagában is egy csoda.

A Fény vigyáz az övéire. Kiterjesztem az áldásomat Bridenbradra, így neki nem kell átélnie az élőhalott lét romlottságát. Visszaviszlek Dalaranba, és térj vissza hozzá. Tudd, hogy veled maradok.”

Néhányan támadásnak veszik azt az utalást, hogy az önzetlenségük egyfajta „csoda”, de a Fény lényének nézőpontjából ez egy csoda. Ugyanúgy, ahogy csoda az, hogy a nap minden reggel felkel, vagy hogy a virágok ilyen tökéletesen szimmetrikus alakzatban virágoznak. A Fény követőjének ez azt mutatja, hogy Bridenbrad lovag még a halálos ágyán is olyan áldozatos követője volt a Fénynek, hogy még az elmúlása is könyörületet ébresztett a körülötte lévőkben, olyan emberekben, akikkel korábban sose találkozott. Betegen, és a fertőzéstől haldoklóan, Bridenbrad még mindig annyira tartja a Fény dogmáit, hogy az mélységesen és jó értelembe véve hatással van a körülötte lévőkre.

Mindez nagyon lenyűgöző és csodálatos egy embertől, aki egy törpéhez vagy draeneihez viszonyítva tiszavirág életű. Figyelemre méltó gondolat, hogy a Fény tényleg vigyáz az övéire – A’dal és két másik naaru megjelenik Bridenbrad lovag halálakor, hogy elvezessék őt attól a sortól, ami biztosan várt volna rá, hogy Arthas értelem nélküli szolgája legyen, és elvigyék őt az odaadásával jól megérdemelt paradicsomba.

A’dal itt egyszerűen csak idézi a Fényt… vagy ez egy utalás arra, hogy A’dal és a többi naaru a fény maga? És pontosan hogy kapcsolódik ez a night elfekhez és taurenekhez, akik elég messze állnak ettől a lovagiasság – fény – odaadás dologtól egyébként is? Következő részből kiderül!

[1] Ha valakinek van jó ötlete a „fel magic” lefordítására, kérem jelezze

[2] Valójában a „naaru” többesszáma is „naaru”, de a magyar nyelv az ilyesmit nem szereti, így maradtam a magyar ragozásnál

[3] angol eredeti szerint: „wait for two and two to make four. Only it hasn’t made four yet.” Erre is szivesen látnék frappáns magyar fordítást

Tags: cataclysm, Lore
Posted in Hírek | Comments (54)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.