April 25th, 2010 by Deathcrow
A Lich Király történetét mondom el: hogy született, mi motiválja és miért kell mindig egy uralkodó az élőholtak felett.
A görög mondákhoz hasonlóan, Azeroth is a titánok munkája folytán keletkezett. Számtalan mendemonda kering az isteni erőkkel rendelkező csoportról, azonban egy kitűnik mind közül: Sargeras, a titánok bajnokának bukása.
Sargeras a sereg teljhatalmú vezetője volt, feladatául pedig a Twisting Nether démonjainak legyőzését adták neki, hogy gonosz fertőzésük ne juthasson el a titánok által felügyelt világokba. Azonban a tiszta gonoszsággal szemben maga Sargeras is védtelen volt. Az évezredek alatt, amíg a démonok ellen harcolt a Twisting Nether megfoghatatlan kisugárzása lassan, észrevétlenül megfertőzte elméjét: a valaha jó titán megőrült és saját testvérei ellen fordult. Létrehozta a démonokból álló Lángoló Légiót, melynek célja tökéletesen az ellentéte volt, amire a titánok felesküdtek: minden élő világ elpusztítása.
Tíz ezer éve történt, hogy Sargeras megtalálta Azeroth kicsiny világát az elfek felelőtlen arkán mágiahasználatának köszönhetően. Azonban könnyű győzelem helyett az Ősök Háborújában az elfek, Cenarius, a sárkányok és néhány időutazó keresztülhúzta Sargeras terveit, összeomlasztották a Twisting Netherbe nyitott hatalmas portált, melyen keresztül e létsíkba léphetett volna Sargeras. Ezzel magukra vonták a titán haragját: elfogadhatatlan, hogy néhány jelentéktelen halandónak sikerült borsot törnie az Univerzum egyik leghatalmasabb lényének orra alá. Sargeras gyűlölete átterjedt a Lángoló Légió vezéreire, s máig ők is fanatikusan ügyködnek azon, hogy elpusztítsák ezt a kis sárbolygót. Nevük Archimonde és Kil’Jaeden.
Archimonde dicső hadvezérként a Légiót hadjáratait irányította, míg Kil’Jaeden feladata volt az univerzum leggonoszabb lényeinek felkutatása és a Légió hadresegébe beépítése.
Kil’Jaeden volt az, aki megtalálta Draenor bolygóján a Ner’zhul vezette orkokat.
Az ork sámán feleskette népét a Légiónak, azonban ő maga más terveket szőtt. Megszöktette, s új hazába vezette volna testvéreit a Portálon keresztül. A feltételezett szabadság kapuján átlépve azonban nem egy új világ, hanem Kil’Jaeden várta Ner’zhult. Az eredar megbüntette a renegát sámánt tettei miatt, s biztosította, hogy Ner’zhul lelke örökké a Légió szolgálatában maradjon. Fizikai testét elpusztította, szellemét a végtelenségig gyötörte, aztán annak maradványaiból Kil’Jaeden alkotott egy új entitást – a Lich Királyt.
A Lich Király – ez a Ner’zhul szétforgácsolt lelkéből összerakott lény, – egy újabb eszköze volt az eredarnak és a Lángoló Légiónak, hogy pusztulásba taszítsa Azeroth világát. A Lich Király a holtak felett rendelkezett teljhatalommal és telepatikusan parancsolhatott az összes alattvalójának. Kil’Jaeden egyetlen feladatot adott az általa teremtett lénynek: a halandó fajok legyengítése, hogy mire megjön a Légió, Azeroth képtelen legyen a védekezésre.
Northrendről elindulva az új veszedelem lassan, de megállíthatatlanul terjedt. A módszer egyszerű: öld meg – támaszd fel – sorozd be. Minden egyes holttal nőtt a Lich ereje és hadserege, s ezáltal a Scourge jelentette fenyegetés egyre jobban lekötötte az embereket és elfeket. Az “új eszköz” tökéletesen bevált, elégedetten nézték az eredarok, ahogy a Lich King elpusztította Lordaeron királyságát.
Azonban egy dolgot nem vettek figyelembe a démonok. Ahogy alapvetően lenézték a halandókat, ugyanígy tettek a Lich Királlyal szemben is. Számukra csupán egy fegyver volt, s úgy hitték a démonok, hogy ha akarják, akármikor eldobhatják és megsemmisíthetik. Ami Ner’zhul szelleméből megmaradt ebben az új lényben, a Lich Király azon része végtelen gyűlöletet táplált a Légió felé. A Scourge, a holtak serege csakis neki engedelmeskedett.
Ez volt, s talán még most is ez a Lángoló Légió legnagyobb hibája. A démonok lenézik a halandó emberek képességeit, s ezáltal nagyon leszűkítik azokat a lehetőségeket, amikre a halandókat képesnek tartják. Aztán meglepődnek, amikor a Lich Király kikerül az irányításuk alól és ellenük fordul.
Kil’Jaeden már régen tudta, hogy a Lich Király elárulta őket amikor Hyjal hegyén az egyesült seregek győzelmet arattak Archimonde felett. Már szőtte is újabb tervét, melyben a halandókat összeereszti az élőholtak ellen. A Légiónak most az áruló Lich Királlyal kell leszámolnia, s csak utána foglalkozhat az emberekkel.
Illidan tökéletesnek tűnt a feladatra. Azonban végül az éjelf szintén kudarcot vallott, méghozzá a Lich Király bajnokával, Arthassal szemben, s elmenekült Kil’Jaeden haragja elől Draenor Fekete Templomába. A Scarlet Crusade manipulálása se járt különösebb sikerrel.
Egy halandó lélek, legyen akármilyen gyönge a démonok szempontjából nézve, mégis túlélhet egy évezrednyi kínzást is. Ner’zhul és Arthas is született vezérek, s nem követők. Egy új Lich Király született, amikor a két lélek egyesült.
Folytatjuk hamarosan a Lich Király történetét.
Tags: Lore Posted in Hírek | Comments (29)
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.