5 év

55 korábbi hozzászólás

Archív hozzászólások, a Wayback Machine-ből visszaszedve.

• dixi
  dixi Says: December 4th, 2009 at 18:12:07 “Már nem úgy pörögtünk, mint mondjuk BC elején-közepén. Elmentek az emberek, és elhatároztam, hogy lépek én is.” Ugyanez volt velem is,csak nálunk az egész guild felbomlott. A történetem?:) Az hosszú….
• Pionlion
  Pionlion Says: December 4th, 2009 at 18:16:17 Én 3 éve vándorlom be azeroth vidékein azelőtt a szélszőséges”Fúj rohadt kockák” klubhoz tartoztam. Én pályafztásom 2 éve egy Illidaanwow nevű tört szerverem kezted ahol troll hunteremmel osztottam nyilakat. Miután 67es lettem és a nagrandos Nesingwary questekhez értem de a szerver folyamatos lállása miatt nem tudtam befejezni. Ekkor döntöttünk haverokkal hogy az eredeti szervereken fogjuk folytatni a kalandozást. aug 11. ( piros betűs ünnep nekünk) megalakult a Guild ahol 80 at elérve decemberbe naxx10 farmolásába kezdtünk. Kb. Februárba egybe olvad a guildünk az -el ahol kb 3 hónapot töltöttünk Naxx 25 teljes kipucolásával. Június körül amikor már Ulduar 10 et nyomtuk a megszokott csapatunkal átléptünk a guildbe ahol u25 majd toc10 25 farmolását folytattuk. Onnan jobb raidek reményében kiléptünk (amit én meg is bántam utólag) és Insistence néven futottunk tovább. Onnan egyéb nem részletezendő okok miatt leléptem és azóta magányos farkasként járom azerothot night elf hunteremmel egy reméélhetőleg jobb jövő reményében.
• Stepy
  Stepy Says: December 4th, 2009 at 18:18:17 oldtimer
• Gariss
  Gariss Says: December 4th, 2009 at 18:24:31 “P1 meg P2 még egész jó volt, de akkoriban ugye nem volt Fear Ward a hordának, így rengeteg try azon ment el, hogy a tankot P3-ban elfearelte, és jött a Breath a raidre. SZISSSSZ.” Az előbb még allis voltál.
• Jack
  Jack Says: December 4th, 2009 at 18:25:01 nem 5 év, kötél!
• tsirche
  tsirche Says: December 4th, 2009 at 18:39:51 “Egy Arcani nevű gnóm mage összeszedte a szerver magas szintű embereit, és lementünk Upper Blackrock Spire-t beütni! Akkoriban ez bizony 10 fős raid! insta volt” Legelején nem 15? 10-es scholo és strat?
• Zizzencs
  Zizzencs Says: December 4th, 2009 at 18:41:58 Úgy kezdődik, hogy “azért válaszottam a nightelf fajt, mert a wisp gyorsabban futott, mint a ghost”…
• Kockahas
  Kockahas Says: December 4th, 2009 at 18:42:44 6. UBRS 15, Strat 10, scholo 5. ha jól emlékszem…
• Bolee
  Bolee Says: December 4th, 2009 at 18:42:48 még 5 év I..I.
• Zizzencs
  Zizzencs Says: December 4th, 2009 at 18:47:42 #8: LBRS, Strat és Scholo hivatalosan 5 fősek voltak, és az oda szóló küldetéseket csak normál csapatban lehetett megcsinálni. De 5-nél több ember is bemehetett egyszerre, ha jól emlékszem, akkor 10, ilyenkor a küldetéseket nem lehetett megcsinálni, de sokkal gyorsabban lehetett haladni. Volt egy csomó “classraid”, amikor minden classból jött pontosan egy ember – ally oldalon warrior, paladin, hunter, rogue, druid, priest, mage, warlock – shaman és death knight még nem volt :-p
• NoPara
  NoPara Says: December 4th, 2009 at 19:11:11 Te úr isten. Most esik le hogy én mióta vagyok ilyen füves kocka. Kéne magammal kezdeni valamit, mert koleszból már kibasztak, albi meg drága :S
• Saragan
  Saragan Says: December 4th, 2009 at 19:18:54 #7 Nálam meg valahogy úgy, hogy “azért lettem troll, mert annak tök vicces a röhögése…”
• Drusus
  Drusus Says: December 4th, 2009 at 19:25:40 te most egyszer hordás vagy egyszer meg ally-s?? WTF?:P “de akkoriban ugye nem volt Fear Ward a hordának, így rengeteg try azon ment el, hogy a tankot P3-ban elfearelte, és jött a Breath a raidre. SZISSSSZ. Onyxia 2. hét, pénteki raid. Lement a sárkány. Valahogy megkaptam a fejét, és kiváltottam a gyűrűt. Aztamindenit de jól esett. Stormwindben összegyűlt vagy 100 ember megnézni az eventet. “
• Mungdal
  Mungdal Says: December 4th, 2009 at 19:36:24 “(…) elmegyünk Pajtát© pucolni. (…)” “Pajtát©”
• rEme
  rEme Says: December 4th, 2009 at 19:49:11 hmm az én történetem… tört szervereken ismerkedés a játékkal fázis: orc shaman első karakter – anyázás durotarban hogy gankelnek az allisok pedig azok csak human mobok a várromokban és még ilyesmik összegyűlt a rengeteg pénz egy jó háromnegyed évvel később: eredeti wow here i come night elf hunterrel kezdek, mert olyanom sosem volt még korábban (újabban megint ezzel tolom már lvl 78), ez az első 60as karim, minden dungeon hatalmas élmény volt (aki játszott ekkoriban tudja mi az kipucolni egy maraudont vagy uldamant). 60asként volt aq20, ubrs élményem is, mikor még strat is nagy dolog volt. Csöpöghettünk a tier3-ra, persze csak inspectben… volt még tekintélye az ilyesminek. kis szünet után jött a bc, hunti első 70es de vmi más kellett, raid support kari: shadow priest… fel is húztam lvl1-ről egyet majd ezzel hyjal, bt vonalig jutottam. mikor már 2.4 volt kint én új karit húztam, mondván legyünk meg haverokkal egy 10esre, én leszek a tank, palával… a palám el is érte a 70et, de ekkor megint szünet következett. random befiezetés a játékba: shaman lvl up kb 40ig jutott wotlk érkezik, trial acc izzít, dk feltápol 70ig, trial acc újra elnyom: shaman feltápol 70ig wotlk megvásárol: shaman felhúz naxx epicbe öltözik, majd pala felhúz retgladiator cuccokba öltözik. majd jött a dk lvl up, most pedig visszatértem a gyökerekhez és a jó öreg huntert tolom, aminek még ’seargent’ title-je is van… kár hogy olyan achi nins hogy mikor kreálták a karit, mert ez bizony már majdnem 4 éve volt =)
• Shirin
  Shirin Says: December 4th, 2009 at 19:51:17 Én 2005 októberében kerültem kapcsolatba a wowval, majd ezt egy eu beta követte, amit úgy toltuk hogy haverom felhozta a számítógépét és nekiáltuk húzni egy egy night elfet, én priestet ő huntert. Eközben a wow.hu forumon össze ismerkedtem pár arcal, akikkel induláskor megalapítottuk a breath of the dying clan-t ami egy csak UD klánnak indult, és itt kezdtem meg a kalandozásaimat azeroth földjén Shirin néven, sajnos haverom lemaradt az első wow eresztésről így nélküli kezdtem a fejlődést. Olyan 35-40en pár haverommal elhagytuk a botdc-t és egy saját guildben szórakoztunk tovább amit Fist of the hordenak hívtak, itt szórakoztunk 60ig amikor elkezdtünk a hun corp által szervezett raidekbe járni, és kisidő múlva be is léptem hozzájuk, itt nekiálltuk a progressnek pár guild összefogásából létrejött raidel, majd a hun corp felbomlott és a gulyaba átlépve folytattuk a közös raidelést. A több guildből formált raidtagok végül megalakították a The Reckoningot és itt belevetettük magunkat a progressbe, ragnaros is meghalt majd bwlben is jól haladtunk, és nefariannál versenyben is voltuk a szerver firstért igaz arról lecsúsztunk. Volt némi bwl farmolás, amig nem valakik rendeztek a millenárison ilyen wowos rendezvényt ahol több guild taggal összeismerkedtem személyesen is. Majd AQ kijöttéig volt egy kis személyes ellentét a guildben és egyik haveromat kibaszták akivel együtt én is kiléptem, ekkor casualba kapcsoltam, és nem is raideltem egy jó ideig. El is cseréltem az accountomat egy rugóra, de aztán vissza léptem a sajátomra. közben a reckoning szétbomlott és kis időre rá több volt taggal megalapítottuk a Redemptiont és azzal újra elkezdtünk raidelgetni, de nem jutottunk sokáig. Nagy punnyadással teltek a napjaink és vártuk a BC kijövetelét, sikerült is kulcsot szereznem rá így mindenki az én accommal nézelődött az új varázslatos outlanden, később a többiek is szereztek kulcsot és fejlődgettünk is egy kicsit. Bc kijövetele előtt pár héttel át transfereltek többen a bandából a xaviusra megalakítani a Pandemoniumot ígyhát megváltam én is a Bloodscalptól, és a Shirin névtől is mivel az új szerveren már foglalt volt, furcsállva hogy ez hogy lehet, kiderült hogy ez valami török vagy arab női név úgyhogy elég pancser voltam név választáskor, de mérhetetlen kreativitásomnak hála a Shirín név melett döntöttem. A mindnight openingen a mi társaságunkból volt az aki elsőként kapott a cd galaxisnál a játékból, én 4. ként kerültem sorra és kb 6 db BCvel átfurakodtunk a hatalmas soron ami kifelé vezetett, a bcket szétdobtuk azok között akiké volt, majd mindenki sietett haza kipróbálni. Meg is kezdtük a fejlődést immár a Xaviuson én eléggé rá kockultam úgyhogy a társaságból elsőként lettem 70es a szerveren olyan 10körül. Elkezdtük a raidelést, és még többen csatlakoztak hozzánk a régi bandából. Azon a nyáron 2 wowból megismert haverommal és az egyikük haverjával lementünk egyiptomba 2hétre ahol a legjobb nyaramat töltöttem eleddig. a xaviuson sscig jutottunk majd az MT element PEbe és mi kicsivel utána megrekedtünk. Ezután vissza transfereltünk a BSre az egész guildel és Misery néven folytattuk ahol abbahagytuk, arra a bloodscalpra ahol ekkora szintén lett egy shirin így Wiozan néven folytathattam a játékot, de itt sem értünk el sokkal többet, ezt megint casualkodás követte. Ekkor tájt rákaptam a botolásra, és annak rendje és módja szerint a wotlk előtti nyár elei bannolási hullámmal az én accountom is ugrott, ekkor úgy voltam vele hogy befejezem, de vettem egy maget amit durván 1 hónapig birtokoltam majd a gazdája úgy látta jónak ha visszalopja ez alatt az egy hónap alatt persze a gnome warlock aki a nevemet bitorolta eltűnt a szerverről úgyhogy ismét az enyém lett a név amivel elkezdtem húzni a papomat ami persze ismét elhagyott ugye bár a kedves tulaj jóvoltából, de pár hétre rá beloggolt a karimmal és egyik haverom kapott is az alkalmon és rábírta hogy törölje le a karakter, ami talán a legfájóbb hogy ekkora voltam a párizsi wwi-n és a mini tyrael petem ezen az accounton maradt (a wotlk beta mar említésre se méltó). A wwin látottak miatt már játszani akartam úgyhogy nekem kapóra jött hogy a haveromnak(aki nem kapott az első eresztősből) a baráti körében valaki befejezte a játékot és eladó volt az accountja én le is csaptam rá, és a paid name change segítségével ismét shirinként róhattam a világot és ismét várhattam a kiegre. A wotlk midnight nál már nem voltam ott, de ismerős segítségével megkaptuk éjfélkor a cd kulcsokat és indultunk is fejlődni 4en kezdtünk el northrend mezőin Drom Winters Lopakodoo és én. A kis csapatunk hamar fogyatkozni kezdett úgyhogy dragonblight ot már csak 2en fejeztük be egy csapatban, de Drommal viszonylag jól haladtunk és különösebb fáradság nélkül jó hangulatban léptük meg a 80at és kezdtünk neki a instázásnak. A 10fős instának hála a kisebb baráti körrel is tudtunk raidelni és más guildekkel együtt 25öst tolni. Megcsináltuk a red proto draket is, és a 10es achik jórészét. Ulduarig már nem tartott ki a csapat többen abbahagyták, így mi az akkorra már újra alakult igaz csak névileg hasonlító Reckoningba. Itt aztán nekikezdtünk Ulduarnak a patch kijöttével, és viszonylag jól haladtunk 10esben yogg sharont öltünk elég hamar. De aztán jött a nyár én pedig kicsit félre raktam a wowot, és a pajta időszakban kezdtem el újra játszani, immár itt raidelek és hc anub hasát vakarászzuk, és várjuk arthast. Két wow ciklus végét el pancserkodtam, a wotlkét már nincs szándékomban. A wowon kersztül megismert barátaimmal azóta is jóban vagyok és többször össze röffenünk egyet sütögetni, vagy iszogatni(najo ez én inkább ritkában csinálom) még akkoris ha áruó dezertőr és lelépett a grim funeralba. Tehát kimondhatom hogy a wow számomra se csak egy játék.
• jakalmekara
  jakalmekara Says: December 4th, 2009 at 20:07:23 Nagyon megindító volt és akárhogy is kihagyad belőle a world-of-kazuálkraft feelinget, nekem a vége felé már sírt a szemem :C ez van n1. ha lesz időm kiírom én is ide az én sztorim.
• bitU
  bitU Says: December 4th, 2009 at 20:10:43 Az én történetem úgy kezdődött, hogy 4 másik haverommal elkezdtünk játszani, és amikor épp azon törtem a fejem hogy troll hunter vagy undead rogue legyek, nemes egyszerűséggel a következő kijelentés hangzott el a többiektől: “Bitu, te leszel a healer a csapatban! – Az mi? – Gyógyítani tud. – Aham, és melyik kaszt? – Pap. – Ok, ok, leszek pap. De akkor már élőhalott. – Nekünk mindegy, csak nem haljunk meg.” Azóta is UD holypriest a mainem. (Mind Control FTW). Ez 5 éve volt.
• Nascar
  Nascar Says: December 4th, 2009 at 20:12:49 4 eve kezdtem a jatekot meg a Nightmare tort szerveren, amit egy osztalytarsam mutatot nekem… Ott megismerkedtem nagyon sok emberrel, baratokat is szereztem, es nagyon utaltam az eredetit, mert nem volt ra penzem es konnyebb volt fikazni az eredetiseket. :p BC kojovetelekor, a guild ahol voltam (torton) ugy dontott ok atmennek eredetire, en mivel Cs-t versenyszeruen toltam, ezert csak 2. jateknak tekintettem a wow-t ebben az idoben, es ezert nem is kovettem oket… Eltelt 1-2 honap es az egyik eredetin jatszo osztalytarsam azt mondta, jatszhatok az acc-jan, es ha jatszok huzzak mar fel neki egy papot, mivel sose jatszottam mas classal wow-on belul. (most is igy van kiveve DK :p). A szerver amit valasztottak a barataim az a Nagrand PvE szerver volt. Nem tudom a hatter story-t, hogy miert ide mentunk ok ezt valasztottak. Felhuztam a karit, 2-3 honap alatt, es volt egy 10-15 fos kis guildunk, Cursed Legion ahol csak magyarok jatszottak. Egyik nap mikor eleg 70-es volt a guildban, a szerver 2.-3. guild GM-je megkereste a mi Gm-unket, hogy csatlakozzunk hozzajuk. Mi megtettuk igy lettem Fate-s. Rajtunk kivul nem voltak magyarok, szoval ez a tarsasag jol el volt a sajat chatten, es a tobbi es a tobbi… A Fate utana atalakult es lett Eternal Circle a neve. Voltakepp a GM csere miatt. Ebben a guildben farmoltuk kara-t es probaltuk Magi-t / SSC / TK kombokat. Egy ido utan, sajat accom lett, es elhoztam a papot az osztalytarsam accjarol. Innentol a CS-t abba hagytam es rahasaltam a WoW-ra. Szep lassan officer-i rangot kaptam de ra 2 hetre reszben miattam is, de felbomlot a guild… Ezutan Apply-ztam az akkori szerver elso horda guildjaba amit ugy hivtak, hogy Mutilate. Nagyon sok kulfoldi ismerosom / baratom / jo pajtasom ment oda, de a magyarok egy masik helyre mentek. Mivel en nem kovettem oket ezert elvagtam magam naluk. Be is sertodtek gear whore-nak neveztek etc etc. Kb ezen a szinten dobbentem ra, hogy nekem sose lesz magyar guildom. Nem szeretem a magyarokat a jatekban, tul sokat dramaznak es sajnos gear imadok… Persze tisztelet a kivetel, de a legtobb akivel en talalkzotam sajna az volt. Szoval elszakadtam a magyar bandatol, es a kulfoldiekkel kezdtem jol erezni magam. Mutilate-ben lehuztam majdnem 1 evet amikor is, disbandoltunk mert Sunwell nem ugy ment ahogy mi akartuk, es nyar kozepe volt szoval recruitolni se tudtunk… Akkoriban megismerkedtem egy nemet hazasparral ezt majd kesobb… Mutilate utan, Nagrandrol a regi baratok elrangattak, igy lettem az Artum Inferniti guild tagja, de az Xferem utan kb 2-3 hettel lejart az accom, es en csalodotsagomban illetve penz hianyaban abba hagytam a wow-ot. Egy jo 3 honapos CS-zes utan, visszatertem. Eppen a nemet hazasparral e-maileztem, mert kivancsiak voltak miujsag velem, en meg meseltem, hogy nem wow-ozom, mert nincs ra penzem. Tobb se kellett karacsonyra kaptam toluk egy Wotlk-t es egy GC-t. Visszatertem, 2 nap alatt felhuztam a papot 80-ra. Es vissza konyorogtem magam az Artum-ba. Nagyon jol ereztem magam az artumban… Megvolt minden, geareltek, volt progress es nagyon sok jo pajtast / baratot ismertem meg. De akkor tajt kezdett bennem az elojonni, hogy hianyzik a regi szerver es hianyzik az a 2 ember akik miatt a wow-ot ujra kezdtem… Eloszor elinditottam egy DK-t Nagrandon. (ez nagy szo mert pap classon kivul semmivel nem jatszottam addig) Mikor 80-ra dingelt, ugy dontottem, akarmennyire jo az Artum, nekem a nemetekkel es a regi Mutilate-sekkel kell jatszanom… Vissza Xfereltem. Nagrandon a horda elso guildba mentem, es minden nap talalkoztam a barataimmal… Szep lassan a Nagrand horda oldala kezdett meghalni, nem tudtunk recruitolni ezert a guild ugy dontott mass Xferel, Draenorra. Mikor ez a hir kitort guildon belul, en eppen nemetorszagban voltam, mert a hazasparral a kapcsolatom odaig melyult, hogy meghivtak magukhoz. Ok rabeszeltek engem, hogy menjek a Guildommal, ok majd tartjak a kapcsolatot velem, es a DK-m ugyis Nagrandon marad… Most Draenor server top3 guildban vagyok, a regi ismerosokkel (parral meg Eternal Circle-bol), a tobbiekkel pedig lassan fel eve. Kozben a DK-mmal is jatszom amikor tudok, a nemetekkel. A CS-rol pedig vegleg lemondtam. :p Mostanaban vagyok azok a szinten, hogy mivel a Nemetekkel annyira komoly lett a kapcsolatom, hogy jovore kikoltozom hozzajuk, es veluk fogok elni, ezert mi elott abba hagynam a wow-ot / visszavenek a jatekbol. Szivesen kiprobalnam magam egy worldtop 100 guildben. Szoval karacsonyt Nemetben toltom, majd jovore uj guildot keresek magamnak… Picit leroviditve, de kb ennyi az en tortenetem. Sokan fikazhatjak a wow-ot szamomra megis tobb ez a jatek mint egy sima jatek .
• null
  null Says: December 4th, 2009 at 20:27:59 Én anno valami Reme nevü núb hánterral meg valami Durr nevü núb palával kezdtem… ;D NE rogue, perszehogy béna voltam, és mivel pvp szerver, ezért időm 99%át stealthben töltöttem, mert különben “úristen agyonvernek!”. Kb akkortájt lettem 60 mikor kijött a BC. Outland, lvlup, hentelés, pévépé, karakter totális nem értése még 70en sem. Emlékszem mikor def-es kardom volt, mert annak jobban tetszett a kinézete. 70en jártunk pár 60as raiden, (ony wipeok, yikes!) aztán hamar felbomlott a guild az egyébként sem túl jó közhangulat meg az egymásra mutogatások sorozata miatt. Kb itt lett elegem a full magyar guildekből. Itt soksok realmváltás következett, nem találtam sehol sem a helyemet. Végül a Lightbringeren telepedtem meg, 2 IRL ismerössel. Huntert kezdtem horda oldalon, és hamar beletanultam. Elkezdtem utánaolvasgatni a dolgoknak amik nem voltak világosak elsőre, és minden ment a maga útján. 70 elérése és pár hónapos semmittevés után hamar a realm egyik legdinamikusabban fejlődő nemzetközi guildjében találtam magam. Remekül ment minden, persze nem firstkillekről beszélünk még realm szinten sem, de haladtunk mint a kés a vajban. SSC, TK, ami kell. Aztán BT előtt felfüggesztettem az accom, és csak WOTLK startra “tértem vissza”, irl dolgok miatt. WoTLKban nem jött be a hunter, druidra rerolloltam. Mostanság is egy nemzetközi guildben nyomulok, bár épp szüneteltetem az accot, mivel a “pajta” nemtúlzottan nyerte el a tetszésemet. 3.3at viszont mindenképp látni szeretném:) Szóval dióhéjban ennyi. (omg mennyi lett.)
• jakalmekara
  jakalmekara Says: December 4th, 2009 at 20:59:02 Na kipostolok egy Walloftextet, hátha lesz aki elolvassa =) Én 2006 közepén hallottam először a WoWról, osztálytársam tolta akkoriban Xavius szerveren Cold Rage guildben mint offtank. Eleinte lenéztem a játékot, de kb az összes tudásom annyiban merült ki vele kapcsolatban, hogy MMO és sokan játsszák, valami diablo szerű izé “csak jobb”. Idézek beszélgetésünkből, respect havernak, elég érthetően magyarázta el hogy pl a dagger azért jó, mert lehet vele backstabbolni, ami ezt és ezt teszi az ellennel. Akkoriban CS-t toltam HC módban, ezért nem nagyon foglalkoztam vele… Aztán év végén odaadta a wowot ez a bizonyos osztálytársam, és a Freelancer nevű törtön megszületett LoLskilled, a Rogue. Ugye minden noob 80%a azt kezd, továbbá haveromnak is az volt. (akinek minden kasztból volt5 db kb, és most így pró fejjel mondom róla hogy uber skilles volt és az is így kazuáron is : ) Ezzel rengeteget játszottam, ennek ellenére lvl 36 nál tovább nem jutottam, mert mindennél jobban tetszett a PvP, amiről annyit, hogy a szerver 100-200as ÖSSZ populácíóját gankelve értem el olyan 1000-1500 HK-t, órákat töltve kezdőhelyeken és környékükön. Emlékszem, egyszer a játékhoz nem annyira értő GM el szórakoztam Westfallban háromnegyed órán keresztül, mire rájött h ki is tud kickelni a szerverről. Itt említeném meg, hogy a noob korszak /sajnos, vagy nem, nem tudom eldönteni/ elég rövid, kb pár hetes volt, mivel kívülről fújtam a “wow-könyvet” és egyéb infokat különböző honlapokról…. bekockultam, na. El kell, hogy ismerjem Ennek a kockaságnak világos következménye volt, hogy 2007 augusztus 24.én Csehországban egy teszkóban megvettem az eredetit. Ekkor már a BC dübörgött ezerrel, de sajnos nagyanyámtól nem kaptam elég CZK-t ^^ (Teszem hozzá h 17 múltam ekkoriban, csak a szüleim kissé konzervatívok voltak *khmmmm* =) Itt következett el az a rész, amire visszaemlékezve igen mérges vagyok a haveromra, ugyanis én örök for the horde wrááárgh mészárszék etc. fan vagyok, de ő mondta hogy a Xaviuson (remek szerver választás) csak allis haverjai vannak, akik szupportolnak majd. Így lett lolskilled nevű human rugom, és kezdődhetett a rettegés a hírhedt hordás EVO guildtől, ami arról volt ismert hogy ha legankeltél egy altot, akkor túlzás nélkül állíthatom, hogy 10 percen belül olyan 15-20 70es termett ott hogy torolhasson. Aztán lvl 23 környékén haveromnak ellopták az accát, így felszabadultam az allis kötöttségek alól, és megszületett a Bloodscalp szerveren *a hunter, lolskilled. Név fantáziám a CS nickemre terjedt ki, ezért volt 3 lolskilledem. Vele kezdtem el a valódi szintezést, amit 29en abbahagytam, és a Robe of Arugallal felszerelkezve (arcane shot spam forever) (ami asszem adott agit akkoriban 3 at- vagy az öv volt az? nemtudom) felmentem SW elé hogy elkészíthessem az első pvp moviemet, és lám, az első allis akit látok, az a haverom ellopott rogue-ja aki átmigrált xaviusra. Épp duelezett. Épp vesztésre állt. Én a fa mögött álltam a fraps gombon remegő kézzel, és amikor THIS IS ORGRIMMAR ordítással kirohantam és *63* úgy lelőttem ahogy illik, akkor úgy éreztem megtoroltam mindent és mindenkit akit lehet (ez azthiszem fent van google videon, ha nincs felrakom youtubera) Ez és sok másik szerencsétlen 70es leölése szolgáltatta az introt ami után frankó twink pvp következik, aminek zárása képpen a Zotyabácsi nevű 27 körüli törp warrit (ma is látom, respect ) egy 20as és egy 40+ os karival a hátamban megvertem goldshire főterén Zotya ha kíváncsi vagy a karidra keress meg ingame Ezen a 29 es szinten szedtem össze 3000 HK-t amit lvl 40en hajtottam csak tovább, ekkor csináltam a 2. filmem. Ekkor indítottam a Maedwe nevű altom aminek végső célja lvl 10 volt. Ez a kari ugyanis a koleszban született egy “höh, kezdek egy druidát MÁDWÉÉÉ néven felhuzom 10re bemegyek OG ba és táncolok.” (Ez a kari így is maradt, amikor hirtelen ötlettől vezérelve BC végén 70, majd 80 LK ban) A huntert olyan 20 nap played alatt húztam fel 60ra (emlékszem, felvettem frapssal a dinget és legankelt egy rogue), és a sok 70es közt én szerveztem az UBRS, Stratholme runokat, valamint az AV premadeket. Így lettem hosszas szenvedések árán (stratholme 55 körül elég kihívás volt akkoriban) 6/8 beaststalker és epik pvp kesztyű tulajdonos, amire rettentő büszke voltam, emlékszem, írogattak BG-n “honnan ez a frankó vállas? :O” . Így 60on tengettem napjaim, a csodára (Mc/nax run) várva, majd amikor Szicíliában nyaraltam, hazafele jövet megálltunk egy teszkóban. Hmm, külföld, teszkó, deja vu, Burning Crusade ^^. Így lett 70es a hunterem, full s2 ben és kiegekkel rendelkezett. Haverokkal oldschool raidelés, gankfest és ventrilo. Those were the days. (mondjuk 60 jobb volt) Az elmaradhatatlan immortals, és Unknown Entity után ekkor kerültem a svéd Obsessed Souls guildbe, akik a mai napig nagyon jó barátaim. Ebben a gearben kezdtem meg TK trashwipekat (akik kíváncsiak erre, keressenek rá a guild névre, egy slideshowot csináltam rólunk), majd elkezdtük ZA-t pucolni elég nagy sikerrel. A zul’jin killből én vittem a trinketet, roppant büszke voltam rá. Lement szépen a többi progress is TK ig, amikor is egyesültünk a Theocracy-val (respect), innen Hyjalig verekedtük el magunkat. Ekkor jött a Lich King, amit valamiért itthon vettem meg. Hamar 80, és indulás naxx25, le is vertük, immortalon szegény mage kiafkolt KT fightról. Azóta nem tryoltuk =) Szerver top20 ba illő progressel indultunk meg az első Ulduar napokon, levertünk az első raidünkön taktik és low ping nélkül 4 bosst, eszméletlen jónak éreztük magunkat.. Aztán sajna feloszlottunk, pár officer ment Ensidiába, pár EE be, stb.. Ekkor léptem be a Mayhembe, amiben sajnos rövid ideig tartózkodtam, akármilyen jó is volt, mert megvalósult egy régi álmom, hívtak a conflictba, ahol is a 3 hét után felvetődő “ki is a hunter officer?” kérdésre kaptam egy promotet, amitől kialakult a WTF arckifejezés. Innentől HC progress, HC gear, server rank 26. karakter, és remek társaság vette kezdetét. És ma? Gear megvan. Naponta fellogolok megcsinálni a napi epic gemet, kipucolom a mailboxom, megnézem van e ember raidre, ha van, és ha kell, összerakom a raidet. Ennyi. Ha nem tévedek, most elég ismert vagyok a szerveren, elmondhatom, hogy letettem valamit az asztalra, de sajnos már ez nem nagyon tud érdekelni. Ui. Nagyon szerettem volna belevinni a hangulatot, és a wow- életérzést, de nem tudtam, arra gondolva, hogy ti is így vagytok valahogy. sziasztok!
• Kyrgeen
  Kyrgeen Says: December 4th, 2009 at 21:03:11 Még anno béta kezdetekor buliztunk egyik haveromnál, és egyszer csak megszólal: “nézd csak, milyen új gémet találtam” és elindította a wowbétát, kb 1 óra várakozás után be is engedett a szerver. mutatta a tauren druidját crossroadon, megmutatta az alapokat, hihetetlen táp 12os szintű!!! körülötte pár másik srác, akivel lehetett beszélgetni, táncolni meg ilyenek! megmutogatta az emotokat, aztán jött az izgalom! betámadta XR-t az alli!2 koponya szintű allis támadt meg XR békés estéjét. “hatalmas csata!!” majd az alli menekül fel északra! utánuk! és futunk…futunk….és még mindig csak futunk…. majd ashenvilebe átérve az egyik alli leszakad és beveszi magát az erdőbe. utána! természetesen betámadtak a 24es mobok és szarrá vertek a hordát….. na mondom…1 órát vártam, hogy 5 percig táncolást lássak, majd 15 percet futottam a pusztába, hogy két ütéstől meghaljak….hát ez klassz…. gondoltam. 1 év múlva végeztem sulival és elkezdtem melózni, megvettem az első saját gépem! megyek 576ba, nézem a gémet..megakad a szemem a wowon. hm…belefér, megnézzük! azóta is belefér, minden hónapban
• jakalmekara
  jakalmekara Says: December 4th, 2009 at 21:04:52 Ui2 -bocs. Van pár befejezetlen körmondatom, ezért elnézést kérek, meg az MSN naon vami oan helyesírásért is… aludtam vagy 4 órát az elmúlt 48-ból. kösz
• McTom
  McTom Says: December 4th, 2009 at 21:19:38 Én direktben akkor kerültem a WOW-val kapcsolatba mikor elmentem a régi dohány utcai CD galaxisba fimet venni, és lám akkora sor volt a bejáratnál. Kérdezem a mellettem lévőt mire föl ez az embersereg? Válasz: “a World Of Warcraftra várunk” . Megdöbbenés aztán másfél év múlva mikor bekötették a netet kíváncsian várok hogy a sok patch felrakása után végre belépjek Azeroth földjére. A hely Northshire,és az előttem álló játékossal próbálom felvenni a kapcsolatot sikerrel and a neverending journey begann….
• Updown
  Updown Says: December 4th, 2009 at 21:58:13 Hát az én kis történetem több mint 3 éve indult el egy gusztustalan tört szerveren, aztán a BS-en alli oldalon kezdem palát ( ez a több mint 3 év alatt mindig így volt, pala volt a mainem mindig is) most már 3 70-es palám is volt, és még mindig a wow a kedvencem, de én eléggé a casual játéktípust képviselem
• Roflmao
  Roflmao Says: December 4th, 2009 at 22:13:06 Sziasztok! Leírom én is nektek kicsi történetem amit wowwal éltem meg.. Egy barátom mutatta meg nekem akit anno diablo 1-ben ismertem meg ő épp a koreai bétán játszott, mutatott rengeteg képet night elf kezdőről illetve a karijáról fejlődéséről és én azonnal beleszerettem a játékba. Egyből kaptam egy linket tőle persze olyan lassan szedte a beta klienst akkor nagyon szar netem volt ekkor feladtam, de barátom annyira kedves volt, hogy elküldte nekem postán cdn a játékot annyira vártam mikor jött a postás kikaptam a kezéből is azonnal rohantam a szobába telepíteni. Eltelt vele az idő és közbe ekkor derült ki akivel játszottam egy lány?!? Jöttek a patchek… Kb azokkal is nagyon sok idő telt el, durván másfél nap.. Elkezdtünk játszani. Mindenféleképpen undead roguet akartam kezdeni, mert mikor még nem jött meg a játék neten nézegettem wowos videókat és akkor láttam meg egy pvp videót, ahogy 2 undead rogue lvl 30as körüliek lehettek akik ölték az allisokat a gnoomokat Wetlandson. Nem volt que ha jól emlékszem, de nagyon nagy laag volt kb 1 perces késések, de akkor is tovább még játszottam. Vége lett a korei betának és jött az open beta europa.. Ott mindketten 2 human roguet kezdtünk. Legelső instancénk egy lvl 60as druidával volt, de nagyon élvezetes volt úgyis, hogy boostoltak, deadminesban.. Durván lvl 30as szintig fejlődtünk mert akkor lett épp vége a beta, de az utolsó napok nagyon emlékezetesek voltak számunkra ahogy mentünk outdoor raid pvp nagyon sok ember összejött es elindultunk ashenvalen keresztül Xroadsig nagyon jó volt és sajnos vége lett a beta leálltak a szerverek én aztán nagyon elszomorodtam órákon át néztem a screenshotokat meg a wow cinamet ami akkor nagyon megfogott. A megjelenés napja első között akartam lenni ekkor felmentem Pestre a cdéért akkor előrendeltem cdgalaxisnál. Pestet nagyon nem ismertem ezért akkori beta guildtagokkal akikkel játszottam. Voltunk körülbelül 6an de azok nagyon összeszokott társaság volt. Amint megvolt a cd nem nagyon siettünk a vonathoz, mert hát megakartuk jobban ismerkedni egymást. Beültünk egy kocsmába és ott nagyon sokat beszélgettünk. Ahogy hazaértem egyből telepít índit account aktiválás. Első karakterünk Bloodsclapon volt,mert mindenki odaakart menni a társaságból hát így mi is csatlakoztunk. Human Warlockot kezdtem amivel csak lvl 40ig fejlődtem, mert valahogy nem jött be a karakter és így kezdtem egy human paladint. Elég lassan ment a fejlődés, de sikeresen felhúztam a karaktert, de sajnos a nagy que miatt illetve a társaság szétmenése miatt, így én az újonnan nyitott szerverre(Ragnaros) mentem a barátnőmmel aki mutatta a játékot.. Sokat találkoztunk és így egymásba szerettünk idővel. Együtt kezdtünk 2 undead roguet:) Elég gyorsan ment a fejlődés, de nagyon sokat jártunk el allis területekre pl: Redrigbe, nagyobb szinten(30) wetlands. Imádtuk a pvp-t ezért is pvp guildot alakítottunk ment is rendesen, de nagyon megutáltuk itt is a nagy quet ezért át transfereltünk ahova volt ingyenes transfer. Nem sok magyar volt azon a szerveren igy mi 2en alakítottunk egy pvp guildot sok külföldivel voltak németek, angolok svédek spanyolok, de egy nagyon jó kis guild alakult ki akikkel elkeztünk pvpzni progress szinten. Amikor kijött a wsg, ab av. premadekkel mentünk is minden meccset megnyertünk emlékszem mikor mi léptünk be nagyon sokat kiléptek illetve hagyták nyugodtan, hogy megnyerjük a bgt. Av az nagyon vicces volt, volt amikor 2 napig is eltartott egy csata, az volt az igazi Alterac Valley. Nagyon sokat kockultunk napi 10 12 órákat pvpztünk volt amikor 32órán keresztül játszottunk. Barátnőmmel mindkettőnknek sikerült elérni a high warlord rankot azután mikor meglett napi 5-6 órákat játszottunk csak. A kapcsolatunk egyre komolyabb lett így összeköltöztünk és együtt lakunk mostanáig is Budapesten. Azután megjelent a Burning Crusade ott mindketten elkezdtünk 2 blood elfet húzni én paladint ő pedig egy blood elf warlockot. Hamar elértük a lvl 60at mi ketten voltunk szerveren a legelső lvl 60as blood elfek. Jött outland, helfire, zangarmash. Elég gyorsan lvl upoltunk meglett 70es szint. Lecraftolunk magunknak a megfelelő geart is elkezdtünk bgzni. A régi guild teljesen szétment sokan abbahagyták vagy más guildbe mentek vagy átmentek más szerverre. Csak mi maradtunk ketten a guildba. Bg teljesen megváltozott. sok nerfet kapott av is. Nem volt már annyira élvezetes mint vanilia wowba, de mi így is játszottunk napi 10-12 órákat. Elkezdtünk Arenázni 2000+os ratingünk volt minden seasonbe. Sajnos megváltozott a pvp és nekünk nagyon elment a kedvünk az egész játéktól és igy elkeztünk raidelni causal szinten. Napi 5-6 óra játszottunk. Abbahagytuk a játékot, hogy irl dolgokra koncentráljünk.. Megjelent a wotlk visszatértünk játszani napi 3-4 órákat tudunk játszani de az nekünk simán megfelelő újra csak pvp és arena.. Sorry a wall of textért kicsit hosszúra sikerült és bocsi a helyesírási hibákért.
• ortik
  ortik Says: December 4th, 2009 at 22:16:20 DC ez tok jo! mintha egy focista irta volna le a palyafutasat egyrejobban gordulo szeker>top teambe kerules>sikerek sikerek hatan> kioregedes a sportbol>visszateres a gyokerekhez nemsokara gondolkodhatsz, hogy edzo legyel:D
• Deathcrow
  Deathcrow Says: December 4th, 2009 at 22:41:32 Kicsit összekevertem a Fear Wardot a hordával, na. Most már emlékszem, csakis a törp pap rendelkezett Fear Warddal, olyant meg szinte senki sem indított, a human volt a nyerő
• jakalmekara
  jakalmekara Says: December 4th, 2009 at 23:04:24 *privi.hu —>*
• Goti
  Goti Says: December 4th, 2009 at 23:05:05 Üdv. Tudom, hogy sokan nem szívlelik a törtösöket meg minden és hogy érdekel-e valakit amit most ide le fogok írni, de azt hiszem lesz olyan mintha bármelyik eredetis írta volna. Az egész 2,5 éve a fürdőbe kezdődött,haverommal kimentünk és újságolt egy új játékról a wowról.Ő kérdezgette, hogy mit fogok kezdeni de persze nekem fogalmam sem volt róla mik vannak ezért kitérő választ adtam.Aztán kölcsönadta a gamet és elkezdtük tolni.Először blood elf huntert kezdtem, de nem jött be az egész blood elf környezet ezért átmentem alliba és kezdtem egy human warriort.Ez már tetszett bár a fejlődés nagyon lassan ment sokat szerencsétlenkedtünk.Visszagondolva a noob időkre elég durva dolognak tűnik, hogy westfallban mindig leölt 1 undead akiről én azt hittem hogy hordás és odarángattam a fél allit mikor rájöttem, hogy az csak 1 npc.Aztán mikor swben kalingyásztam odajött egy mage és azt mondta ha ezt elfogadom ad 10g-t persze nekem fogalmam sem volt mit kell elfogadni de azért a 10g-ért mindent megtettem volna.Másnap a suliban ujságoltam a haveroknak hogy szereztem 10g-t akik kerek szemekkel néztek rám, hogy hogy csináltam.Magam sem tudtam.Pár nap múlva jöttem rá ,hogy egy guild meghívás volt. Fejlődés közben a hatalmas world pvpk stvben és gadgetzanban felejthetelenek nomeg a wsgn megjelenő ud rugó twinktől akitől mindig rettegtünk.De aztán 70en egy remek guildbe kerültem nem volt igazán se pvp se pve csupán egy barátokból álló klán és mindenki nagyon jófej volt.Sokat töltöttük ingame kocsmákban az időt.De aztán ez felbomlott sok jó arc abbahagyta a játékot sokan másik klánba mentek.Így bgzgettem a warrimmal túl sok skill nélkül.Majd rerolloltam hordába holy palára.Itt bekerültem úgyszintén egy remek társaságba karázgattunk, zul amanba jártunk majd alig vártuk az első 25fős instánkat, Gruult ventri beizzítva minden kész pár try után sikerült.Aztán nagy nehezen végig vertük magtheridont, tkt, ssct, hyjalt de sajnos a klánból sokan abbahagyták, a main tank alig járt fel, és páran eredetire is átmentek.Így mostmár csak néha járogatok fel.De nekem kellemes perceket okozott ez a játék. Sokszor álltam az áruházban tűnödve, hogy megvegyem-e de sohas sem tettem,mert van fontosabb dolog is amire költhetném a pénzt. Remélem nem ítéltek el a tört miatt. U.i.:Bocs ha hosszúra sikeredett.
• Smoke
  Smoke Says: December 4th, 2009 at 23:09:54 barátomtól kaptam az accot, már felhuzott egy 60 as karit, megfogadtam felhuzok egy karit magamtól, de kb csak 30-as szintig. közben peléptem egy ösvény nevezetű rp guildbe, de amint kitudott hogy van 60as karim mennem kellett aq20ba. azt se tudtam mi az a taunt és már az első bostk elett tankolni … hamar belerázodtunk, átmentünk dps-be VV-vel közös mc. zg. aztán átmentem a dsotm-be, első ragna kill nekem. aztán az oroszokkal bwl clear bc elött. bc elött egy picivel abba hagytam, de aztán haver unszolsára megint elkezdödött a wow közösen, na hamar kidölt, még a druidot se hutuk fel 80ra. közben a dsotm felbomlott, a belöle lett nezetközi guildhez csatlakoztam. grull tryok mentek, karába nem sokat voltam. hamar felbomlott, aztán mentem a twilight empire guildbe. magdi kill, tranfer ragnaros, itt csatlakoztam egy elég jó guildhez, jól ment a progress, közben emgismertem egy lányt, jött a ragnára ő is, sp 3 bossig ment is progress, aztán kiszáltam, wrat-ba még vissza jöttem, de már nem volt az mint anno, igy ma már nem játszok
• Sandwraith
  Sandwraith Says: December 4th, 2009 at 23:29:51 Én a WoW-ról életemben nem hallottam. Nem tudtam mit kitalálni ballagási ajándéknak, ezért mikor nyár elején olaszországban voltam nyaralni egy PC GURU-t lapozgattam amikor épp nem a vízben voltam és abban olvastam erről a játékról. Gondoltam úgyis ki kell valamit találnom meg most kötötték be a netet, próbáljuk ki (ez volt a WoW Európai indulásának évében júniusban). Megvettem, kiderült egyik haveromról, hogy van egy UD rugója, vagyis ő is játszik. Nem néztem utána semminek, mindet a vakszerencsére bíztam, megkértem, hogy segítsen fejlődni stb. Azt mondta persze, segít, de nem akar még egy hordást, kezdjünk allist. És bár a PC GURU-ban leírtak eléggé ócsárolták az allit (egy csöppet lenézték őket) és tuti biztos voltam benne, hogy UD leszek mégsem lettem az. Kezdtem egy NE druidát, mivel nagyon izgalmasnak tartottam, hogy át tud alakulni állatokká. Ennél rosszabbat választani még segítséggel se lehetett volna Nem tudom ki emlékszik még az akkori druidákra, de iszonyatos volt felszenvedni. Jóformán a napi 3-4 óra játék arra ment el, ogy 1 óra fejlődés 3 óra barmulás, mint pl IF-ben vonatozás, haverokkal szórakozás, hordások elleni world pvp-k. Aztán bejöttek a BG-k, mindenki ott állt Ashenvalebe (igen kedves BC-s és WotLK-s wowosok, kemény idők voltak azok, mivel bejelntkezni az adott BG-re csak a helyszínen lehetett). Én sikeresen felszenvedtem magam 60-ra bő 4,5 hónap alatt. Mivel imádtam a ferált igyekeztem az maradni, de nem sikerült így lassan, mint minden druida, én is healer lettem. Kezdetben egy akkoriban kis klánba mentem, a The Sentinelsbe, volt egy pár tagja, de igazából semmi több. MC-ben whipeolgattunk Lucifronon és Magmadaron. Meguntam a lassú haladást, átmentem egy másik guildbe, az akkor alakult Crusadersbe. Ott is hasonlóak voltak a viszonyok, Lucifron whipe, sehol egy Ony kill (ami még akkor nagyon nagy szó volt). Aztán összefutottam egy nap az előző klánom egyik officerével, aki kért, hogy emnjek vissza hozzájuk. Gondoltam őket mr úgyis ismerem, jó a hangulat stb, ezért visszamentem és örömmel láttam, hogy nem bántam meg döntésemet. Nagyon jól haladtunk. A The Sentinels benőtte magát a Bloodscalp (szerintem) top3-as listájába. Persze a nagy neveket, mint a Substance esélyünk se volt megelőzni, meg az akkori HunStars-t (és a későbbi FaIIen-t), de nagyon szépen haladtunk. Az Onyxia whpe videó semmi volt ahhoz képest, amit a mi Raid Leaderünk ott levágott minden whipe alatt Nagyon jók voltak a hangulatok. Elhullott Onyxia, a nagy sárkány, majd Ragnaros… és ez az érzés hiányzik, amikor leveszed a fülhallgatót, csapkodod az asztalt és a saját ordításod mellett is hallod, hogy af ülesből tör ki a tombolás, hogy igen, Ragnaros és Onyxia halott! Irány BWL! Meg kell hagyni, Vael még full t2-ben, később full t2,5-ben is képes volt minket lewhipeoltatni. Kormi kutyusnál a legveszélyesebb kombó az Ignite Flesh és a Time Lapse volt, mi sikeresen kifogtuk az első 6 alkalommal ezt a kombót. Mivel erre edződtünk a többi kombó gyerekjáték volt. Nefa a nagy öreg. Rajta kb 2 hetet whipeoltunk, minden nap 6-tól 9-10-ig. A szünetekben vonatoztunk, meg próbáltunk felmászni a bugos sziklára, amíg a 15 perc le nem telik. Végül egy nap sikerült. Nefa megfeküdt és újra hallottam azt a hangorkánt, maiért az egészbe belekezdtem. Majd jött a második hullám. A kát legjobb cucc, a Lok’amir il Romathis és az Ashkandi the Greathsword of the Brotherhood egyszerre esett ki az első killünkön. Az egész szerver ünnepelt minket, IF-be beállt a negyven hős, és bár nem szerver first kill volt mégis egész IF ott táncolt velünk. Kijött ZG és rájöttünk, hogy a Blizzard se tévedhetetlen, ugyanis Hexxert nagyon sokáig tryoltuk mire lement ellenben Hakkarral, akit az első nap megfektettünk. Kicsit elméretezték a Witch Doctort És jött AQ kapunyitás. Bevallom őszintén az egészből semmiylen részemet nem vettem ki. Vágytam arra, hogy PVP-zzek és kezdtem egy human rugót, azt tologattam és Blackrock Mountainsben gankeltem a haverokkal a hordásokat, akik raidelni mentek (low lvl-eket sosem bántottunk). Mikor kinyílt AQ kapuja mi egyből 40-re mentünk. Engem azonban egyre jobban zavart, hogy healer druidaként minden jött ment megölt. Egyszer az is előfordult, hogy egy 55.ös sámán Silithusban kicsinált. Éreztm, hogy ez így nem lesz jó. AQ-val szépen haladtunk ,de közben gondolkozni kellett a Thundefury dolgán is, ugyanis egyik tankunk igyekezett összerakni. Mikor meglett és végre elérkezett a boss kill ideje, állig felfegyverkezve, potik, flaskok mindennel együtt álltunk 40-en a boss előtt. Fél perc után dőlt belőlünk a röhögés. A boss 10 emberrel is rekordsebességgel meghalt volna. A kill után mindneki duelre hívta a friss legendarysunkat, ahogy az akkori szokások megköveteték. AQ 40-et toltuk tovább és Twineknél jártunk, mikor én meguntam a healelést. Ma már nagyon bánom, rossz döntést hoztam. Ott voltam a szerver top 3 klánjának egyiképen, veterán rangon, az officer rang várományosaként és eladtam az accomat, hogy tartsak egy szünetet. Persze nem fogadták túl kellemesen. Két hónap szünet után ismét vettem egy accot és máig azon tolom. A kudarcom után nem az lett a célom, hogy minél jobb uccaim legyenek. Minden kasztot szerettem volna behatóbban megiserni, hogy megtaláljam azt, ami nekem kell, ezért a BC contentekből jóformán semmit nem láttam. Nem is érdekelt különösebben az egész. Végre átemntem hordába, az összes BS-es haveromat itthagyva. Rá kellett döbbenem, hogy a hordával 100x érdekesebb és kellemesebb fejlődni. Fel is húztam egy sámánt és egy warriort is horda oldalon a Xavius szerveren, de nem bizonyult kellemesnek, ezért transfereltem a warrimat a Neptulonra. Mivel itt sem találtam a helyem egyik haverommal bezsélgettünk, aki anno Guild Warsozott. Mondtam neki, hogy próbálja ki a WoW-ot. Mivel sikerült rábeszélnem együtt kezdtünk el ismét egy allist a BS-en. Én egy Hunterrel tolta makkor, azzal a BC végéig kihúztam. Mikor kijött a WotLK tudtam, hogy ami nekem kell és 8 kaszton keresztül kerestem az a DK. Több, mint fél évig toltam a DK-val, mire meguntam a Blizzard gusztustalan játékát a nerfekkel és visszatértem az accon lévő legfrisseb karimra, a rugómra. Most éppen azzal játszok és elvagyok vele rendesen. Eléggé terjengős lett, de hátha érdekel valakit egy ember, aki anno 14 évesen noobként kezdte el a wowot Baromságaim közé tartozott, hogy ha megtelt a táskám nem adtam el a cuccokat (mert nem tdutam, hogy el lehet), hanem kidobáltam őket. Nem hittem el, hogy egy középkori játékban van metró, a cccokat a kinézet alapján állapítottam meg. Ha valamit meg akartam nézni hogy áll azt nem ctr + klikkeltem, hanem felvettem. Souldbondos cuccokat 2 napon keresztül próbáltam elküldeni postán. 1 év után jöttem rá, hogy van olyan, hogy AH és még fél év kellett mire felfogtam mire is jó. Nem emrtem bemenni az instakapun, emrt féltem, hogy megfullad a arakterem az örvényben. Amikpor retalentelni akartam azt hittem az az 1g azt jelenti, hogy eladhatom a talent pontjaimat 1g/db-ért egy vendornak, de megörültem neki, alig ovlt pénzem. Ez voltam én lassan 5 éve
• moonrain
  moonrain Says: December 4th, 2009 at 23:41:59 Tudom vanillaWOW, meg tudom nosztalgia… De nekem a legszebb emlékeim között szerepel 3 dolog, amikor a honor már bejött de BG még nem volt. Esténként Tarren Mill v Gadzeztanban órákon át massPVP 50-60 alli VS horda oda vissza bucizás. Egy hatalmas élmény volt, ahogy ismeretlen emberekkel (életem első mmo-ja) segítsük egymást, buff hegyek, heal is jött, betörünk az alli faluba, kiütnek és már Tarren temetőjét farmolják, majd felkelünk és rush… Majd kijöttek a BG-k, és elkezdtem a ladder előtt még AV-zni… a 6-8 órás oda-vissza ütős, kis behatoló különítményekkel ellátott AV-ja. Imádtam nah, bár tudom h értelme nem sok volt, de szerettem ui.: server: BS természetesen
• Nylben
  Nylben Says: December 4th, 2009 at 23:46:09 Hát rászántam magam és megosztom veletek az én történetemet. Valamikor 3 éve szeptemberben kezdtem el wowozni, haveroméknak már akkor 1 hónapja megvolt (emlékszem, ott álltunk hárman egy csomó ideig és néztük amíg az egyik játszott) na szóval volt mit behoznom. Amikor felraktam nagy boldogan léptem be és haverom utasítása szerint a német Tirionon kezdtem el játszani mínusz 2 német tudással. Elhatároztuk hogy a horda oldalát fogjuk boldogítani. (azt kell tudni a következőkhöz, hogy haveromék testvérek egy acc-al) Szóval előzetes informálódás hatására (képek és béta idején kiadott gamestar class leírása alapján) a tauren shaman mellet döntöttem. Fel is húztam 16-ig mikor is a tűz totemes questhez kidobtam a questitemet ( akkor még nem tudtam mi az hogy abandon, sőt repairt sem ismertem így amikor a botom piros lett vettem egy újat), így nem nagyon volt kedvem tovább folytatni. Haverom elment akkor valahová egy hétvégére, így a tesójával eldöntöttük hogy elkezdünk egy-egy allis karit. Így született meg Snyder ( akkor nevén Arclight). Fel is húztam két nap alatt 12esre ami akkor nekem nagy szó volt. Levelezgettem 44ig amikor is úgy döntöttem, hogy átmegyek egy angol szerverre. Így kerültem az Argent Dawnra ahol 3-4 hónapot húztam mikor is vissza csábítottak. Közben kijött a BC. Masszív leveling. Először haverom érte el az 58-at, ő maradt a hordánál, szóval nem nagyon volt kapcsolatunk. Nagy nehezen én is felverekedtem magam 58ra és mehetett a BC. Ekkor csatlakoztam egy guildhez amiből kiléptem mert ugye nem tudtam németül (később server first guild lett) és találtam egy guildet ahol hajlandóak voltak velem angolul beszélin 70en mentek is a raidek, kara , ZA, SSC, TK, Maghteridon, Gruul (emlékszem amikor első gruulomon kiesett a T4 shoulder 23:30kor felkiabáltam az egész házat örömömben). Aztán jött a wotlk anélkül hogy mi valami komolyabb raidbosst lenyomtunk volna. most legalább nem maradtam el a többiektől idővel, 1-5ben voltam 80as holy specc ami nem a leggyorsabb. Gearelödtünk rendesen Naxx. Sarth, Maly, majd a guild felbomlott. Ekkor transfereltem át a Sylvanassra. Itt bekerültem pár kisebb guildbe majd jött Uld. Első nap ott voltam 10esben de Flame Levi után wipeolgattunk a bossokon. 25ösben XT-n wipeoltunk. Ekkor láttam meg egy hírdetést traden és csatlakoztam a nevű guildhez. Rögtön első Uld 25ös raiden hodirig elvittük. Freya one-shot, Mimiron 5.-ikre ment le. Épp csak a Yoggi killt mulasztottam el. WoWos életem legszebb négy hónapját töltöttem ebben a guildbne így amikor feloszlott, nem tudtam mihez kezdjek. Azóta sem találtam guildet. A régi guildes barátaimmal persze amikor fönt vagyok beszélünk. Azt kell hogy mondjam nincs meg az a feelingje a wownak amit akkor éreztem. Most jöttem rá, hogy guild nélkül ez az egész nem ér semmit, és itt nem a progressre gondolok, hanem ,hogy fellépsz és nincs senki akivel meg tudnád tárgyalnia napod, vagy éppen hogy jól töltsd el az estéd akár egy raid keretében, ezt nem pótolja az a 2-3-4 ember akivel chat-elsz. Még hozzá tenném,hogy a német szerveren találkoztam egy magyar sráccal akivel ma is baráti viszonyban vagyunk irl talik meg ilyesmik. Úgy érzem kijelenthetem (leginkább olyan dolgok alapján amit nem írtam le mert azoknak akik nem játszottak velem nem érthetik és ebből sokan vagytok), hogy a wow sokban hozzájárilt ahoz aki ma vagyok. U.I.: lehet nem hallatszik át de eléggé elérzékenyültem a nosztalgi miatt, de hát ez van ilyen vagyok
• Insomnia
  Insomnia Says: December 4th, 2009 at 23:48:39 Nekem haverom mutatta a játékot. Mivel akkor kötötték be nálam az internetet muszáj volt kipróbálnom mert osztályban is sokan játszottak vele és én nem értettem miről beszélnek ergó elég kirekesztett voltam. Ez pont a BC megjelenése előtt 2 nappal volt.Szóval iszonyat noob voltam semmit nem értettem mi mire való. A szintezést csak grindal tudtam elérni mert nem tudtam, hogy vannak questek, trainereket nemtudtam micsodák. Így jobbhíján barangoltam. Lvl 4 es tauren shamanomnak a pályafutása itt véget is ért. Reroll Bloodsource szerverre, az akkori legjobb magyar törtszerverre. Voldemortként egy maget indítottam. Még mindig iszonyat nub voltam meg kérdeztem az összes lockot aki szembe jött velem, hogy honnan szerezte az impet mert nekem olyan kell. És az a legfurább, hogy csak ennyit mondtak: Hát nekem ilyen van. Szóval nagyon noob voltam de questeltem és fejlődgettem. Osztálytársaim az alliban voltak. Én nem tudtam, hogy van egyáltalán ellentét a horda és alli között ezért inkább undead maget kezdtem és ők meg a gankelést választották Emlékszem lvl 18on untam a fejlődést és inkább stormwind előtt pvpztem allisokkal. Szóval beléptem guildbe ahol jó volt a hangulat nagyon és volt ott egy player akire máig emlékszem: Análvadász a pete meg Segglyuk . Szóval lvl 24 ig jutottam. Ahol megszűnt a szerver. Reloll nightmarere. Haverom akkor vette meg az original wowot. Megmutatta és úristen teljesen más mint a tört. Itt kezdődött az eredetis pályafutásom. Insomniaa Lvl 1 mage Spinebreaker Eu. Ment a szintezés ezerrel beléptem egy magyar guildbe. Fel is ment egészen 70ig. Rohadt jó volt és nehéz is nekem. Sokkal több idő volt mint most. Közben meg bg-zgettem mert az nagyon jó volt . Lvl 60on nem volt kedvem kifizetni 90g-t a mountra inkább bg tokenből kivettem. Lvl 70en Kara és bg-k semmi extra. Nem nagyon találtam a helyem a guildek között. Reroll palára, Athene, és lore hatására mert akkoriban terjedt el a hír, hogy Deathknight lesz és majd paladinból kell konvertálni. Fake fake de bedőltem és amúgyis paladin>all. Felszinteztem tehát Álmatlanságot. Ezzel is Kara és bg. Volt egy jó kis pvp guild ahol jó arcok voltak. A nevekre már nemnagyon emlékszem csak arra, hogy az egyik hunternek az 5v5ből a petje egy disznó volt Répa névvel. Felejthetetlen volt, hogy full s1ben retripala/warrior/rdruid felállással lenyomtunk full vengefulban lévő ellenfeleket. 1650ig feltoltuk a ratinget na akkor nekem az nagyon nagy élmény volt. Itt abba is hagytam. Vártam a wotlk-t. Sokat kellett várni ezért vissza tört szerverre. Druidra rolloltam és a warriors of darknessen Rank 1-ek voltunk arenában méghozzá, úgy hogy nem segítettek GMek és nem cheateltünk. Ez elég ritka volt ott. Sok ismerőst szereztem és egyik legjobb időszak volt a wowozásban. Hiába, hogy tört de mégis megolt minden ami kell. Jó játék, jó társaság és a bugok sem voltak olyannyira idegesítők. Kijött a wotlk. Palát fel 80ra. Álmatlanság belép az Inner Circlebe. És healer hiány miatt először lesz holypala. Mikor a retri már jó spec lett akkor lettem holy. Az inner circeles naxx 10ezések az eredetis wowozásom csúcspontjai voltak( Hardenedbe heal!, Noob tank!,Minusz dkp-t!). Sorolhatnám itt a neveket de félek, hogy kihagyok párat ezért inkább csak így mondom srácok nagyon jók voltunk!:D A wotlk pvp-t annyira nem szerettem. Nem volt meg az a hangulata mint BCben. Nem azt mondom, hogy nem kell hozzá skill mert kell. De már teljesen másféle skill kell hozzá. Az internetem nagyon megharagudott közben a wowra és lehetetlenné vált a normális arenázás és 25fős raidelés. Ulduart ezért nemnagyon tudtam élvezni. Ezért felhúztam egy druidot egy jobb net reményében. A net végülis jött csak megakadt félúton. Majdnem egy egész gamecardom elúszott rajta mert nem kötötték be csak másfél hónap alatt(thx T-com). És el is ment a nyári szünet. Az új nettel sem lett sokkal jobb a helyzet. Instabil nagyon. Ezért abbahagytam az eredetin és vissza törtre. Haver talált egy szervert ahol 2.4.3as arena tournament körüllmények vannak és megfáradt Bc-s veteránok is játszanak ott. Nemtudom, hogy igaz-e ,de a skillje megvan hozzá, szóval Runehx is ott van. De ezt már 1 hónapja nem tolom. Ráuntam bár az Fs még mindig a könyvjelzőm első helyén van és erre kattintok elsőnek. Nem olyan könnyű ettől a játéktól elszakadni.
• nostradam
  nostradam Says: December 5th, 2009 at 00:31:52 haver mondtah a sedóópapok mekkora überkirályak pvpben úgyhogy matek óra közben odasúgtam havernek: “te akkor én pap leszek” mire másik haverom hátra fordúl: “áldj meg atyám!” – 5 éve tolom a shadowpapot =)
• Skib
  Skib Says: December 5th, 2009 at 00:47:34 a BC valóban egy nagy törés volt. Azelőtt nagyon jól gördült a játék, utána meg csak “vergődtem”. Én UD lockkal szántottam végig Azerothot (Bloodrevenge),mert az első karakteremmel (UD rugó) nem találtam meg Shadow Priest Sarvist (minimap sárga pont fail^^) Reroll lockra,mert miért ne, és onnantól ment minden a rendeltetése szerint.
• Lenk4
  Lenk4 Says: December 5th, 2009 at 01:43:18 Nem mondod hogy ismered Mesét és Cicamicát Kicsi ez az ország úgy látszik. Hellscream ally ftw Haarkon-dwarf priest-EU Hellscream
• Luda23
  Luda23 Says: December 5th, 2009 at 04:05:13 *kösz hogy nem csetnek használod a kommenteket*
• Sabee
  Sabee Says: December 5th, 2009 at 05:01:55 Mikor az első ork átkelve a Sötét Kapun Azeroth földjére tette lábát, Kalimdor keleti partján a Visszhang-szigettel szomszédos tengerparti halászfalucskában egy troll poronty sírt fel mikor az első korty levegő megtöltötte parányi tüdejét. A csöppségből később Rwag és Portyázó Lar legnagyobb örömére kiválő felderítő vált, aki derekasan részt vett a kentaurok elleni harcokban és az őrült Zalazane megfékezésére tett küldetés folyamán is. Felfedezőkedvét látván mesterei úgy döntöttek, hogy elküldik északra Orgrimmarba, ahol a Thrall hadúr gyűjtötte zászlaja alá a Horda bátor katonáit. Ormok egyre nehezebb és trükkösebb feladatot bízott rá amiket sikerrel teljesített. Idővel felderítői feladatokkal bízták meg és útjára engedték azzal a feltétellel, ha bármilyen nagyobb csapatmozgást észlel azt jelenti feletteseinek. Hamar hozzá csapódott a vándortársasághoz, akikkel bejárta Kalimdor romvárosait, hírhedtebb barlangjait és kazamatáit. Megszerezve első Rablógyík hátasát áthajózott a nagyobb részt Szövettségesek uralma alatt tartott Keleti Királyságok területére. Soha nem volt egy kötekedő fajta, így nem is értette azt, hogy miután Mocsárföld határán egy éjtünde druidát és társát megmentette Dun Modr gonosz törpéitől a nyelvi nehézségek ellenére kialakult kellemes társalgást miért szakítja meg a később érkező paplovag és boszorkánymester és miért támadnak rá ádázul, eltorzult arckifejezéssel. Szerencsére jól kitanulta szakmáját, így sikerült elinalni előlük. Kicsit szomorkásan gondolt arra, hogy igaza volt az öreg Gadrin mesternek: „Jó tett helyébe jót ne várj!”. Teltek-múltak a hónapok, a vidám vándorcsapat tagjai szerte szétszéledtek a világban így miután egy alkalmi társasággal nagy nehezen, agyarait majd otthagyva sikerült Bronzszakállú Magni lányát, Moirát kiszabadítani úgy döntött csatlakozik az légióhoz, akikhez számos régi kalandozótársa csatlakozott. Új területek nyíltak meg számára: a Feketekő-hegység mélyének meghódítására tört klánjával, hogy legyőzze az újonnan feltámadt Tűzistent, Ragnarost. Mire idáig eljutott újra fellángolt a harc a Szövetség és a Horda közt és Fekete szirt kapui előtt iszonyatos vérengzések vették kezdetüket; a két oldal harcosainak nagy része nem gondolt arra, hogy ugyanazon gonosz ellen küzdenek. Egy ilyen vérgőzös csatában egy sámán Vérszomj varázslatának hatása alatt döfte hátba azt az éjtünde druidát, akit hónapokkal ezelőtt megmentett. A harc közben a Párduc formában lopakodó éjelfet nem tudta megkülönböztetni a hasonszőrű fajtájától. Amikor az állati test visszaalakult a halál után tünde alakba tudta, hogy ez nem volt helyes cselekedet. Ahogy teltek a hetek a légió egyre mélyebbre hatolt a láva birodalmában. A megszerzett zsákmány arányában egyre nőtt a többség mohósága ez továbbá az, hogy a légió vezére a portyák kezdete után otthagyta a sereget azért, hogy saját egyéni hírnevét öregbítse a viadalokon állandó vitákhoz vezetett a portyák során. A szakadás elkerülhetetlennek látszott. Ennek ellenére sikeresen legyőzték Ragnaros alvezéreit és már Majordomo elleni harcra készültek, amikor is a csataterekről visszatért seregvezér egy rövid, de annál harciasabb vita után kirúgta a „lázadó” trollt miután az kétségbe vonta hozzáértését és tehetségét a légió vezetést illetően. Hasonló sorsra jutott pap cimborája is. Az ifjú zsivány nagyon elkeseredett, szomorúan lógatta orrát agyarai közt. Visszahúzódott barlangjába és egész éjjel a tüzet bámulta azon töprengve hogy is lesz tovább. Másnap egykori társa az ork sámán dünnyögésére ébredt: - Ha kiduzzogtad magad, akkor szedd össze a cókmókod és kövess. Az új csapat zsiványainak szükségük lesz egy vezetőre. - Új csapat? Miféle új csapat?? - Az az elborult agyú ostoba kirúgott még párunkat akik egyet értettünk veled… a többiek már maguktól jöttek- kacsintott cinkosan. Megalakult a . Jó kis társaság volt, többen közös sörözések folyományaként már régebbről ismerték egymást, vagy még az inas évekből. Csupa ifjú titán, tele lelkesedéssel és harci kedvvel. A klán sikert sikerre halmozott: a Tűzisten elbukott fegyvereik alatt, Onyxia ármányainak véget vetettek és Nefariant is letaszították a trónjáról, megtisztítva Feketekő ormait a rontástól. A troll pedig megismerkedett egy előholt boszorkánnyal. Szemeiben az éjtünde tekintete tükröződött vissza. Együtt kalandoztak szerte Azeroth világában, együtt küzdöttek vállvetve a sötétség seregei ellen és arattak győzelmet minden gonosz felett és együtt élvezték a tenger Tanaris fövenyét simogató habjait. Csodás idők voltak… Azonban a sötétség seregei ismét gyülekezni kezdtek. Arthas a Lich Király előre tolta helyőrségeit, hogy inváziója előtt csapást mérjen a szabad akarattal rendelkező lényekre. Naxxramas lebegő erődje tucatszám ontotta az akarat nélküli teremtményeket akik feladata minden elő elpusztítása volt. Ezzel egy időben a világ átellenes pontján Silithus mélysivatagában feléledt az Ősi isten: C’thun is, hogy bosszút álljon bebörtönzőin és leszármazottaikon. A felderítők kapitánya két tűz közé került. A klánnak szüksége volt rá, de ő inkább párjával vagy cimboráival kalandozott. A sereg mikor eljutott az igazán nehéz ellenfelekig és nem egyszer kudarcot vallott hosszú hetek felkészülése és taktikai átbeszélése után a gyengébb jelleműek nekiálltak másokban keresni a hibat úgy, mintha ők soha semmiben nem tévedtek volna. Az irigyebbje sóvárogva tekintett a Horda akkori bajnokaira, akik díszes vértben, félelmetes fegyverekkel pózoltak a fővárosok terein bizonyítván, hogy kevés náluk rátermettebb lényt hord hátán Azeroth. Vek’nilash és Vek’lor a Quiraji ikerpáron elszenvedett vereség és a naxxramas-i kudarcok megérlelték az elhatározást a klán vezetőiben, hogy csakis a legtapasztaltabbakkal és a legkitartóbbakkal folytatják a harcot. A klán feloszlott a trollt már nem hívták az újonnan alakult seregbe, nem érezték elég eltökéltnek. Úgy döntött felhagy a csatározásokkal és szögre akasztja kardjait, de vére nem hagyta nyugodni. Kapott egy baráti felkérést a egyik illusztris tagjától amire nem tudott nemet mondani. Bár ez a klán inkább egy szabadcsapat érzetét keltette, amit egy összetartó csoport irányít, mégis vidám brigádnak tűntek, akikkel el lehet ütni a dolgos hétköznapok fáradalmait. Kapcsolatai és pár barátja segítségével no meg egy pár harcedzett veterán zsoldossal bevezették a szabadcsapatot a sárkányölés rejtelmeibe. A fősárkány legyőzése után azonban a klánvezér „nyugalomba” vonult (miután megszerezte a sárkány fejéért járó jutalmat  ). A hadnagyok pedig elköltöztek egy messzi világra, hogy előző klánja vezetőihez hasonlóan egy új, töretlen lendületű sereget alapítsanak, amely minden kihívást legyőz… Pár hónap múlva megnyílt a Sötét Kapu. Ez hatalmas veszélyt jelentett Azeroth világára nézve, ugyanis az egykori ork anyabolygóról megállás nélkül törtek a démonok, ugyanakkor a Vértündék vezére, Kael’thas kielégítetlen hatalomvágyától hajtva ész nélkül szipolyozta a Draenort még összetartó mágikus energiákat, amit ha senki nem állít meg akkor a világ széthullásához, és a Sötét Kapun keresztül esetlegesen Azeroth pusztulásához is vezethetett volna. Maga sem emlékezett, hogy került a tagjai közé, de a kis társaság befogadta, és hamarosan megbecsült taggá verekedte fel magát. Kiűzték Malchezaar démonherceget Karazhan romos tornyából és legyőzték Gruult, a sárkányölőt, minden ogrék öregapját. És egyszer csak vége lett. A csapat feloszlott, mint kiderült a és a vezetői a szokásos „minden kihívást legyőző, eltökélt klán” megalapítását tűzték ki maguk elé célul és megalakították az -t . Eközben a troll párja, az élőholt boszorka összebarátkozott egy kis klánnal. -nek hívták magukat. Nem tűztek ki világmegváltó célokat, csak szerették volna felfedezni az új világ minden zegét-zugát. Köszönhetően a boszinak, a zsivány is hamarosan csatlakozott hozzájuk és mivel jókora adag tapasztalattal rendelkezett, ezért eleinte kisebb, majd később nagyobb seregek irányítását is rábízták hébe-hóba. A klán sikerei egyre több embert vonzottak, ami szükségessé tette egy zsákmányelosztási rendszer kialakítását. E téren a boszorkány meglehetősen széleskörű tapasztalatokkal rendelkezett. Hosszú hetek átbeszélése és egyeztetése után végül is sikerült egy igazságosnak tűnő rendszert megalkotni, és ezek után úgy látszott tényleg nem állítja meg a klánt semmi. De a fajok kicsinyessége mindent legyőz. A klánon belüli irigység, a túlzott elbizakodottság meghozta „gyümölcsét”: hasonlóan az első légiójához a troll itt is összeveszett a vezérrel, aki kirúgta. Párja hamarosan követte, bár eléggé elkeserítette a dolgok ilyetén alakulása. Szintén a múlt homályába vész, hogy kötöttek ki a -ban, de az elért eredményeken kívül semmi nem kötötte és vonzotta őket hozzá. A boszorka továbbra is a ben maradt még egy ideig, amikor a troll csatlakozott egy frissen alakult csapathoz. nak hívták a klánt. Érdekes egy csapat volt, és roppant szimpatikus első találkozásra. Hamar hadnagyi rangba került, és a portyák során a seregirányításban is jelentős szerepet vállalt. Túlságosan is jelentőset. Nem vette észre, de őt is magával ragadták a csapat sikerei, és vak volt a feje fölött gyülekező viharfellegekre, így teljesen váratlan érte az élőholt boszorkány eltávolodása… Azt mondják, ha egy troll (vagy bármilyen más fajú) egy bizonyos iskolába jár és ott olyan helyzetbe kerül, ahol eldöntendő kérdést kell megválaszolnia akkor mindig a rosszat választja. És most is ez történt. Magányosan folytatta útját a sereg alvezéreként, és próbált mindent kizárni a fejéből, csak a sereg előtt álló ellenség legyőzésének célja lebegett a szeme előtt. Legyőzték Lady Vashj-t, Azshara királynő egykori udvarlányát, megállították Kael’thast, az ősi Karabor templom, a Fekete Citadella kapuit áttörve legyőzték Illidan lakhelyének őreit, és múlt hívásának engedve visszatértek a Hyjal-hegyi csatába, ahol sorra pusztították el Archimondenak, a Lángoló Légió egyik parancsnokának hadnagyait, hogy megállítsák a Világfát kidönteni készülű man’ari eredart. Ahogy közeledtek a démon vezér felé úgy találták magukat szembe egyre hatalmasabb erejű és nagyobb számú ellenfelekkel. Egy fárasztó hét végén a troll úgy döntött pihenőt tart és meglátogatja messzi országokban élő cimboráit akikkel együtt kalandozik már évek óta. Ekkor történt az árulás . Az egyik kis zsákmányra éhes telhetetlen vértünde paplovag addig-addig sugdolózott a gyengébb akaratú klántagok fülébe zsákmányt, eredményeket ígérve míg elcsábította őket a be, ahol a „barátai” is voltak. Sajnos kulcsfontosságú tagok voltak ők, a frissen toborozottaknak pedig sem kellő tapasztalata sem megfelelő felszerelése nem volt, hogy a sereg eséllyel szálljon szembe a rá váró kihívásokkal. Ez volt az a pont ahol először megroppant. Haragudott magára, csalódott a többiekben. Sovány vigasz volt számára, hogy a Corrupted nem létezett tovább pár hétnél és az ottani emberek szétszéledtek a világ minden tájára. Megfogadta többet nem vállal semmilyen szerepet semmilyen klánban. Fájó szívvel búcsút vett a többiektől, és egy távoli világban folytatta kalandjait. Egy troll zsivány cimborája révén került be az ba. Őt régtől fogva ismerte, mindig külön utakon jártak, de a zsiványok közös rejtekén sokszor megvitatták tapasztalataikat. Sokajkú klán volt ez. A világ minden tájáról érkeztek zászlaja alá katonák. Szigorúan csak a legjobbak. Komoly felkészülés jellemezte, aki hibázott az súlyos következményekre számíthatott. A vezér egy rettenthetetlen, szigorú, de igazságos tauren harcos volt, aki Illidan kardjaival büszkélkedhetett. A Fennsík nagyon nehéz kihívások elé állította a klánt, de ők türelemmel, kitartással és kellő akaraterővel fokozatosan törtek előre. Egészen míg el nem jutottak a gonosz naruu, M’uruig. Itt méltó ellenfelükre akadtak. Hónapokig tartó ostrom után sikerült csak legyűrniük a lényt megannyi keserűség, harag és bánat forrását. Ezután már sikerrel akadályozták meg Kil’jaeden Azerothra történő betörését és bár Anweena-t nem sikerült megmenteniük, önfeláldozásának köszönhetően a világ megmenekült Saergas hadurától. A fennsík azonban kiszívta a lelket és a küzdeni akarást a legtöbb harcedzett veteránból, akik közül sokan befejezték kalandozásaikat és szegre akasztották fegyvereiket vértjeiket. A klán feloszlott, a troll nem találta helyét az idegen világban és visszatért szülővilágába. Szülővilágába visszatérve tárt karokkal fogadták a ban. Fogadalmát elfeledte, és mivel jól érezte magát a régi ismerősök közt újult erővel vetette be magát a csapatvezetésbe. Eközben hírek érkeztek a messzi Északföldéről, hogy Arthas sereget gyűjt és hódításra készül. Miután a klán elég embert gyűjtött, sikerrel győzte le az időközben Northrendre visszahívott Kel’thuzadot és hordáját, az Obszidián szentély alatt fészkelő Sartariont, a gyermekei elvesztése felett érzett fájdalomtól megőrült Malygost. Rövid időre béke köszöntött egész Azerothra, amit néha a kakaskodó hordás vagy szövetséges csapatok egymással való helyi viaskodása zavart csak meg. Pár hónap béke elteltével, azonban hirtelen eltűntek a Titánok által megbízott figyelők, kik a természet békéjének egyensúlyát voltak hivatottak fenntartani. Bronzszakállú Brann Ulduarban tett felfedezésének köszönhetően a szövetség és a horda is értesült az újabb öreg isten, Yogg-Saron felbukkanásáról. A sereg nagy lendülettel és elszántsággal vetette magát a hatalmas csarnokrendszer járataiba, de hamarosan megtapasztalhatták, hogy a titánok alkotásait egyszerű halandók nem győzhetik le olyan könnyedén, a sikerhez az elszántság és a felszerelés kevés. Ahhoz, hogy legyőzhessék a rájuk váró ellenfeleket a feltétlen együttműködés, a taktika tökéletes megvalósítása és a reájuk váró veszedelem ismerete mindenképp nélkülözhetetlen volt. És ezek a tulajdonságok a sereg nagy részéből hiányoztak. Ismét két pártra szakadt a klán vezetősége: a többség minden áron a harcok folytatását akarta, időt és anyagiakat nem kímélve, míg a troll és az a pár tag aki vele értett egyet, az ellenség megismerését és a szigorúbb csapat összeállítást helyezték előtérbe még annak a kárára is, hogy időt nem kímélve az újoncok felszerelésének utánpótlásáról is gondoskodnak. Az értelmetlen küzdelem láttán a zsiványok vezetője tapasztalatszerzés céljából egy barát társaságában felmérte az előttük álló kihívások mértékét, ám amikor ez kiderült, a klán vezetője kirúgta. Rövid idő múlva a sereg szétesett, és tagjai szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Nem bánkódott emiatt, hisz érezte ez a sorsa. Figyelmeztették is számtalanszor rá és tudta jól, hogy megszegte a saját magának tett ígéret is. Szerencséjére egy szomszédos világban -bár nem keresték a fajtájabelit- miután elbeszélgetett a klán vezérével felvételt nyert a tagok közé. Meglepődve tapasztalta, hogy az eddigi seregeitől eltekintve, itt a zsákmányt nem marakodás útján osztják szét, azt hogy itt megértik, ha a trollnak vagy bármilyen más fajúnak sokszor van fontosabb dolga is mint a szörnyek levadászása, és az számít igazán értékes tagnak, aki lehetőségeihez képest mindent megtesz a csapat előrehaladásáért, nem csak a könnyű portyák reményében csatlakozik hozzájuk. Kis társaság ez, sokszor egy-egy nehezebb kihíváshoz ki sem tudott állítani egy teljes sereget, vagy olyan alakulatot, amit épp eszű tábornok bevetett volna, mégis meghódították Ulduart, véget vetve a téboly istenének ármánykodásainak és már csak egyetlen ellenfél áll talpon előttük a Nagy Tornán, melynek legjobbjai fognak a Fagytrón Fellegvár ellen vonulni, hogy legyőzzék Arthast és követőit. Itt ő csak egy egyszerű zsivány, karját már húzzák az évek súlyai, nem oly fürge mint régen, a sok munka (hisz nem lehet csak zsiványságból élni) mellett nincs is mindig ideje és ereje az minden hadjáratban részt venni, de jól érzi magát. Néha megkérdi azt magától: Kell e még a harc? Szükség van e a küzdelemre? Ahogy magányosan áll a zord bércek tövében eltekint a végtelen láthatár felé majd szemét a hófödte hegyoldalra veti és újra felötlik benne a kérdés: Vajon mi van a következő hegycsúcson is túl?
• Sabee
  Sabee Says: December 5th, 2009 at 05:14:34 Ooo fene a kacsacsőr-be tett guildneveket nem postolta ki wtb edit: …hozzácsapódott a Drunken Bastards vándortársasághoz… …csatlakozik az Arx Pannónia légióhoz… …Megalakult a Separationism…. …felkérést a Restored Flame egyik… …hogy került a Corvus tagjai…. …mint kiderült a Separationism és a Corvus vezetői a szokásos „minden kihívást legyőző, eltökélt klán” megalapítását tűzték ki maguk elé célul és megalakították az Eclipse-t … …kis társasággal. Deep Strike-nek hívták magukat… …hogy kötöttek ki a Conflict-ban… …Dark Asylum-nak hívták a klánt… …őket a Corrupted Council-be, ahol … …került be az Ordo Templi Draconis-ba… …fogadták a Dark Asylumban… … elbeszélgetett a Rising Phoenix klán… Sajnálom, de nem tudtam, hogy kacsacsőr közti szavakat nem postolja, így kicsit romlik az esztétikai minősége. Neveket nem írtam, mert 5 év zivataros játékának minden részletére nem tudok pontosan visszaemlékezni, de ha valaki magára ismer az NEM a véletlen műve
• KMZ
  KMZ Says: December 5th, 2009 at 07:40:06 Sabee, öregem, ez szép volt, így kell ezt. Látom amikor az írói vénát osztogatták te nem tétlenkedtél. /OFF Hajnali kettő óra óta a kiégett ork harcosom insomniában tengődve rója a Loresmaster és egyéb köröket a hasonlóan kiégett tauren druida cimborájával, és eszébe jut egy szóvicc: -Hogy hívják azt a mezőt ami teli van szórva kinccsel? -Droprét! /OFF Mire nem jó a kockulás…
• Deathcrow
  Deathcrow Says: December 5th, 2009 at 09:58:09 Jéjzus ez a negyvenkettes szóvicc. Sabee olvasnivalója meg trollosan királyos
• Narrer
  Narrer Says: December 5th, 2009 at 12:37:48 Nekem a történetem egy kicsit szar de azé leírom Bár nem valami nagy 2 éve kezdődött amikor még nem tudtam milyen kaszot kezdjek első cast amit lvl 23-ra felhúztam az 1 rugó volt. később azt a rugót letöröltem. nem tudtam milyen kasztot kezdjek de végül döntöttem: Human paladin retri talent. Felhúztam lvl 70-ig aztán 80-ig sokat PVPztem vele akartam raidelni is menni de olyan noob voltam h. sehova se vettek fel. Így aztán kezdtem 1 DK-t amit nagyon nagyon szerettem majdnem annyira mint a palát. De aztán mivel elegem lett a BS alliból leötöröltem a DK-m és visszamentem ragnára palázni. A palám a szívemhez nőtt de már unatkoztam az 1 2 3 4 5 gomb nyomogatása miatt. Próbáltam már a holyt is de rájöttem h. nem vagyok jó healer és kb felesleges voltam mindenhol. Haverjaimmal alapítottunk (újra retri voltam) 1 3v3 csapatot. Jól ment és arra nagyon büszke voltam amikor 3v1ben megnyertem az arénát. Nem tudtam aludni tőle csak arra tudtam gondolni De megint meguntam a palázást így aztán abbahagytam a wowot fél évre. Most újrakezdem BS hordában. Valószínüleg tauren druid lesz. Csak ennyi ha értelmetlen lehet törölni.
• mokuska007
  mokuska007 Says: December 5th, 2009 at 12:56:21 DC = Sárga retpaladin. Meglepődtem
• Nylben
  Nylben Says: December 5th, 2009 at 12:58:34 @34-es hozzászólásomnál a legutolsó guild amiben volta ma peacemaker
• Oldbeard
  Oldbeard Says: December 5th, 2009 at 13:19:42 World of Warcraft. Mikor 6 éve egy Gamestarban ezt a nevet olvastam, azt sem tudtam,eszik-e vagy isszák, vagy, hogy mi az az mmo-rpg. Nem sokkal előtte kaptam meg az első gépem, az újdonság varázsa miatt mindennel játszottam, ami a kezem ügyébe került. Így volt ez valami Warcraft III nevű stratégiai játékkal is. Első pillantásra nagyon megtetszett, olyan hangulata volt, amit még más játékban így nem éreztem. Sajnos pár nap után vissza kellett adnom a tulajnak, így nem tudtam végigjátszani. 2005 február. Állok az újságárusnál, nézem az új PC Guru címlapját, bal alsó sarok: World of Warcraft bétateszt. Megveszem, rohanok haza, gyorsan odalapozok a cikkhez, elolvasom többször is. Minden szót megrágok, megemésztek. Chriss cikke zseniálisra sikerült. Első oldalon gyönyörű Blizzardos art, alatta a szöveg “Álmodtam egy világot magamnak…” A képek a szöveg, a képaláírások mind megmaradtak. Helyhiány miatt pár éve a PC-s újságaim a pincébe költöztek, de ez a szám azóta is itt van, és időnként elolvasom, mikor olyan Vanilla WoW-os hangulatom van:) Következő állomás 2005 októbere. Addigra már informálódtam kicsit a WoW-ról, vadul olvastam az írásokat a PC Guru dvd mellékletén, és néztem azokat a gyönyörű képeket, melyek egy hatalmas kalandot sejtettek. Szóval október, bekötik a netet, el kell kezdenem spórolni, hogy legyen pénzem GCre. Megnézem az intrót, elhatározom hogy amint bejutok a játékba törpe leszek. Olyan hihetetelenül durván nézett ki az a törpe vadász, aki állt ott egykedvűen a hózivatarban. Meg egyébként is Gyűrűk Urában is Gimli volt a legtökösebb:) 2006 április 6. Megvan a pénz, előző nap rendeltem meg a játékot, emlékszem csütörtök volt, nem volt hideg, de esett az eső. Iskolából tesóm is én is siettünk haza, hátha megjött már. Nem jött meg, mi pedig 10 percenként néztünk ki az ablakon mikor tűnik már fel az autó. Már rég itt kellene lennie, ennyit nem szoktak késni… Végül 5 körül megjött. Nyitjuk ki szép lassan a csomagolást, gyönyörű doboz, poszter. A CD-ken meseszép rajzolt képek, vaskos kézikönyv. Éjjelre települt fel a játék, patch-eltem, aztán beléptem. Tesóm közben elaludt a várakozástól:) Hirtelen ötlettől vezérelve csináltam egy NE druidát Korin-t, akivel a következő két hétben játszottam. Tesóm ugyanezen a szerveren törpe vadássszal kezdett másnap reggel iskola előtt. El is késett úgy belemerült.:) Első találkozásom a világgal meghatározó volt. gyönyörű az éjelfek kezdőterülete, minden q-t elolvastam, keresgéltem gyűjtögettem, körülöttem más játékosok mentek a dolgukra. Hihetetlen érzés volt. Közben szöget ütött a fejemben valami. Nem tetszett nekem az, hogy mint kiderült PVE szerveren vagyok. Nem tudtam mi az, csak miután elolvastam egy WoW fórumon. Én pvp-zni akartam, (nekem a Warcraft az ork koponyák lékeléséről szólt mindig is), ezért fájó szívvel ott hagytam a druidámat, és átmentem a Ragnaros-ra. (Hatalmas csapás volt, a druidám már 15-ös szintű volt, és nem tudtam , hogyan tudok még egy karit eddig felhúzni:)) Ekkor született meg az a karakter amivel azóta is játszom. Eronal a törpe paladin. A kezdőterületek, Dun Morogh hőfödte csúcsai, a törpök beszéde, a küldetések a szörnyek mind-mind ámulatba ejtettek. Amikor pedig először megláttam Ironforge roppant kapuját, pár percig csak álltam és néztem.A trónterem és Magni Bronzebeard is megmaradt. Emlékszem az első elitq-mra is. A hegyekben kellett megölni valami hatalmas fenevadat, egy vendingo-t aki vitte el a juhászok állatait. Egy gnómmal mentem, ahogy közeledtünk én egyre jobban féltem a véres hó meg a húscafatok láttán.. (Bele tudok merülni a játékba, na:))Végül felértünk, hatalmas üvöltés kíséretében egy barlangból ránk rontott. Hatalmas küzdelemben végül leöltük, majdnem mi húztuk a rövidebbet, de nagyon büszke voltam. Közben elkezdett játszani a barátom is, akit rábeszéltem. Együtt kezdtünk SW körül kalandozni, de ő gyorsan lehagyott szintezésben, mert én már akkor is inkább kerestem a bajt, de erről majd később:) Első DM menetem hatalmas volt. Sok wipe és egyéb nehézség után ott voltunk a hajó tetején a főboss meg meghalt. Hihetetlenül büszke voltam. Hátul kifelé az instából egy orkkal találkozunk. Mindenki megijedt elbújtunk, mert halálfejes volt, aztán láttam hogy afk. Megtámadtuk, meghalt egy fél perc után aztán csak álltunk a tetem fölött. Ő volt az első hordás akit ingame láttam. Addig nézegettük amíg felkelt és legankelt midnenkit:) Első WSG: Kaotikus, mindenki legankelt, futkároztam össze-vissza. El is ment a kedvem Eközben felvételt nyertünk egy kis magyar baráti guildbe, ahol nagyon sokat segítettek és hatalmas volt a hangulat:D A guild a Szembeszappan volt, ahol a világ legdebilebb nevű játékosai koncentrálódtak:D Ők tanítottak meg a játék alapjaira. Tőlük kérdeztem mire jó a freedom, meg hasonlók:) Az első WSG fiaskó után velük mentem vissza, és nyertünk. Nagyon megtetszett a játék pvp része, elhatároztam hogy pvpzni fogok. Osztálytársam közben rég lehagyott a fejlődésben mert én mindig WSG-n voltam. Meglett a 40. meg a ló egy hétig semmit sem csináltam csak belovagoltam az élőholtak királyságát. Innentől fogva még többet pvpztem. Tesómnak meglett ZF-ből a (persze törp:)) warriorjának az epic kard, nagyon büszke volt rá, én is azzal flexletem egy darabig SW-ben:) Közben lépegettem komótosan a szinteket Gnomeregan-ZF-Maraudon-BRD majd Scholo és Strat. Hangulatosak voltak, de nekem más kellett. 58as szintten aztán SWben egyik este hatalmas riadalom támadt, egy Hordás csapat, voltak vagy 100an betörtek a városba. Egy erkélyről szemléltem a harcot, sokat tenni nem tudtam. Akkor láttam, hogy egy Marshal dorf paladin egy kapualjból előugrik és leüt 3-4 hordást. Csillogott a páncélja hatalmas pörölye halált hozott akire megemelte. Rendet teremtett a káoszban. Máskor egy 60as paladin barátom mutatta meg UC hátsó bejáratát. Együtt bolyongtunk a végtelen útvesztőkben, néha az árnyak közül lecsapva egy-egy mit sem sejtő hordásra. Utána nagyon sokszor visszamentem oda. Néha portyáztam magányosan, máskor csak néztem föntről a dolgukra menő játékosokat. Eldöntöttem, hogy nekem kell az a páncélzat, amint 60 leszek megyek pvpzni. Meglett a 60.as szint, a Szembeszappanos barátaim segítségével elkezdtem megcsinálni a pala lóért a küldetéssorozatot. Emlékszem Dire Maulba szólt a q, ami a világ végén volt, nehéz volt oda party-t találni. A guild társaim időt nem kímélve segítettek, és szereztünk még egy random svédet akivel nekivághattunk. Végigmentünk az intsán, ott volt a ló szellem, csak mivel valamit kihagytam nem volt nálam a q-item:D. Noobkodtam elég rendesen, ventrin csak a röhögés ment, adtak kölcsön pénzt és megvárták amíg átmegyek a világ másik felére aztán vissza. Végül meglett a ló, ami 60on még akkor is hihetetlen nagy státuszszimbólum volt. Egyik este SW-ben álltam éppen és beszélgettem, amikor azt kiáltotta valaki, hogy Duskwoodot megtámadták. Futottam a griffre és leszálltam Darkshire-ben. Csomó játékos és őr teste hevert városszerte. Követtem a hullákat. A város mellett egy farmer földjéről csata hangját hallottam. Lovamon rohantam oda, de már ott is csak egy halott farmert találtam. Leszálltam a lóról. Tovább mentem de már csak lassan. Ha többen vannak akkor mesze a falutól már esélytelen lesz a küzdelem. A sűrű fák közt araszoltam, majd egy tisztásra értem nem messze a városhatártól. Mintha láttam volna valamit egy fa mögött. Nem volt időm elindulni, mert hirtelen egy rugó eltűnésének jellegzetes hangját hallottam. Egy térsebzésre volt időm, aztán rám támadtak. Ketten voltak: Egy ork és egy élőholt. az egyik 60as, mint én, és egy 52es. Véres csata dúlt, egyenlőtlen küzdelem volt. Én friss 60-asként a szedett-vedett cuccaimban, az egyik ellenfelem meg teljes t2 szettben. Elhatároztam, hogy ha már úgyis meghalok, legalább az egyiküket viszem magammal. Legjobb tudásom szerint küzdöttem. Hasznomra vált a sok BG meg duel, mert habár én is több sebből véreztem a kisebb rugó már visszavonult. Valahogy levittem a társát is de én is haldokoltam. Nem bubizok még, gondoltam, hátha visszajön a másik is és úgy talán elintézem őket. Még nem, még nem, még nem, aztán olyan 7%-on rám ugrott ismét az élőholt, mint valami nagymacska a könnyű préda láttán. Aznap viszont a szerencse mellém állt. Nem voltam könnyű préda. Bubi, gyors healek, és végül kalapácsom mindkettő koponyáját betörte. Álltam csak fölöttük. Megnyertem életem első több ellenfél elleni harcát. Büszke voltam. Elkezdődött a csapatos pvp. Elhúzódó, öldöklő AV-k során szereztem rutint, végül megkaptam a veteránokat járó kalapácsot és kost. 3 hét alatt meglett a Knight- Lieutenant, kivettem a kék szett első két darabját, majd a következő héten eltörölték az egész honor rendszert. Mivel akkor még nem olvastam nagyon fórumokat nem tudtam így elég váratlanul ért. Minden esetre én is kiszedtem a pvp szettet, de csak a kéket, ami eredetileg is a terben volt. (Nem tudtam felfogni akkor még, hogy tud valaki napi 10 órát is egy cuccért pvpzni:D) Aztán valamikor karácsony és újév között összejött egy Szövetséges támadóhadsereg is, mely becélozta Undercity-t. Helyismeretemnek köszönhetően én vezettem az egyik szárnyat. Betörtünk, és valahogy nagyon gyorsan sikerült megölnünk a Sötét Úrnőt. Fosztogatásra nem volt idő, kiadtuk a parancsot a visszavonulásra, mert tudtuk hamarosan itt lesz a Horda. Kivezettük a sereg nagy részét a városból majd visszavonultunk. Persze voltak, akik a vér és a könnyű zsákmány láttán megrészegülve lent maradtak és fosztogattak tovább, de közülük egy sem tért vissza. Alig volt 2 hét a BC megjelenéséig, mindenki azt várta. Közben csapatunk felégette az összes nagyobb hordás várost.Ismétcsak büszke voltam:) Kezdtem megismerkedni a pve tartalommal is. BRS, Onyxia, AQ20, szóval nagyon casual szinten. 2007 január 16. Megjelent a BC. Iskolából futás haza. Ugyanolyan igényes gyönyörű doboz, szép könyv, feltszem és irány a Dark Portal. Mennék át, belém lőnek. Nekirontok a trollnak, egyből ugrik rám még valaki, aztán még egy Szövetséges is beszáll. Egy fél óra alatt olyan csata alakult ki amelyre máig emlékszem. Végül megunom, irány át. Gyönyörű töltőképernyő. Átjutottam. Egy másik világban vagyok. Ez Outland. Innen indult minden. Hatalmas csata előttem. Ez még nem az én harcom repülök a városunkba. Mennek a küldetések, itt is Horda-Szövetség csatában telik az első két szint. Átjutok Zangarmarsh-ba. A roppant gombák árnyai közt nagyobb a biztonság, mint Hellfire hatalmas sivatagos nyílt terepén. Minden q tele lore-ral. fejlődök. Eljutok Shattrath-ba. Hatalmas nyüzsgő város a világ peremén, tömve menekülttel. Egyre több régi lore karaktert látok viszont. Végül Shadowmoon-ban egy ostromlott Wildhammer erőd egyik bunkerében rálelek Kurdran-ra a WC II legendás hősére. Nem halt meg. A Második Háború óta állja itt a sarat ebben a pokolban, mindenféle utánpótlás nélkül. Kedvenc karakterem. Tudom, csak egy npc de megmaradt ez a momentum is. Megvan a 70. Szelek szárnyán repülök griffemen, felfedezek, bányászok. Megalakul első aréna csapatom. Még fejlődés közben holy lettem, hogy kipróbáljam, innentől kezdve az maradok. Kevés a gyógyító a Szövetségben, kell ez is. Arénázom, egyre komolyabban, egyre feljebb jutok. Nyáron egy ember feje fölött meglátom a Justicar rangot, whisp, hogy ezt hogy lehet elérni, a válasz, légy exalted minden BG-n. Gondolkozom. BC van, mindeki arénázik, nincsenek már nagyon BG premadek, és a BG tokeneket sem lehet már leadni repuért. De nekem az a rang kell. Végül rátaláltam egy guildre amely még néha pvp-zett is hagyományos módon, egy időre elbúcsúzom a Szembeszappantól. Elkezdtük a BG premadeket nyomni. Néha voltak ellenünk isjól felszerelt, szervezett premadek. Azok voltak a legjobb BG-k életemben. Nagyon ritkán vesztettünk. Gyógyítottam, de nem hátul állva, hanem a csata közepében. Sokszor megnyertünk akár 2v 6-7es csatákat is. Jó volt. Aztán jött egy 4 hónapos kényszerű szünet majd s3 közepén visszatértem. Szembeszappanos barátaimmal lementünk életem elő Karazhan-jába, amely hatalmas élmény volt. Tele lore-ral, hangulatos bossok. Utána minden héten legalább egyszer lementem hogy barangolhassak a sejtelmes félhomályba burkolózó roppant torony végtelen folyosóin. Áprilisban meglett a vengeful healer fegyver, méghozzá 5v5ből. Nagyon büszke voltam, akkor még a pala nem volt a legnépszerűbb arénás kaszt ráadásul 5v5ben értem el. Azt hiszem az 1850 előtti meccsen pont Halfhorned-éket vertük meg:). Közben a pvp guildem egy része lelépett, mások meg csak arénával foglalkoztak. Próbáltam én premadeket összerakni, több-kevesebb sikerrel. Néha egész jó társaság verbuválódott össze, máskor meg friss 70es pve-s emberekkel izzadtam vért egy-egy 3:2es győzelemért. Májusban meglett a Justicar rang. Büszke voltam ,hogy BC alatt értem el, viszont kicsit meg is untam a pvpt egy időre. Elkeztem casualként ismét pvezni. Kara, Gruul’s lair, Magtheridon’s Lair megg régi vanilla WoWos raid-ek voltak terítéken. Loot nem kellett úgyis csak a pvp gear érdekelt, a hangulatuk viszont nagyon jó volt. Halaa-nál is egyszer-kétszer jó kis parázs csatákat éltem át. Casualként arénázgattam még, de kissé meguntam a játékot. Gondolkoztam egy alton de nem volt idő meg energia felhúzni. Eljött a 2008 ősz és elkezdődtek a WotLK eventek. A járvány mely elpusztította a nagyobb városok zömét telitalálat volt a szememben. Sokszor csak kedvenc kosomon jártam-keltem Azeroth legtávolabbi elhagyott vidékein, mint egy igazi felfedező. Olyan képeket, momentumokat keresve, amelyek a legtöbb játékosnak fel sem tűnnek. Régi q-kat csináltam, vagy csak figyeltem a világ változásait. November 13.-án nagy vihar jött, megjelent a Wrath of the Lich King. Hála a boltban az árusnak, aki a gyors haszon reményében már este 6kor odaadta a saját példányomat, elsőként léphettem Northrend fagyos földjére. Kiszálltam a hajóból, egyből csata, élőholtak ostromolták a várost. Nagyon hangulatos lett az egész kiegészítő, én pedig elmerültem a q-kban, egészen annyira, hogy baráti körömből utolsók közt lettem 80:)Brann a másik kedvenc lore karakterem q-jai feledhetetlenek, Muradinról kiderült hogy él, nagy csavarok jellemezték a történetet. Az utolsó két szinttet rohamtempóban kellett meglépnem mert kezdődött az új aréna szezon. Közben megszereztem az Explorer’s Legaue tabardját. (Tudom, hogy a legutolsó svéd 10 évesnek is megvan, de Brann küldte:)) Minden szezon végén megfogadtam már, hogy abbahagyom az arénát, de ismét rábeszéltek. Elkezdtük, felmentünk megint, fegyver pajzs kipipálva, ennyi elég is volt. S6ban már elsők közt lett meg a vállasrate, de untam az aréna monotonitását. Új csapatom lett lock-pala, megint elkezdtem nagyon is élvezni az arénát. Szokatlan csapat, nekünk is ki kellett ismerni de tetszett. Közben prot-healer lettem, amit megszerettem, egy törpnek nagyon jól állt, hogy alig lehet elpusztítani cserébe lomha és lassan healel. Ezekből az időkből maradtak meg a legnagyobb 2v2 meccseim. Viszont megint átváltottam egy idő után casualba. Az aréna unalmas lett megint, premadek nem voltak, meg nyár lévén nekem sem volt időm eleget játszani. Csak beszélgetni mentem fel, arra vágytam hogy Grizzly Hills-ben lovagoljak. Most egy darabig nem tudok játszani, de várom a Cataclysm-ot, ami minden aspektusában (de főleg a rated BG-k meg a törp sámán miatt:))) hatalmas durranásnak ígérkezik. Összefoglalva nekem a WoW nem csak egy játék, egy egész hobbi lett. Egy nagy ívű mese, amelyben mindenki megtalálhatja a neki legjobban tetsző szálat. Új barátokra tettem szert, tengernyi élménnyel lettem gazdagabb. És Eronal, az Ezüst Kéz Lovagrend egykori tagja loch-modan-i otthonába vonult vissza , mint megfáradt vén paladin, de érzi a csontjaiban, hogy új veszélyek jönnek, és még eljön az ideje, hogy fel kell öltenie legendás vértjét, és kezébe vennie régi pörölyét, hogy megvédje azokat, akiknek szüksége van rá.
• Oldbeard
  Oldbeard Says: December 5th, 2009 at 13:21:04 Bocs a wall of text-ért:)
• DeluksZ
  DeluksZ Says: December 6th, 2009 at 00:01:39 Valószínűleg úgy sem olvassa el senki, ahogy én sem tettem a posztok 99%-val, de a nosztalgiától mindig szentimentális leszek, valamint úgy érzem, hogy van mire büszkének lenni a kezdeti időszakot taglalva. 2005. májusában regisztráltam az accountomat. Akkor már jóideje WoW lázban égtem, ugyanis egy kedves barátom (Tavariss) a Bloodscalp szerveren játszott Human rogue-val és részese lehettem az első Lucifron tryoknak, mielőtt meglett volna a játék nekem. Akkoriban nemigen értettem ezt a raid insta dolgot, meg reset, meg respawn kifejezéseket, de ha csak néztem a TM és SS közt duló harcot, vagy ahogy láttam, hogy lovagol Ironforge utcáin beleborzongtam a gondolatba, hogy rövidesen én is ott baktathatok vele. Még most is sikerül néha pillanatokra felidézni azt a hihetetlen izgalmat, amit akkor éreztem, amikor elkezdtem játszani a vanilla WoW-val. Sajnos ebből ma már tényleg csak pillanatokat tudok visszaidézni, de akkoriban ez olyan volt, mintha szo szerint egy másik ember lettem volna. Kevés ehhez fogható élményt tudok felsorolni a 24 év alatt (igen, bármennyire is szánalmas, nekem a WoW-os idők símán könnyet csalnak a szemembe). Egy másik kedves (és mindmáig pro játékos) barátommal, Sogronnal vetettük bele magunkat a kvesztelésbe mindketten UD mágusokként (ennek köze volt Atma Arcane Fury című videójához és ahhoz, hogy WoWCensus szerint sokkal több volt az alli, mint a horda) EU – Ragnaroson. Szinteztünk ezerrel, és jól emlékszem, Feralasban léptem be a 60. szintet, határidőre, mert akkor már ment volna a Guild, amiben voltam MC-be. Demonic Whispers volt a név, a leaderre pedig már nem emlékszem, de hasonszőrű UD mágus volt ő is. MC nem ment, csak a sírás. Valami nem működött, leader lelépett, mi pedig szétszéledtünk. Ekkor jött az ötlet nekem és Tepinek (Zhai nevű UD Warlock, former Unholy Syndicate leader) hogy hozzuk össze a szerver magyar játékosait és alapítsunk egy csak magyar guildet, amivel akkoriban a Ragnaroson nem nagyon büszkélkedhetett egy komolyabb guild sem. Létezett a Laid To Rest nevű elite nemzetközi banda, illetve szorosan utánuk az Aequitas, de mindkettő többnemzetű volt. Egy nap összehívtuk Barrens egy hegycsúcsára az akkori magyar közösség tagjait (RP feeling megvolt) és előadtuk az ötletet. Olyan embereket kerestünk, akik komolyan vették a játékot, akik meg akartak felelni a kihívásoknak, és akik nem csak hobbíként, hanem komolyabban foglalkoznak a WoW-val. Valahogy sikerült összeharácsolni egy elhivatottabb népet és ekkor ismerkedtem meg olyan nagyszerű játékosokkal, mint Verona, Grincs(:P), Spongya és a többiek, akik még mindig fent vannak MSN-en de már régóta nem beszélünk egy szót sem a régi dolgokról. Hihetetlen gyors progresszel és köszönhetően annak, hogy néhány régi Laid To Restes tag (akik magyarok voltak) visszajöttek ultrabrutál gearben, 2005,dec, 13-án levertük Ragnarost szerver 3.-ként horda oldalon, 100% magyar csapattal és első killre kiesett a szem. Volt is nagy öröm. Büszke voltam a csapatomra, bár már érződött, hogy új szelek fognak fujni rövidesen… minden esetre ez a sikersztori, innentől kezdve pedig csak unalmas locsogás lenne az egész. Fénykorában a Deviant guild elég sok magyar számára volt ismerős név. Nem nagyon hiszem, hogy olvassa olyan a Frostshockot, aki abból az időből való. Ezek az emberek már évek óta nem játszanak, hiszen egy teljesen más játékkal ismerkedtünk meg mi 2005-ben, mint ami most a WoW. Volt nevünk a szerveren, és azt hiszem mondhatom, hogy volt nevünk a magyar közösségben is. Akkoriban még létezett a Substance és… huh, de régen volt már. Szép volt. Nagyon szép. Emlékszem a spotra, ahol Raggyn álltam, az ordibálásokra, az izgalomra, amikor belinkeltem leaderként a legendary dropot raggyból… Nevek, amelyek örökre megmaradnak nekem és annak a korszaknak, annak a szervernek, annak az emlékhalmaznak ami engem összeköt a WoW-val: Személyek: Zhai, Sogron, Jégszív, Bomber, Spongyabob, Kzardas, Ugluk, Flamecutter, Verona, Curufinwe (moo), Nyusszy, Garf. Egyéb nevek akkortájtról: (guildek) Laid To Rest, Aequitas, Mox, Invictus, Deviant, Unholy Syndicate, Demonic Whispers, Amicitia, Nefarious (egyéb legendás tagok) Fuujin, Maat, Bjzor, Arctic, James, He Így visszaolvasva röhejes ömlengés az egész egy 24 éves egyetemistától. Kicsit bevallom szégyellem magam, de egész egyszerűen nem tudok nem szentimentális lenni, ha a régi WoW-os időkről van szó. Baszki a Forte guild “A night in Molten Core” movie-ja végén mindig sírok. És ne legyek csöpögős? Anyway… that’s my story, csak hogy kicist GW-os legyek
• Guargumi
  Guargumi Says: December 6th, 2009 at 14:35:19 2006 aug Heroes Táborban nyertem egy trial dvd-t,gondoltam kiprobálom, mondjuk még dvd olvasom sem volt, a hardver meg arra volt elég, hogy 800*600 ban rohangáljak. Lvl 20 ig szólt a trial, NE hunter a Dragonblight szerveren, amit felhuztam 38lvl ig, aztán abbahagytam a wow-t. 2007 egyik barátom kérdezi, hogy ismerem e a játékot, ja van accom is,csak frozen kb 1 éve:) Jöjjek játszani,toljuk együtt, guild, raid,meg ilyenek….fél óra gondolkodás…..acc feltölt, uj karakter, Quel Thalas szerver, UD rogue……szintezés, végre 60 (58) Outland, végre legalább látok instát, nagy nehezen 70, aztán Kara kulcs, Kara runok, egyfolytában, egy Kara volt, hogy 5-6 óra, s mégis whipe a tetőn. 25 fős raid, valaki lelépett, kaptam egy invet Void Reaverre, TK, azt sem tudtam milyen rendezvényen vagyok, simán meghalok, de kiesik a trinket ( -1000 armor), egyetlen rugóként én kapom. Teljesen rajta vagyok a dolgon, combat a legjobb, de nem esik normális kard, pvp, aréna, aréna pont farmolás, teljesen más, állando talent, retalent, megvan a 2 kard + a sisak, mert SSC ben a csaj felejtős a guildnek…..ZA felváltja Karát, jönnek új játékosok, SSC is megy, de nekem belassul a tempo, bejönnek a közös raidek egy másik magyar guilddel, MH, BT….uj badge vendor miatt inkább SP lenne, de megáll a progressz. Onnantól vegetálás, a casual guildek szelleme, ha nem megy, akkor elmaradnak az emberek, nincsenek csere emberek, 20 várjuk, hogy beesen még 5 ember, bárki, nem baj, ha járni sem tud vagy megfullad Lurkernél a vizben. Huzok egy warriort, 70 n tank, de nagyon nem megy a tankolás, nehéz, odafigyelős, fárasztóbb, mint a dps. Lich King első nap meg van, 1 hét szabadság, addig hagyom csak abba, amig alszok, elviszem/elhozom a gyereket az iskolából…..szintezés, insták, guild 1st insták, old kingdom, hol, gundrak, vh…..80 Raid,naxx 10, voa, naxx25, sanctum 10-25, és a csalódás, MH/BT top dps rugóm sehol sincs a dps ben, de a többi rugó is bénáskodik, warriorrok a toppon, felhuzom a tankot, de már fury….istencsászár, jön a nerf, megy virágot szedni. Officer lettem, sokan vagyunk, de nem elegen, akadozik a raidelés, Malygos 25 ben még nem halott, a többi már igen, de jön Ulduar….mondhatni megbukik a fél hc elképzelés, kilépek, nem egyedül, GM és jönnek mások is, uj guild….a másik feloszlik, eltranszfernek azok, akiket nem rugtunk ki,pedig kellett volna. UD10 nagyon kemény, rugóval nem tudok menni, tank kell……whipe hegyek, feszültség hegyek, ud nerf, hodirig jutunk,ott megállunk, nem megy le, recruit sem sikerül, összeveszések, kilépnek, s ez a kis guild halála. 1-2 hónapig pugolok, közben guildet keresek, bárhol, de semmi, irl miatt hc szóba sem jöhet, 18 órás kezdés sem igazán jó, átigazolok a szerver legnagyobb magyar guildjébe, ToC 10-25, UD25…..ezek mennek, hc próbálkozás is, de ismét előjönnek a szokásos problémák. Felhuztam egy huntert, már 80as, most vele játszok leginkább, a rugó és warrior szinte csak raidre megy, emblémát nem farmolok velük, nincs mit venni rajta, pénzt megint nem. Kb ennyi, szeretem, de sajnos az irl korlátok miatt sosem érhetem el azt benne, amit szeretnék, kicsit irigylem a huszonéves egyetemistákat vagy azokat, akik tényleg hc módon tudják tolni, olyan emberekkel, akikkel ugyanaz a céljuk.
• Sabee
  Sabee Says: December 6th, 2009 at 15:52:48 Ugyan Deluksz
• zolik
  zolik Says: December 6th, 2009 at 19:50:28 @49 Tévedtél én végigolvastam
• DeluksZ
  DeluksZ Says: December 6th, 2009 at 20:27:08 @51, 52: Kezdem kicsit kínosan érezni magam… élvezhető volt legalább?:) WTB edit gomb…
• zolik
  zolik Says: December 7th, 2009 at 19:13:08 Nos én is úgy vagyok mint DelkusZ szinte biztos vagyok benne, hogy nem olvassa el senki. De úgy érzem, hogy a cikket és más hozzászólásokat elolvasva muszáj nekem is leírnom az én történetemet. 1994-ben kezdődött – az épp aktuális 576Kbyte magazinba több oldalon terpeszkedett a Warcraft: Orcs and Humans. Hogy hogy került hozzám már nem emlékszem, de arra igen, hogy hetekre a gép elé láncolt. Utána jött a Warcraft 2, Warcraft 3 & FT… 2004 nyara. Egy magyar nyelvű (talán pc guru) újság honlapján olvastam egy cikket a WoW-ról. Lenyűgözött! Ez kell nekem! 2005 február. Kaptam egy GameStart amiben több oldalas teszt volt, class leírások, térkép stb. Igen, itt döntöttem el, hogy paladin leszek. Tud feltámasztani! Akkor biztos hogy hívnak majd játszani mások is! Jó soló karakter! Imádok solozni. Tud harcolni és gyógyítani! Kell ennél több? A hónap végén felhívott az egyik ismerősöm, a tescoba hoztak dobozos WoW-t, kell-e? Kis bizonytalanság után meggyőzött.. Hova mennyünk? Arathor, azt írják a wow.hu-n ott sok a magyar, akkor oda kell menni. 2005. március 6. Be loggoltam Derin-el. Csak ámultam és bámultam. Mikor kiértem a Goldshierbe vezető útra két lovas vágtatott el az úton. Leesett az állam. Egy griff repült ez az út felett! Te jó ég mik vannak még? 1000g egy mount? Olyanom sose lesz! Aztán telt múlt az idő. Lvl 20 környékén rájöttem, hogy a bank nem AH és onnan márpedig senki nem fog venni semmi és fegyvert se a vendortól kell venni. Közbe a barátom is csatlakozott és együtt fejlődtünk. Lvl 30 környékén jártam és egyre több The Huns nevű játékossal guildbe voltak. Közös insták stb. Kis győzködés után bevettek. Lvl 40-en guildmember lettem. Közbe más szervereken is voltam, Bloodscalp-troll hunter, Venture co- ud mage stb stb. De mindíg visszatérem Derinhez. Sajnos egyik napról a másikra a The Huns feloszlott. Létre akarták hozni a legnagyobb magyar guildet ami a szerver összes magyar játékosát összefogja. A Hungaricum megszületett. Boldog boldogtalan jött a guildbe. Az ötlet jó volt de sajos a több a száz játékos között kijöttek a casual-hc különbségek. Elkezdődött az a folyamat aminek gquit lett a vége…de erről később. Közbe ment a szintezés, Deadwind Pass-ba megléptem a lvl 60-at. Irány a guild forum, mennék raidelni. Életem első igazi raidje Stratholme-ba vezetett. Igen akkor még ez 10 fős raid insta volt. A kék cuccokért is kemény DKP-kat kellett fizetni. Utána jöttek az MC raidek. 40 fő kö kemény wipeok. Sajnos összetűzésbe kerültem egy guildtársammal, közbe értetlenül néztem, hogy a Dark Iron oreok, Lava core-ok egy emberhez vándoroltak, az emberek levoltak némítva TS-en, csak officerek beszélhettek. Elterjed a hír, hogy az pár officer a guild bankból egészíti ki gold mennyiségét stb. Lázadni kezdtem aminek az lett a vége, hogy kiléptem. De már másnap megbántam. Azt hittem jó lesz ismét egyedül de tévedtem. Már nem vettek vissza. A Hungaricum fénykorába párhuzamosan egy 40 fős MC és egy 40 fős BWL raid futott, ami a guild vesztéhez vezetett… Egyedül kóboroltam. Tyr’s handnél, Burning Steppesen farmoltam. Végül a Preachers of Eternitybe kötöttem ki. Szervezkedni kezdtem, raidelni akartam. Összehoztam két MC raidet egy másik magyar guildel a Magyar Lovagokkal. Itt rengeteg jó emberrek ismerkedtem meg, barátokat szereztem. Sajnos a játékosok kezdtek kilépegetni a nagyobb guildekbe. Az ismerősöm akivel együtt kezdtük a Turul Legion nevű guildbe volt akik akkor kezdtek el raidelni. Jelentkeztem. Egy hónap után 2005.nov.1-én megkaptam a guild invitet. Hosszú recruit idő után beszavaztak. Részese volt a server 3rd Hakkar killnek. Még ebben az évben karácsony előtt megöltük Ragnarost (sajnos ezen nem voltam ott), év vége előtt Razorgore-t is. Nagy volt az öröm. 2006 január 1-én kiesett server 1st ZG-ben a tiger mount. Szépen haladtunk BWL-be, közbe kijött Aq40 is, de ide még nem akartunk berohanni, de azért hétvégén szép lassan menteltünk Aq20-ban is. Ekkor tájt jutottam el arra a szintre, hogy elkezdtem kisebb raideket szervezni főleg Aq20, ZG voltak a célpontok. Addig fogalmam se volt róla, hogy mekkora felelőség és viszonylagos teher raidet vezetni: záporoznak a wishpek, mindenki téged nyaggat még azzal is ha fáj a foga, de közbe healezni (akkortájt Holy voltam)… De élveztem és viszonylag jól mentek a dolgok egészen nyárig. Akkor minket is elért a hőhullám és a játékosok száma megcsappant. Ennek ellenére a nyár közepére összehoztuk az első Nefarian killünket. Olyan ordítást és üdvrivalgást azóta se hallottam TS-en mint akkor! 2006 ősz. elkezdtek szálingózni a hírek a BC-ről. Mindenki kíváncsian várta. Sokan viszont elmentek másik szerverre. Közeben toltuk Aq40-et is, de a Twineken túl sajnos nem jutottunk. Ennek ellenére hatalmas öröm volt a killnél. Aztán kijött Naxxramas is. Akkoriban csak raid disbandernek hívták. Sok emberről tudok akik Naxx miatt fejezték be a WoW-ot. Pont ez miatt mi hónapokig se néztünk felé. Ennek ellenére december környékén szerveztem pár raidet és pár régi tagunkal (kik már HC guildekbe tolták heti 6x naxxot) kiegészülve megöltük Razuviust. Ez volt az utolsó sikerünk a Vanilla wow-ban. 2007.01.16. Megjelent a BC ami egyben a 40 fős raidek végét is jelentette. Sajnos sok jó ember elment, új guildek jöttek létre. Engem lenyűgözött Hellfire Peninsula, Zangarmash és a többi új zona. Szép lassan fejlődtünk és hamarosan Karazhan kapuink kopogtattunk. Februárba el is kezdtük, de sajnos ez is megosztotta a guildet. A BC miatt sokan visszatértek és helyet követeltek maguknak a raideken, meg persze az aktív játékosok is. Raid leaderként számtalan rossz percet okozott mikor valakit ki kellet hagyni a raidből, persze ezekből sértődés lett. Szerencsére haladtunk, de kellettek az SSC és TK kulcsok így maradt Gruul és Magtheridon. Maginál szörnyű felismerésként hatott ránk, hogy a trash nehezebb mint most a pajtába 1-2 fight. Tavaszra meglett Maulgar majd több hetes 1-2%-os próbák után Gruul is. Közbe aktívan mentek a Kara runok és a Magi próbák. Pár héttel a kulcs nerf előtt meglett Magi és egy raidnyi embernek az SSC kulcs is. Gyorsan ki is pecáltuk Lurkert. Telt múlt az idő, emberek jöttek, emberek mentek, de egy jó kis mag megmaradt össztartott. Néha eljártunk a barátommal arénázni, az mókás volt. Akkor még nem volt itemrating stb. 2008 januárjába meglett a vas lady SSC-be majd nem sokra rá Kael is. A nyarat MH-ba és BT-be töltöttük, gyakorlatilag nem volt túl sok szünet, folyamatosan volt új, teljesítetlen content. Hétvégente még ott volt Zul Aman is azoknak akik baromira unatkoztak. Jöttek a hírek a Lich Kingről, ment a strike, hogy minek raidelni mikor az első mob jobb zöld cuccot dob mint Archimonde. Ennek ellenére még a nagy nagy BC nerf előtt egy héttel megöltük az árulót, Illidant. Teljesítettük a BC-t. A nerf után még elmentünk Sunwellbe, de az idő rövidsége miatt csak a Twinekig jutottunk. 2008 november. Eljött a Lich King. Az elején nagyot szólt. Naxx-Malygos-WG-Sartharion. De valami már nem volt az igazi. Naxxot pár hét alatt teljesítettük, a többi instát úgy szintént. 2009 január végére gyak nem volt új content ahová mehettünk volna. Ez lett volna a nagy Lich King? És nem csak én gondoltam így, hanem azok is akik a szavakat tettekre váltották és befejezték a játékot. Nah majd Ulduar! 2009 Áprilisban jött is az új insta. Szépen haladtunk, hetente egy új bosskill megvolt. Szeptember végére Yogg-Saron csápjait is lecsaptuk. Közbe kijött a Trial of the Crusader alias pajta. Nevetségesen könnyű volt. A heti új bossok hullottak mint a legyek. És nagyjából is érkeztünk a jelenkorig. Ebben az évben több embert vesztettünk. Régi jó játékosokat. Beleuntak. Az új content hiánya, az idegesítő achivment rendszer, az unalmas badge faromlás már senkinek nem nyújtott olyan izgalmakat mint az éjszakába nyúló BC-s hc insták vagy Black Temple tetején csatázni Illidannal. Sajnos hetek óta ott tartunk hogy raideket kell elhalasztani mert nincs elég játékos. 1,5 óra alatt megvan a pajta/ony/wg. Ulduarból a kutyának se kell semmi. Wipeolni meg nem sokan akarnak pár achi pontért ami semmire se jó. Toc-25 Hc-hoz meg ugye nincs elég ember. A sors fintora, hogy pont ma járt le az account előfizum és egy darabig biztos nem hosszabbítom meg. Gyakorlatilag a daily questeken kívül már semmi nincs amiért érdemes belépni. A barátom Irizandul, akivel kezdtem és belevitt a dologba már 1,5 hónapja nem játszik. Beleunt. Én is. Várom IC-t és a patchet és ha még idén kijön visszatérek. De addig maradok tisztelettel: Derin Lvl 80 paladin @ Arathor Hát ez az én történetem.
• zolik
  zolik Says: December 7th, 2009 at 19:14:34 @53 100%-osan. Gyakorlatilag több kevesebb eltéréssel velemi is ez történt. Nem írtam le mindent, mert akkor china grea-wall of text lett volna.