October 3rd, 2009 by Hancu
Itt a menetrend szerinti hétvégi hogyvolt, amiben ott folytatjuk a történetet, hogy Vali felett átvette az irányítást a dreadlord Kitekat, verekedtek kicsit Chogall-lal, az egyre jobban szétcsúszó ogre-ősmágus-vércsirke hibriddel, aztán Medannal és Meryllel “szégyen a teleport, de hasznos” alapon elpucoltak a várható wipe elől. Közben Garonát egy rejtélyes árnyalak elrabolta Theramore-ból, a Lich King támadását pedig sikerrel visszaverték Azeroth-szerte a népek. És akkor akció.
021 – Secrets
Szegény Medan, pár napja még békésen vágta a fát szorgalmas peonként az erdőben, meg critterekre vadászott, aztán ahogy képregényhős lett, megtudta, hogy az anyja egy hírhedt orgyilkos, aztán több rendben leütötték, elrabolták, visszarabolták, most meg éppen egy ősi halálisten meg egy fődémon pályázik a lelkére. Nem csoda, hogy egy kicsit begurul, amikor Kitekat Vali testével éppen megpróbál rámászni, és ha lenne benne egy kis költői véna, biztos a klasszikus “Most már aztán elég, hallja-e kend anyjuk” sort idézné, de nincs, ezért csak egy artikulálatlan Noooo!-ra futja, és azzal úgy pöcköli le magáról a Burning Legion egyik középvezetőjét, mint egy szúnyogot.
Meryl rutinos pókerjátékosként rögtön nekiáll a trashtalknak. Kitekat öcsi, foglaljuk össze, mit tudunk: kétezer éve olyat kaptál a pofádra, hogy máig nem heverted ki; képtelen vagy a fizikai testedet megidézni Azeroth-ra; egy barely legal kategóriás bloodelf csaj simán lekontrollált, és hetekig nem adott neked enni, mert épp olyan kedve volt; most meg épp nem tudtad megszállni egy nyamvadt tizenpár éves ork gyerek testét. De mivel kedvelem az ilyen lúzereket mint te, felajánlom saját magam az elf csajért cserébe, költözz belém, aztán majd meglátjuk elbírsz-e velem. Kitekat veszi a tauntot, kiugrik Valiból, és beugrik Mrylbe, aki kicsit csikorgatja a fogait, aztán pirosan kigyullad a szeme, végül kiböki, hogy minden rendben, a démont én irányítom, de erről ne szóljatok senkinek, a piros szemet majd megmagyarázom azzal, hogy szemüveg nélkül hegesztettem. Mehetünk is Theramore-ba, hogy Medan végre találkozzon anyuval. És azzal zutty, teleport.
(Kis kitérő:a mage teljes neve ugyebár Merly Winterstorm, viszont a tágabban vett WoW lore ismer egy olyat is, hogy Meryl Felstorm, a tier5-ös gnómkopogyás cuccba öltöztetett UD warlock akciófigura fut ezen a néven; véletlen a névazonosság lenne, vagy nagy a család, esetleg a mage és a dreadlord szimbiózisából egy überwarlock fog majd születni…?)
Érkezünk Theramore-ba, ahol a helyi girl power csapat rögtön odasereglik a jövevények elé, és ezúttal Aegwynnen a sor, hogy észrevegye azt, amit pár résszel ezelőtt Meryl vett észre: hogy mennyire hasonlítanak egymásra Medannal. Ő viszont már kimondja (illetve hát gondolja, de mi látjuk a gondolatboborékban), amit a mage nem: hogy a srác alighanem Medivh fia lehet. Amiben csak az a bökkenő, hogy Medivh usque harminc éve halott, Medan meg kinéz vagy 15-nek, és azért olyan szintű nekrofil hajlamot még Garonából sem néznénk ki, ami egy ilyenhez kell, arról nem is beszélve, hogy milyen ciki már egy hullától teherbe esni. A kevert vérvonala miatt néz ki ilyen fiatalnak, világosít fel Meryl: a srácban ork és embervér van, meg még valami nagyon különleges (Séf bácsi? Mr. Garrison? Barbrady felügyelő? Folyóvíz törzsfőnök és a Denveri Musztángok bajnokcsapata? MEKKORA buli lehetett!). Mielőtt még összevesznének azon, hogy elmondják-e a felfedezésüket Medannak, kiderül, hogy Garona cellája üres, ami elég gáz, mert egyrészt Jaina megígérte Variannak, hogy vigyázni fog a csajra a kivégzéséig, másrészt meg kómában volt és bilincsben és egy zárt cellában – hát mi ez itt, Prison Break Azeroth Edition, hogy csak úgy ki-be mászkálnak a rabok? Medan egyből leveszi hogy mi történt: szuperanyut nem lehet csak úgy lesittelni, biztos épp az ő kiszabadítására indult, vissza AQ-ba, az éppen szteroidtúladagolást kapó Chogall csápjai közé.
Vált a kép, egy barlangban vagyunk, nem túl távol Theramore-tól, a földön fekvő Garonát látjuk, és végre azt is, aki elrabolta. Nagy. Kék. Csápos. Egy draenei. A feleszmélő Garona reflexből meg akarja ölni, mire az űrkecske bemutatkozik: csókolom, csókolom, Vindicator Maraad vagyok, paladin, és mellékesen a nagybátyád (közben szinte halljuk a Barátok közt főcímzenéjét). Garona egyből lefagy, de Maraad levezeti neki a történéseket: szerencsétlen csaj valójában nem más, mint Guldan egy különösen jól sikerült fajnemesítési kísérletének eredménye. Maraad húgát meg az orkok egyik különösen kigyúrt harcosát vették rá az “ungabunga vagy halál” jelszóval arra, hogy gyerkőcöt csináljanak, akinek az agyába aztán már gyerekkorától tolta bele a varázsmágiáit meg a kontrollszavait Guldan meg első számú tanítványa Chogall, tökéletes gyilkológép rugóvá faragva felnőttkorára. És ezzel meg is van, hogy a draenei vérvonal az a fura izé Medanban, amit Merylék nem tudnak beazonosítani, meg ettől vannak a bütykök is a fején. Garona összerakja az infókat, és rájön, hogy szarban van, de nyakig: ahogy megölte Llane királyt, és ahogy megpróbálta megölni Variant, úgy akár Medanra is rátámad, ha csak csettint neki Chogall. Két kiút marad: vagy Chogallt teszi el láb alól, vagy saját magát. És ezzel ugorjunk is vissza Theramore-ba.
Aegwynn és Meryl továbbra is Medanról társalognak, és oda meg vissza vannak attól, hogy a mage-ek és a sámánok mágiáját is képes egyszerre űzni; eközben egy kristálygömbbel Garonát keresik, és fogalmuk sincs róla, hogy Azeroth két legdurvább lehallgatóbajnoka, Vali és Medan is a közelben mereszti a füleit, és mindent hall. Többek között azt, hogy megtalálják Garonát Onyxia barlangjában (jó trükk, ki keresné ott?), és hogy szomorú sors vár rá, ha Variant egyszer visszaeszi a fene Stormwindből. Vali már megjárta egyszer Ony barlangját, így tudja az utat, Medan meg szokás szerint követi.
Ony barlangjánál kimondott csúcsforgalom van: Garona távozik, Vali érkezik, Maraad meg előkapja a bazi nagy kristálybuzogányát (pont azt, amit a BC intróban láthattunk draenei pala kézben): ezek már annyira megszokták, hogy verekedés nélkül nem is tudnak beszélgetni, hogy a tradicionális BR-köszöntés (hát te ki a f.sz vagy?) után rögtön ütlegelni is kezdik egymást. Közben érkezik Medan is, és a légtérben pont összefut anyuval, aki rettentően parázik, hogy valaki távolról bekapcsolja benne a Meg-Kell-Ölnöm-Frank-Drebint módot, így se puszi, se pacsi, annyit mond csak a fiának harminc év után, hogy szóljon Valiéknak, hogy nem kell feltétlenül felpofozniuk egymást, és mindent meséljenek el Jainának, ő majd megoldja a helyzetet. Azzal – kabbe gyíkok én leléptem! – húzza is a belét AQ felé, hogy leszámoljon Chogall papával. Medan látványos belépővel (15 méteres knockback) leállítja a Maraad-Vali bokszmeccset, de aztán valaki felhangosítja a fejében az Old God rádiót, és azzal a lendülettel össze is csuklik, jól elrontva a tiszteltet parancsoló fellépést.
Ugrunk Stormwindbe, ahol a kikötőben Varian és Kisköcsög Bolvartól búcsúzik, aki az Alliance seregeinek élén Northrendre utazik seggberúgni a Lich Kinget, vagy legalábbis előkészíteni a terepet a nagy seggberúgó hadművelethez. Kisköcsög siránkozik egy sort, hogy milyen pöcs trónörökös már, hogy egyáltalán nem szeret háborúzni, ahogy a fater – Varian meg persze megvigasztalja, hogy bölcsebb király lesz belőled, mint én vagyok. Na, mintha az olyan nagy teljesítmény lenne. Vissza Ony barlangjába.
Maraad spammel egy kis Holy Lightot Medanra, amitől a rádió elhallgat, Medannak meg rohadtul tetszik az újfajta mágia (és akkor bubi-HS-t még nem is látott!), és rögtön meg is kéri a nagy-nagybácsit (van arra külön szó, hogy a nagyanyám fiútestvére?), hogy tanítsa majd meg neki. Maraad elkezdi mondani, hogy ezt évekig szokták tanulni a pala-padawanok, de amikor Medan a mondat közepén egy “Nincs elég mountunk, inkább menjünk teleporttal” közbevetéssel visszadobja az egész bandát Theramore-ba, rádöbben, hogy a srác simán bírni fogja ezt powerlevelinggel.
Theramore-ban összeül a kupaktanács, és megpróbálják összerakni a puzzle-darabkákat Chogallék fene nagy világvége-összeesküvéséről. Nagyjából annyit sikerül kiokoskodniuk, hogy szörnyű nagy gáz van, mert Azeroth fegyveres erői Northrendre figyelnek, így közben a Twilights Hammer szekta nyugodtan tud ügyködni Cthun feltámaszásán (és ez akár el is indíthat egy olyan gondolatmenetet bennünk, hogy a Lich King provokációja, meg a népek Northrendre hívása mögött esetleg Yogg-Saronnak, vagy akár az összes Old God közös tudatának intrikája áll, ami úgy manipulálja Arthast, hogy az az akcióival elvonja a figyelmet a döglött Old God újjáéleszéséről). Merly és Aegwynn bedobja a nagy ötletet: egyszer már bejött ez a Council of Tirisfal dolog, amikor hasonló világvége-fenyegetéssel kellett szembenéznie a világnak, hát most össze kéne hozni egy új tanácsot, kinevezni egy új bajnokot, aki megkapja a banda minden tagjának energiáját, aztán elintézi a jöttment Old Godokat Chogallostul-mindenestül.
Végül AQ-ból látunk egy kis helyzetjelentést, ahova Garona épp megérkezik, és azt látja, hogy Chogall teljesen ki van készülve, már ő is hallja az Old God rádió adását, de nála nem az agyrohasztó suttogás megy, mint Medannál, hanem a KÁOSZ-PUSZTÍTÁS-DISZTROJ-HOZDELNEKEMAFIÚT üvöltés végtelenítve. Medan a kulcsa mindennek, közli a szektával Chogall, annyi energia van a gyerekben, hogy az képes a Mester kiszabadítására (hoppá, kiszabadításról beszél, nem feltámasztásról, lehet hogy Yogg börtönére gondol Ulduarban?).
Tags: hogyvolt
Posted in Hírek | Comments (61)
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.
61 korábbi hozzászólás
Archív hozzászólások, a Wayback Machine-ből visszaszedve.