August 3rd, 2009 by Roodie
Eltelt egy újabb zárt béta hétvége, és végre módomban állt nekem is kipróbálni ezt az Aion nevezetű játékot. Elöljáróban annyit rólam, hogy a fiam tavalyi születése óta erőteljesen casual életmódot vagyok kénytelen folytatni – bár meg kell hagyni, előtte sem én voltam a kocka raider típus díszpéldánya: több altom van mint epicem ( ezt én finoman úgy szoktam mondani, hogy a játék minden aspektusát megtapasztalom az egyes classok eltérő szemléletmódja által ), és töredelmesen bevallom, képes vagyok még a LOTRO-val is huzamosabb ideig játszani.
Izgatottan vágtam hát neki a bétának péntek este – új kipróbálható karakterek, új világ, régi köcsö… izé, szóval a Black Ravensből több régi tag is jelen volt. De nem is ez a lényeg. A történetet onnét kezdem, hogy bejelentkeztem, és a megfelelő oldalra klikkelve nekiállhattam kiválasztani a karakterem típusát. Puttyogtató ranger legyek, vagy sunyi orgyilok? Elementálokat irányító spiritmaster vagy az ellenfeleket roston megsütő sorcerer? Randa szálfegyverrel hadonászó gladiátor, vagy pajzs mögé bújó templar? Mivel kiváló csapatjátékos és önzetlen személyiség vagyok, a két healer classt észre sem vettem ( healelje ezeket a… ), és a CC képességeiről (is) híres sorcerert is azonnal elvetettem. Hosszas tanakodás után végül úgy döntöttem, a pajzs mögé bújás szimpatikus nekem, a többiek meg majd csinálnak amit akarnak mögöttem. Legyen hát templar!
Na de itt nem így megy, először class csoportot választasz, ami az én esetemben a warrior. A 10. szint elérésekor lehet tovább specializálódni, warrior esetén templar vagy gladiátor lehet belőled. De ne szaladjunk előre, először a karakter kinézetét kell meghatározni, ami nem kis feladat, tekintve, hogy csilliárd paramétert szabályozhatunk mindenféle csúszkákkal meg listákkal. A cúnya kisz hobbitockáktól kezdve a Chuck Norrison át a túlsúlyos transzvesztita vikingig ( helló Kavics ) bármit létre lehet vele hozni. Simán el lehet vele szórakozni egy órát, és értelemszerűen a nőknél van pár extra csúszka is… Én nem engedtem a divatnak, férfi karaktert indítottam, de meg kell hagyni, öröm volt a való életben majd mázsás, 5 perccel borotválkozás után már borostás Cascade pici, törékeny, hatalmas mellekkel megáldott kiscsaj karakterét nézni. Az én templarom kellemesen emós kinézetet kapott, elvégre egy tank legyen öngyilkos hajlamú.
Végre rábökhettem a start gombra, és beléptem a világba. Az első amit megláttam, az az volt hogy nem látok semmit a hatalmas tömegtől… De durva volt már ekkor, hogy a kezdőhelyen álló több száz friss karakter ellenére a játék cseppet sem szaggatott. Középszar gépem van, WoW akad rajta időnként, itt meg maxolt grafikával reccenés nélkül kirakta a karaktereket. Hümm. No de szavamat ne feledjem, rögtön ki is használtam a játék egy hatalmas újdonságát – csatornát váltottam. A csatorna koncepciója baromi egyszerű – a világból a kezdő területeken egyszerre 10 példány van jelen, ezek mintha külön instance-ok lennének. Amikor csatornát váltasz, átkerülsz egy másik ilyen “síkra”, példányba – ami jó esetben tök üres, így kényelmesen lecsaphatod a questmobokat. A csapattársaidat persze látod a térképen, akkor is ha másik csatornán vannak, de ha közösen akartok ütlegelni, akkor egy csatornán kell lennetek.
És érdemes csapatban menni, sőt, időnként kell is. Ez a játék nem csirkéknek való – a mobok itt ütnek rendesen. Senki ne számítson pár másodperces autoattack ütlegelés után a lootolásra. Ha nem használod a képességeidet – gyakran mindet – bizony könnyen előfordulhat, hogy alulmaradsz. Ha pedig több mint 2 szinttel erősebb a gaz ellen, vagy éppen kettőnél többen vannak, akkor a cooldownjaidat elégetve TALÁN túléled. Talán. Bizonyos classok. Óvatosan kell haladni, jól átgondoltan támadni. A harcok még a képességek használatával sem pár másodpercesek, egy-egy jobban páncélozott ellent fél percig is ütlegeltem, mire úgy döntött, a kardomba dőlve véget vet életének. Jó, rendben, tank voltam, egykezes fegyverrel, de a többiek is meglepetésüknek adtak hangot amikor 2-3 ellent húztak be egyszerre, és elég gyakori volt a “Sauron has died” üzenet ( jelentem a karakterek nevei alapján fél Középfölde a mi szerverünkön bétázott, csak Legolasnak legalább 4 testvérével találkoztam ).
A világ maga gyönyörű. A kezdőterületen is változatos tájak ( Elysian oldalra mentünk most ) – tavacska benne, azaz inkább felette úszkáló szellemhalakkal, erdőség, sziklás völgy koboldokkal, mocsár. A lebegő főváros bámulatos, és már a lvl10-20 közötti terület nem annyira egyedi, nagyon szépen meg van csinálva. A questekről ennyi jót nem tudok elmondani – többnyire teljesen átlagos “ölj meg 10 darab hörgcsámcsámot”, “hozz nekem nyolc bugyurula-szárnyat”, “keresd meg Ayalabrindisi druidát és kérdezd meg hogy van” – a célnak megfelelnek, és sokuknak elég érdekes a története. Persze vannak kivételek – a shugo ( ezek ilyen pikacsu-féle patkányba oltott sörpocakos lajhármakik, a játéktörténelem legidegesítőbb hangjával – “Akekekeke” ) és kobold szerelmi története pl. nagyon vicces volt, de az igazán fontos, a történetet továbbvivő küldetések többnyire érdekesek.
A karaktert 18. szintig vittem el szombat éjjelre, sajnos vasárnap nem értem már rá, pedig megnéztem volna mit tud 20. szinten. Mindenesetre DC kollégával ellentétben nekem kifejezetten tetszett a chain rendszer megvalósítása – RENGETEG képessége van egy max szintű karakternek, és mind hasznos – szóló játék közben 16. szint körül 8-10 képességet használtam minden harcban, míg tankolás közben a maradék kettőt is. Még az elágazások nélkül is polipkarok kellenének a megfelelő játékhoz, nemhogy így.
Egy példa, hogyan is működnek a láncok.
A templar ( igazából warrior, mert a gladiator is megkapja ezeket ) egyik alap ütése a Ferocious Strike. 10 másodperces CD, X mennyiségű fizikai sebzést okoz. Ha ezt a képességet elnyomtad, a lánc következő eleme a toolbaron átveszi a helyét. Ha többfelé ágazik a képesség, akkor a szintezés folyamán elsőként megkapott 2. láncszem töltődik be. A lánc éppen használható elemei egyébként a képernyő közepén is megjelennek, kis kattintható ikonként. Templar esetében két láncszemmel folytatódhat a chain: Robust Blow ( nagy fizikai sebzés ) vagy Shouting ( növeli a fizikai védelmed, és egy sebzést elnyelő pajzsot is kapsz, bár ez nem spammelhető, mert van egy fél perces CD rajta ). Választani pár másodperced van csupán, utána eltűnik a lehetőség -a lánc lehetséges következő elemeire egy szép és feltűnő effekt hívja fel a figyelmet. Ha a választott láncszemnek is van folytatása, akkor a 2. láncszem végrehajtása után az töltődik be az ikon helyére. Engem egy pillanatig sem zavart ez az ikon csere, sőt, kifejezetten hasznos feature.
Szólózni lehet, de nem feltétlenül érdemes, mert baromi lassan halad, nagyon át kell gondolni, hogy mikor kivel akasztod össze a bajszod ( vagy egyéb testszőrzeted ). Csapatban már viccesebb, pörögnek az események. A bétázás fénypontja volt számomra, amikor szombat éjjel nekiláttunk megcsinálni pár teljes csapatot igénylő questet. Ez nem instance, sima kültéri terület. Benne elit mobok, többnyire kettesével. No kérem, az elit ebben a játékban VALÓBAN elit. Volt olyan ellen akit egy-két percig ütlegelt a csapat, mire feldobta a talpát. Nagyon oda kell figyelni, mert egy váratlan add bizony azonnali halált eredményezhet. Hála a tökéletes tapasztalatlanságomnak, elég döcögősen ment a tankolás ( életemben másodszor tankoltam, az első az egy prot palával volt BRD-ben, szóval nyugodtan mondhatom 0 tapasztalattal vágtam neki a feladatnak ), de azért elküzdöttük magunkat a főboss előtti utolsó trash packig, ahol némi koordinációs zavar hatására meghaltunk. Mivel befutni nemigen lehet, feladtuk. De nagyon szórakoztató volt, mindenki jól mulatott ( a többiek többnyire rajtam ). Maximálisan oda kellett ( volna ) figyelni.
A részletes, kisregénybe hajló beszámoló helyett következzen pár véletlenszerűen kiragadott érdekesség és benyomás.
A repülés nagyon vicces. De előre látom mennyien fognak káromkodni majd – a space gomb itt nem emelkedést, hanem vitorlázást jelent, azaz a karaktered az eredeti célod helyett elindul elfelé/lefelé tartva vitorlázva. És hosszú-hosszú másodpercekig nem tudsz kijönni vitorlázásból… Amúgy nagyon furcsa érzés volt repkedve nyomni a varázslatokat.
A duelek sem rövidek – még egy papírforma meccs is simán eltarthat egy percig. Itt nem lesz egy stun alatt agyonverő rugó / pala.
A scout típus ( ranger és assassin ) tömény szívás úgy 16-18. szintig. Rátüsszent egy patkány és meghal.
Az emote-ok némelyikén könnyesre röhögtük magunkat.
A páncélok és fegyverek gyönyörűek és változatosak.
A user interface teljesen használható, bár – valószínű a béta mivolta miatt – pár ékezetes billentyűt nem lehet használni. Pl. “í”. Ezen felül a kamera közelítés / távolításnak nincs bejegyzése a billentyűzet-parancsok között, így pl. az egérgörgőket nem mertem másra mappelni ( pedig de kellett volna ).
Az egyes ütések, varázslatok nagyon látványosak. A két nap alatt pár effektet képtelen voltam megunni, minden használatkor rájuk csodálkoztam.
Az új képességeket minden 3. szinten kapod, többnyire könyvek formájában. Megveheted őket előre, és ha megvan a szint, simán jobbklikk.
A felszerelés nagyon fontos, ha hagyod hogy elavuljon, egyre nehezebben bánsz el az azonos szintű mobokkal.
A páncélokba mindenféle manakövek rakhatóak, amik bónuszokat adnak ( +HP, crit, attack, block és társai ). Picit a wowos gemekre hajaznak, kivéve hogy a kész köveket az ellenfelek dobják. Viszont el lehet rontani a beillesztést, akkor elvész a kő. Én ezt egy igen tápos zöld kavics betételekor tapasztaltam, az olcsó tucat szarokkal persze sosem fordult elő…
Az ellenfelek designja is igen jó. Nagyon válozatos szörnyekkel találkoztam az első 18 szint alatt is már. A nevük viszont néha elképesztő az európai szemnek. Kukuru meg Qooqoo…
Nagyon hasznos, hogy a quest logban minden fontosabb dolog böködhető. Ha nem találsz valami NPC-t, akkor questlog elő, nevére rábök, “Locate”, és máris mutatja a térképen.
Időnként vissza kell nézni a korábban már befejezett területekre, ugyanis rendszeresen jelennek meg új questek ahogy szintet lépsz.
Röviden ennyi. És most le kellene vonnom a konklúziót – sikeres lesz a játék? Méltó ellenfele lesz a World of Warcraftnak? Nehéz ezt 18 szint alapján megmondani, de véleményem szerint sikeres lesz. Hogy méltó ellenfele lesz-e, az a jelenlegi információk alapján megjósolhatatlan – nem láttuk még az instákat, nem volt pvp, nem láttuk az endgame tartalmakat. Ha sikerül kiegyensúlyozni a pvp és pve tartalmat, akár meg is szorongathatja – a következő kiegészítő megjelenéséig, amikor úgyis mindenki visszatér
Egy dolgot azonban nem szabad elfeledni – bizony ez a játék sem lesz mentes a grindeléstől, farmolástól, sőt! A crafoláshoz eszméletlen mennyiségű holmi kell majd. Pénz is kell dögivel. Tárgyak. Hozzávalók. És arról nem is beszéltünk hogy mennyi XP kell lvl40 körül egy szintlépéshez, nem tudom egyelőre elképzelni, hogy csak questelésből meg lehet oldani – bár elvileg ezt orvosolják a patchekben az instákkal, de hiszem ha látom… Remélhetőleg a PVP és ezek az insták kellőképpen feldobják majd a játékot. Apropó PVP – itt nem lesznek PVE szerverek. Vannak ugyan nyugis zónák, de a játék alapvető eleme lesz a PVP, rengeteg olyan questtel / területtel, ahol szabad préda vagy. És akkor az Abyssről még nem is beszéltem – és nem is fogok, mivel nem láttam a bétában… Szóval egyértelműen nem való a játék mindenkinek.
Engem mindenesetre meggyőzött. Nekem tetszett a világ, a kezelhetőség, a harcrendszer, a karakterek maguk, a történet. Valóban sok bosszantó apróság van benne, de ne feledjük, a béta még csak az 1.0 verzióra alapul, míg a végleges a patchelt 1.5-ös verzió lesz. Reménykedem benne, hogy rengeteg ilyen apróságot kijavítanak, és akkor sok ember leli majd örömét a játékban – és ez a lényeg! Ráadásul ez mindenki érdeke is egyben. Ideje lenne már, hogy jöjjön egy játék, ami a Blizzard elkényelmesedő fejlesztőit rábírja valami igazán ütős új kiegészítőre. Addig én boldogan fogok Aionozni. Akekekeke!
Eltelt egy újabb zárt béta hétvége, és végre módomban állt nekem is kipróbálni ezt az Aion nevezetű játékot. Elöljáróban annyit rólam, hogy a fiam tavalyi születése óta erőteljesen casual életmódot vagyok kénytelen folytatni – bár meg kell hagyni, előtte sem én voltam a kocka raider típus díszpéldánya: több altom van mint epicem ( ezt én finoman úgy szoktam mondani, hogy a játék minden aspektusát megtapasztalom az egyes classok eltérő szemléletmódja által ), és töredelmesen bevallom, képes vagyok még a LOTRO-val is huzamosabb ideig játszani.
Izgatottan vágtam hát neki a bétának péntek este – új kipróbálható karakterek, új világ, régi köcsö… izé, szóval a Black Ravensből több régi tag is jelen volt. De nem is ez a lényeg. A történetet onnét kezdem, hogy bejelentkeztem, és a megfelelő oldalra klikkelve nekiállhattam kiválasztani a karakterem típusát. Puttyogtató ranger legyek, vagy sunyi orgyilok? Elementálokat irányító spiritmaster vagy az ellenfeleket roston megsütő sorcerer? Randa szálfegyverrel hadonászó gladiátor, vagy pajzs mögé bújó templar? Mivel kiváló csapatjátékos és önzetlen személyiség vagyok, a két healer classt észre sem vettem ( healelje ezeket a… ), és a CC képességeiről (is) híres sorcerert is azonnal elvetettem. Hosszas tanakodás után végül úgy döntöttem, a pajzs mögé bújás szimpatikus nekem, a többiek meg majd csinálnak amit akarnak mögöttem. Legyen hát templar!
Na de itt nem így megy, először class csoportot választasz, ami az én esetemben a warrior. A 10. szint elérésekor lehet tovább specializálódni, warrior esetén templar vagy gladiátor lehet belőled. De ne szaladjunk előre, először a karakter kinézetét kell meghatározni, ami nem kis feladat, tekintve, hogy csilliárd paramétert szabályozhatunk mindenféle csúszkákkal meg listákkal. A cúnya kisz hobbitockáktól kezdve a Chuck Norrison át a túlsúlyos transzvesztita vikingig ( helló Kavics ) bármit létre lehet vele hozni. Simán el lehet vele szórakozni egy órát, és értelemszerűen a nőknél van pár extra csúszka is… Én nem engedtem a divatnak, férfi karaktert indítottam, de meg kell hagyni, öröm volt a való életben majd mázsás, 5 perccel borotválkozás után már borostás Cascade pici, törékeny, hatalmas mellekkel megáldott kiscsaj karakterét nézni. Az én templarom kellemesen emós kinézetet kapott, elvégre egy tank legyen öngyilkos hajlamú.
Végre rábökhettem a start gombra, és beléptem a világba. Az első amit megláttam, az az volt hogy nem látok semmit a hatalmas tömegtől… De durva volt már ekkor, hogy a kezdőhelyen álló több száz friss karakter ellenére a játék cseppet sem szaggatott. Középszar gépem van, WoW akad rajta időnként, itt meg maxolt grafikával reccenés nélkül kirakta a karaktereket. Hümm. No de szavamat ne feledjem, rögtön ki is használtam a játék egy hatalmas újdonságát – csatornát váltottam. A csatorna koncepciója baromi egyszerű – a világból a kezdő területeken egyszerre 10 példány van jelen, ezek mintha külön instance-ok lennének. Amikor csatornát váltasz, átkerülsz egy másik ilyen “síkra”, példányba – ami jó esetben tök üres, így kényelmesen lecsaphatod a questmobokat. A csapattársaidat persze látod a térképen, akkor is ha másik csatornán vannak, de ha közösen akartok ütlegelni, akkor egy csatornán kell lennetek.
És érdemes csapatban menni, sőt, időnként kell is. Ez a játék nem csirkéknek való – a mobok itt ütnek rendesen. Senki ne számítson pár másodperces autoattack ütlegelés után a lootolásra. Ha nem használod a képességeidet – gyakran mindet – bizony könnyen előfordulhat, hogy alulmaradsz. Ha pedig több mint 2 szinttel erősebb a gaz ellen, vagy éppen kettőnél többen vannak, akkor a cooldownjaidat elégetve TALÁN túléled. Talán. Bizonyos classok. Óvatosan kell haladni, jól átgondoltan támadni. A harcok még a képességek használatával sem pár másodpercesek, egy-egy jobban páncélozott ellent fél percig is ütlegeltem, mire úgy döntött, a kardomba dőlve véget vet életének. Jó, rendben, tank voltam, egykezes fegyverrel, de a többiek is meglepetésüknek adtak hangot amikor 2-3 ellent húztak be egyszerre, és elég gyakori volt a “Sauron has died” üzenet ( jelentem a karakterek nevei alapján fél Középfölde a mi szerverünkön bétázott, csak Legolasnak legalább 4 testvérével találkoztam ).
A világ maga gyönyörű. A kezdőterületen is változatos tájak ( Elysian oldalra mentünk most ) – tavacska benne, azaz inkább felette úszkáló szellemhalakkal, erdőség, sziklás völgy koboldokkal, mocsár. A lebegő főváros bámulatos, és már a lvl10-20 közötti terület nem annyira egyedi, nagyon szépen meg van csinálva. A questekről ennyi jót nem tudok elmondani – többnyire teljesen átlagos “ölj meg 10 darab hörgcsámcsámot”, “hozz nekem nyolc bugyurula-szárnyat”, “keresd meg Ayalabrindisi druidát és kérdezd meg hogy van” – a célnak megfelelnek, és sokuknak elég érdekes a története. Persze vannak kivételek – a shugo ( ezek ilyen pikacsu-féle patkányba oltott sörpocakos lajhármakik, a játéktörténelem legidegesítőbb hangjával – “Akekekeke” ) és kobold szerelmi története pl. nagyon vicces volt, de az igazán fontos, a történetet továbbvivő küldetések többnyire érdekesek.
A karaktert 18. szintig vittem el szombat éjjelre, sajnos vasárnap nem értem már rá, pedig megnéztem volna mit tud 20. szinten. Mindenesetre DC kollégával ellentétben nekem kifejezetten tetszett a chain rendszer megvalósítása – RENGETEG képessége van egy max szintű karakternek, és mind hasznos – szóló játék közben 16. szint körül 8-10 képességet használtam minden harcban, míg tankolás közben a maradék kettőt is. Még az elágazások nélkül is polipkarok kellenének a megfelelő játékhoz, nemhogy így.
Egy példa, hogyan is működnek a láncok.
A templar ( igazából warrior, mert a gladiator is megkapja ezeket ) egyik alap ütése a Ferocious Strike. 10 másodperces CD, X mennyiségű fizikai sebzést okoz. Ha ezt a képességet elnyomtad, a lánc következő eleme a toolbaron átveszi a helyét. Ha többfelé ágazik a képesség, akkor a szintezés folyamán elsőként megkapott 2. láncszem töltődik be. A lánc éppen használható elemei egyébként a képernyő közepén is megjelennek, kis kattintható ikonként. Templar esetében két láncszemmel folytatódhat a chain: Robust Blow ( nagy fizikai sebzés ) vagy Shouting ( növeli a fizikai védelmed, és egy sebzést elnyelő pajzsot is kapsz, bár ez nem spammelhető, mert van egy fél perces CD rajta ). Választani pár másodperced van csupán, utána eltűnik a lehetőség -a lánc lehetséges következő elemeire egy szép és feltűnő effekt hívja fel a figyelmet. Ha a választott láncszemnek is van folytatása, akkor a 2. láncszem végrehajtása után az töltődik be az ikon helyére. Engem egy pillanatig sem zavart ez az ikon csere, sőt, kifejezetten hasznos feature.
Szólózni lehet, de nem feltétlenül érdemes, mert baromi lassan halad, nagyon át kell gondolni, hogy mikor kivel akasztod össze a bajszod ( vagy egyéb testszőrzeted ). Csapatban már viccesebb, pörögnek az események. A bétázás fénypontja volt számomra, amikor szombat éjjel nekiláttunk megcsinálni pár teljes csapatot igénylő questet. Ez nem instance, sima kültéri terület. Benne elit mobok, többnyire kettesével. No kérem, az elit ebben a játékban VALÓBAN elit. Volt olyan ellen akit egy-két percig ütlegelt a csapat, mire feldobta a talpát. Nagyon oda kell figyelni, mert egy váratlan add bizony azonnali halált eredményezhet. Hála a tökéletes tapasztalatlanságomnak, elég döcögősen ment a tankolás ( életemben másodszor tankoltam, az első az egy prot palával volt BRD-ben, szóval nyugodtan mondhatom 0 tapasztalattal vágtam neki a feladatnak ), de azért elküzdöttük magunkat a főboss előtti utolsó trash packig, ahol némi koordinációs zavar hatására meghaltunk. Mivel befutni nemigen lehet, feladtuk. De nagyon szórakoztató volt, mindenki jól mulatott ( a többiek többnyire rajtam ). Maximálisan oda kellett ( volna ) figyelni.
A részletes, kisregénybe hajló beszámoló helyett következzen pár véletlenszerűen kiragadott érdekesség és benyomás. A repülés nagyon vicces. De előre látom mennyien fognak káromkodni majd – a space gomb itt nem emelkedést, hanem vitorlázást jelent, azaz a karaktered az eredeti célod helyett elindul elfelé/lefelé tartva vitorlázva. És hosszú-hosszú másodpercekig nem tudsz kijönni vitorlázásból… Amúgy nagyon furcsa érzés volt repkedve nyomni a varázslatokat. A duelek sem rövidek – még egy papírforma meccs is simán eltarthat egy percig. Itt nem lesz egy stun alatt agyonverő rugó / pala. A scout típus ( ranger és assassin ) tömény szívás úgy 16-18. szintig. Rátüsszent egy patkány és meghal. Az emote-ok némelyikén könnyesre röhögtük magunkat. A páncélok és fegyverek gyönyörűek és változatosak. A user interface teljesen használható, bár – valószínű a béta mivolta miatt – pár ékezetes billentyűt nem lehet használni. Pl. “í”. Ezen felül a kamera közelítés / távolításnak nincs bejegyzése a billentyűzet-parancsok között, így pl. az egérgörgőket nem mertem másra mappelni ( pedig de kellett volna ). Az egyes ütések, varázslatok nagyon látványosak. A két nap alatt pár effektet képtelen voltam megunni, minden használatkor rájuk csodálkoztam. Az új képességeket minden 3. szinten kapod, többnyire könyvek formájában. Megveheted őket előre, és ha megvan a szint, simán jobbklikk. A felszerelés nagyon fontos, ha hagyod hogy elavuljon, egyre nehezebben bánsz el az azonos szintű mobokkal. A páncélokba mindenféle manakövek rakhatóak, amik bónuszokat adnak ( +HP, crit, attack, block és társai ). Picit a wowos gemekre hajaznak, kivéve hogy a kész köveket az ellenfelek dobják. Viszont el lehet rontani a beillesztést, akkor elvész a kő. Én ezt egy igen tápos zöld kavics betételekor tapasztaltam, az olcsó tucat szarokkal persze sosem fordult elő… Az ellenfelek designja is igen jó. Nagyon változatos szörnyekkel találkoztam az első 18 szint alatt is már. A nevük viszont néha elképesztő az európai szemnek. Kukuru meg Qooqoo… Nagyon hasznos, hogy a quest logban minden fontosabb dolog böködhető. Ha nem találsz valami NPC-t, akkor questlog elő, nevére rábök, “Locate”, és máris mutatja a térképen. Időnként vissza kell nézni a korábban már befejezett területekre, ugyanis rendszeresen jelennek meg új questek ahogy szintet lépsz. Röviden ennyi. És most le kellene vonnom a konklúziót – sikeres lesz a játék? Méltó ellenfele lesz a World of Warcraftnak? Nehéz ezt 18 szint alapján megmondani, de véleményem szerint sikeres lesz. Hogy méltó ellenfele lesz-e, az a jelenlegi információk alapján megjósolhatatlan – nem láttuk még az instákat, nem volt pvp, nem láttuk az endgame tartalmakat. Ha sikerül kiegyensúlyozni a pvp és pve tartalmat, akár meg is szorongathatja – a következő kiegészítő megjelenéséig, amikor úgyis mindenki visszatér
Egy dolgot azonban nem szabad elfeledni – bizony ez a játék sem lesz mentes a grindeléstől, farmolástól, sőt! A crafoláshoz eszméletlen mennyiségű holmi kell majd. Pénz is kell dögivel. Tárgyak. Hozzávalók. És arról nem is beszéltünk hogy mennyi XP kell lvl40 körül egy szintlépéshez, nem tudom egyelőre elképzelni, hogy csak questelésből meg lehet oldani – bár elvileg ezt orvosolják a patchekben az instákkal, de hiszem ha látom… Remélhetőleg a PVP és ezek az insták kellőképpen feldobják majd a játékot. Apropó PVP – itt nem lesznek PVE szerverek. Vannak ugyan nyugis zónák, de a játék alapvető eleme lesz a PVP, rengeteg olyan questtel / területtel, ahol szabad préda vagy. És akkor az Abyssről még nem is beszéltem – és nem is fogok, mivel nem láttam a bétában… Szóval egyértelműen nem való a játék mindenkinek.