Néhány napja, amikor beszélgettem a guildem egy tagjával arról, hogy mennyire nem készül fel a raidekre ő is elmondta véleményét a dologról:

Nyugirugó, mi is látjuk

Minden alkalommal, amikor észreveszed, hogy a “Névtelen” Pap meghal a tűzfalban, vagy a “Tudjukki” Retpala fél órás késéssel feljön és raidhelyet követel, netán a “Hátezmegki” mage kevesebb dps-t tolt ki, mint egy tank… Nos azt mi is észrevesszük. Amikor valaki csinál valami butaságot és meghal szánalmas módon, az bizony általában nem kerüli el a figyelmünket. Amikor meghal egy tank, átnézzük a combat logot, hogy mi miatt halt meg, és persze levonjuk a következtetést.

Vannak vezetők, akik nyíltan elmondják a raidben, hogy melyik hülye milyen hibát követett el, illetve a 2. hiba után kidobják az illetőt  a raidből. Lehet az Ensidiánál így megy, a mi guildünk nem ilyen, igyekszünk pozitív hangulat mellett raidelni és nincs ujjal mutogatás ha valaki hibázik. Nem ordibáljuk le a fejét, nem oltjuk le ventrilón keresztül, ez nem a mi stílusunk. Azon tagok számára, akik jól teljesítenek azt hihetik, hogy semmit nem csinálunk, hát tévednek.

Egy vezető munkájának nagy részét teszi ki IRL/ingame a háttérben zajló munka, amit el kell végeznie. Azt hihetik a guildtagok, hogy mivel előtérben vagy, minden amit csinálsz az nyilvános és az alapján ítéltetsz. Az igazság azonban az, hogy ez csak a könnyű felszínes része a dolognak. A nehéz része az, hogy el kell fogadnod: ritkán kapsz dícséretet azért a munkáért, amit a háttérben csinálsz, hogy egyben tartsd a bandát.

Nincsenek csodák

Minden guildnek van néhány olyan tagja, akik nem ugorják át azt a képzeletbeli lécet, amire a tagok többsége képes. Lehet, hogy nem tudnak eleget online lenni, a teljesítményük nagyon ingadozó vagy a hozzáállásuk nem az igazi… Valami miatt le vannak maradva a guild többségétől, s egy idő után maguk a tagok fogják megkérdezni whisperben: miért van még XY egyáltalán a guildben?

Én ilyenkor visszakérdezek: “Szeretnéd, ha minden ilyen problémás tagot gkickelnék? Néhány késés és hiba után rögtön repüljenek?”

Naná, hogy nemmel válaszolnak, és rájönnek, hogy jobb 25 fővel raidelni, amiben van néhány gyengébb tag mint egyáltalán el se jutni a bosshoz.

A második kérdés általában: “Miért nem helyettesíted miszter retnubot valakivel?”

Erre általában ez a válasz: ha most így a kalapból elő tudsz húzni egy top játékost, megfelelő skillel, hozzáállással és még jól is kijön a guild tagjaival, nos akkor hajrá átadom a helyem.

Állandóan toborozni embereket a guildbe, nos nem egy könnyű meló. Az alapfeltétel, hogy a guild vonzónak tűnjön mások szemében, már nem kevés időt kíván az embertől, hogy kiépítse az “imázst”. Az, hogy a guild csábítsa a _jó_ játékosokat, még több időt kér. _Megfelelő_ játékosokat toborozni nagyon nehéz egy guildben. Van-e értelme, ha egy gyenge játékost kicserélünk egy másik ugyanolyan rosszal?

Ha nem használom a szidalmazás, raidből/guildből kirúgdosás módszert azokkal szemben, aki nem ütik meg a mércét akkor mit tehetnék? Egy ilyen jellegű problémánál a nyílt erőfitogtatás és megszégyenítés nem igazán nyerő. El kell fogadni, a legjobb játékosok se proként kezdték a wowot, és akármilyen szép csomagolásban adod elő, senki sem szereti ha leszólják azzal az üzenettel, hogy sz*r játékos vagy. Lassan kell építkezni, s így a hanyag, későn jövő tagból egy idő után kiváló raider lesz. Ehhez meg nem kevés idő kell, ki kell építeni a kölcsönös tiszteletet és bizalmat.

Csak semmi idegeskedés

Úgyhogy emberek, amikor a pap újra meghal a tűzfalban, vagy a warrior ismét a void zónában végzi, nagy levegő és nyugi: tudunk róla, és fogunk lépni a történtek után. El fogunk beszélgetni az illetővel, ha hosszabb mondanivalóm van akkor majd a raid után, ha kell akár többször is. Meglesz az eredménye, csak nem egyik napról a másikra történik hip–hop csodaszóra.

Adj időd és bizalmat az officereknek. A kettő nélkül nem megy.