April 10th, 2009 by Hancu

Magyarórára tanárnőnk valami igazán érdekessel készült, legalábbis ő így gondolta. Körbenézett Kiss József versei között, és talált egy igencsak témát feszegető művet, majd felolvasta. A vers minden WoW-rajongó osztálytársamat felzaklatta, és mikor az elemzésre került a sor, nagyméretű röhögőgörcsben tört ki mindenki. Mintha Kiss József látta volna a jövőt, és tudom hogy biztos nem taurent indított volna

– írta nekünk Shannon, ás aztán jött a vers is. Eleinte biztos voltam benne, hogy kamu az egész, de aztán utánanéztem, és a költő tényleg létezett, és a vers is. Klikk csak erős idegzetűeknek. Ne mondjátok, hogy nem szóltam.

A GNÓM

Gnómok fajából való vagyok én,
A gnómok furcsa, különös lények:
Nincs közte fiatal, nincs közte vén
S ameddig akarnak, addig élnek -
Addig élnek.
Gnómok fajából való vagyok én.

Nem is születnek: jönnek valahonnan,
Nagy távolokból, miket éj takar,
És köd előttük és köd a nyomukban,
Ahány gnóm, az mind mást és mást akar -
S tud és akar.
Gnómok fajából való vagyok én.
Ez gyúr, az farag, sípol, hegedül,
De édes atyafi mind valamennyi;
Mikor gyalog jár, akkor is repül,
Ha tudnátok, milyen jó gnómnak lenni -
Gnómnak lenni!
Gnómok fajából való vagyok én.

Valami férfi-női keverék,
Meg nem magyarázza soha senki,
Örökké lángban soha el nem ég
S a levegőjét is maga teremti -
Maga teremti.
Gnómok fajából való vagyok én.

A gnómok őrzik a szent tüzeket
És ápolják a mennyei lángot,
Mely nélkül a világok üresek
S össze is omlanak a világok -
A világok.
Gnómok fajából való vagyok én.

Maholnap én innen már elmegyek,
Sebaj! majd jönnek utánam mások:
Más gnómok, más titkok, igézetek,
Egekbe csapkodó szent látomások -
Látomások.
Gnómok fajából való vagyok én.

Ti azt mondjátok, halkitva a szót,
S egymásra néztek: meghalt az öreg!
Mesebeszéd! – mint tengeren hajó,
Én csak elmentem, én csak elmegyek:
Köd előttem, köd utánam,
Köd az örökkévalóságban…

1915

Tags: OMFG!
Posted in Hírek | Comments (41)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.