January 3rd, 2009 by Hancu

Nicsak, nicsak, megint találtunk egy übertop guildben játszó magyart, ő Shaam, a Method druid class leadere, ezen kívül annyit kell tudni róla, hogy nem az a kimondott szűkszavú figura, rendkívül szórakoztató úgy beszélgetni vele, hogy összevissza váltogatunk magyar és angol között (lévén emberünk csak félig magyar), és a nevével csodálatosan rossz szóvicceket lehet faragni (mindjárt ott van az a szó, hogy “shampoo”, ugye). Amit meg még ezen felül érdemes tudni róla, azt ő maga meséli el, csak-itt-csak-most-csak-önöknek, világpremierexkluzív-még-freitamás-is-sorban-áll-érte.

Először is mesélj egy kicsit magadról: kicsoda Shaam, a játékos a karakter mögött?

A nevem Olivér, 20 éves vagyok, Budapesten élek, a második kerületben. Félig magyar vagyok, félig amerikai. Ha Hancu nem említette volna, valójában most is angolul válaszolok a kérdésekre – bár tökéletesen olvasok és beszélek magyarul, az angol az anyanyelvem, így kényelmesebb. Magyarországon is amerikai iskolába jártam, így valójában sosem tanultam magyar nyelvtant és kiejtést suliban.

Szóval, olyan 10-11 éves koromban kezdtem el számítógépen játszani a Rózsakertben, a Cyber Sushiban, talán páran ismeritek a helyet. Itt született meg ShAm00 – a nevet az orlandói Sea World Shamuja ihlette, azt hiszem egy gyilkos bálna tökéletes névadó Counter-Strike-hoz. Innen, és otthonról nyomtam a CS-t, aztán egy haverom megmutatta a WoW-ot. Maga az MMO műfaj ismerős volt, játszottam City of Heroest, Final Fantasy XI-t, Eve Online-t, hát gondoltam, kipróbálom ezt is.

Akkoriban a játék csak Amerikában volt elérhető, így US szerveren kezdtem, eleinte casual módon, aztán a Risen nevű guildhez csatlakoztam az Alleria szerveren, gondolom sokan ismeritek a nevet. PvE szerveren voltam (tudom, tudom: lol, noob), így a Risen nagyjából az egyetlen elérhető top guild volt számomra. Bekerültem, és imádtam. Elég érdekes volt akkoriban a napi programom: éjfélkor ébresztő, reggel nyolcig WoW, aztán iskola, hazaérés, alvás. Közel két évig csináltam ezt, aztán nem bírtam tovább.

És akkor kerültél a Methodba?

Elkezdtem EU szerveren játszani, megint csak casual módon a Pure nevű guildben az Al’Akiron. Aztán amikor nem sikerült a guildnek lenyomni Gruult, elegem lett a casualkodásból. Jelentkeztem egy sor hardcore guildbe, képzelheted, full Naxx szerelés, meg pár kék BC-s cucc, jól néztem ki. Az egyetlen reményem az volt, hogy a Risen neve jól cseng, és a tapasztalatomat talán értékelni fogja valaki. Sorban visszadobott egy csomó guild, aztán a Methodtól azt a választ kaptam, hogy oké, tegyünk egy próbát. Hat druida volt a guildben, amikor beléptem, szóval tömeges toborzás volt.

Az első methodos raidem a world 2nd Vashj kill volt, hát enyhén szólva boldog voltam azzal, ahová sikerült bekerülnöm. Aztán szép lassan az összes többi druida recruit lemorzsolódott, és a végén Sco, a guildleader megkérdezte, vállalnám-e a druid class leader posztot. Vállaltam, és azóta is az vagyok.

Mi a véleményed a Wotlk-ról úgy általában, illetve mit gondolsz a játékosokat leginkább megosztó újításról, a nehezebb PvE kihívásokat kiváltó achievementekről?

A Wotlk nagyszerű. Naxx remek, szórakoztató, nagyon örülök hogy visszahozták, mert a Blizzard egyik legjobban sikerült munkája. Azt hiszem, elég sokan nem értik, hogy a jelenlegi raid tartalom belépő szintűnek lett tervezve, és ezért könnyű. Az emberek aránylag könnyen fel tudják gearelni a karaktereiket Ulduarra, ami már – ahogy a Blizzard is elmondta – jóval keményebb lesz. Azokat, akik azt hiszik, az egész Wotlk ilyen könnyű lesz, kínos meglepetések fogják érni. Belépő szintű tartalom, ezt tessék megérteni.

A PvE achievement rendszer szerintem nagyon jó ötlet, mert nekünk, hardcore raidereknek is ad valami tennivalót. Elég kevés guild csinálta meg eddig a heroic Glory of the Raidert, vagyis végzett minden jelenlegi raid tartalommal. Vannak könnyebbek és nehezebbek, casual guildek erősen fognak izzadni jó néhányon.

World harmadikok voltatok a heroic Glory of the Raiderrel. Mi volt benne a legnehezebb, és mi túl könnyű?

Talán az 5 perces Malygos a legnehezebb. Elég sokat kell próbálkozni, hogy az ember jó spark spawnokat kapjon (vagy éppen sokat mozgatni a bosst, hogy fel tudjad stackelni a sparkokat). Kemény harc, de azért nem ultrabrutál, nekünk kábé két órába telt, mire megcsináltuk. Az Immortal is elég jó, bár egymás után kétszer a lag miatt buktuk el – aztán a következő resetben biztosra mentünk, délben indítottuk a raidet, és lag nélkül meg is csináltuk. Folyamatos koncentráció kell hozzá, jó achievement.

A túl könnyűek, hát, van egy pár… 20 emberrel megcsinálni a 25-ösöket nem túl nehéz, Safety Dance, Arachnophobia akár az első Naxx raiden is meglehet, annyira nem nagy cucc.

Milyen lenne szerinted egy Method-szinten HC guild számára az ideális nehézségi foka egy bossharcnak, egy endgame instance-nak? Elérte már ezt a szintet bármi a WoW-ban? Pre-nerf Muru? A “megölhetetlen” Vashj, amit ti mégiscsak megöltetek?

Igen, a pre-nerf Muru állati jó harc volt, meg Kil’Jaeden is. Oké, pár nap kellett csak a killhez, de akkor is, nagyon jól lett megcsinálva a a harc. Az ikrek Sunwellben, na ők is nagyon jók voltak, míg ki nem jöttek az első videók, amiről le lehetett másolni a taktikát. Nagyon kevesen ölték meg úgy őket, hogy maguk találták ki a taktikát, pedig ez a legnehezebb rész. Az Eradar Twins azért volt jó, mert nem tudtad azt megcsinálni, hogy bementél, és az első próba után már tudtad, mikor milyen képességet fognak használni, kit céloznak be, és mikor, és mit lőnek rájuk. Mindenkinek meg kellett volna próbálni úgy kinyírni őket, ahogy mi meg az SK Gaming csinálta, nem a videókkal elterjedt kiállunk-LOS-ból-a-lépcső-tetején módszerrel, meglepődnének, milyen nehéz is volt valójában az a harc.

Vashj – hát itt sajnos nem tudok részleteket mondani a tanulási időszakról, mert éppen a killnél léptem be a guildbe. Az első kill után kiadtunk egy videót, és az emberek beszólogattak, mert kihasználtunk egy Fear Ward bugot, így aztán megcsináltuk a bug nélkül is. Azt hiszem, mi voltunk az egyetlenek, akik ebben a formájában szabályosan megölték Vashj-t, és azt hiszem, az egész WoW történetében ez volt az egyik legnehezebb harc.

Sokan mondják, hogy a top guildek sem raidelnek sokkal többet a casualoknál, csak sokkal hatékonyabbak. Nálatok ez hogy megy, mennyit vagy online te személyesen, illetve mi az átlag a guildben?

Ez így van, átlagosan nem raidelünk többet egy casual guildnél. Vegyük példának a pre-nerf Sunwellt. Egy casual guild nyomta mondjuk heti öt raiddel, este héttől éjfélig két héten át, hogy megölje Felmystet. A Method ugyanezt megcsinálta egy nap alatt – igaz, délelőtt 11-kor kezdtük, és hajnali kettőre halt meg a boss. Ha összevetjük a kettőt, az egyik beletett két hét alatt 40 órát, a másik egy nap alatt 15-öt, aztán volt két hét szabadideje.

Egyszerűen másképp osztjuk be az időnket. Nyilván nem tudja megoldani minden guild, hogy szerdán a szerverek bekapcsolásakor rögtön elinduljon raidelni, de mi meg tudjuk, éppen ez tesz hardcore guilddé. A Methodban az emberek akkor játszanak, amikor szükség van rájuk. Mindenkinek megvan a telefonszáma a class leadernél, szóval ha valakire szükség van, hívjuk és jön, bármennyit mutasson éppen az óra. Volt hogy éppen egy buliban voltam, és hajnal fél kettőkor csörgött a telefonom, hogy kellek egy raidre – és igen, hazamentem, belogoltam és játszottam, mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy egy igazán hardcore guild tagja vagy.

A játékidőről… azon felül, hogy ha szükség van rád, jössz, ez eléggé eltérő személyenként. Van aki csak raidekre logol be, van aki egész nep fenn van, altozgat, farmol, és hasonlók. Elég sok igazi nolifer tagunk van. Jómagam, ha összeadom az US és az EU szervereken az összes karakteremen a /played időt, közel járok a 400 naphoz.

Szintén sokan mondják (nyilván nagyrészt irigységből), hogy aki ilyen szinten űzi a WoW-ot, annak tuti hogy nincs élete, se család, se munka, se tanulás, se haverok, se barátnő. Meg tudod cáfolni ezt az alapján, amit a guildedben látsz?

Abszolút. Amikor nincs raid időszak, heti négy-öt estét bulizok, vagy lógok a haverokkal, és minden péntek-szombat este ott vagyok a Dokkban/Studioban/White Angelben. Most éppen nem dolgozom, és nem járok iskolába sem, de ez nem jelenti azt, hogy a szüleim pincéjében laknék. Az igazat megvallva 1200 négyzetméteren élünk ketten, és bár a WoW nagy részét jelenti az életemnek, azért minden másra is tudok időt szakítani.

Amikor US szerveren játszottam, hardcore módban, iskolába jártam mellette, és megcsináltam a vizsgáimat, jó jegyeim voltak. Minden az időd beosztásáról szól. Akik azt hiszik, hogy napi 24 órát kell játszani, hogy elérd azt, amit a Method elért, azoknak halvány fogalmuk sincs az endgame raidelésről.

Mennyire számítotok sztárnak? Vannak rajongóitok/gyűlölőitek a szerveren, vagy a szélesebb WoW-os közösségben?

Igen, elég sokan ismerik a Method nevét; aki nem, és komolyabban foglalkozik a WoW-val, valószínűleg barlangban élt eddig. Sokan kedvelik és támogatják a guildet, és igen, van egy csomó „fanboi” is, akik csak azért csinálnak karaktert a szerverünkön, hogy velünk beszélhessenek. A Method a kevés olyan topguild egyike, ahol a tagok tényleg válaszolgatnak az ilyen kérdésekre, és próbálunk mindenkinek segíteni; nem hisszük magunkról, hogy hú de mekkora királyok lennénk.

IRL elég sokan vannak, akik, miután megtudják, milyen guildben játszom, nem hiszik el, kiröhögnek, vagy azt hiszik, csak szívatom őket. Utána persze belogolnak, és nekiállnak spammelni ilyenekkel, hogy „TE VAGY AZ A FICKÓ AKIVEL A MAMMUTBAN DUMÁLTAM?”, és aztán általában már elhiszik, hogy az vagyok.
Gyűlölők, na igen, abból is van elég sok. Talán féltékenységből, vagy úgy gondolják, hogy elitista köcsögök vagyunk.

Azt hiszem, ha egy területen jobb vagy, vagy többet érsz el, mint az emberek többsége, mindenképpen lesznek, akik emiatt utálni fognak. Ez érvényes a való életre, és a játékra is.

Mennyi a guildben a tagok átlagéletkora? Melyik országokból valók a legtöbben? Jellemzően van munkájuk vagy iskolába járnak?

Az egyetemista korosztály a jellemző. Talán a svédek és az angolok vannak a legtöbben, de vannak tagjaink Bulgáriából, Romániából, Dániából, Oroszországból… Igazi multikulturális csapat vagyunk. A legtöbben iskolába járnak, de vannak akik dolgoznak, sőt, az egyik tagunknak mindemellett gyerekei is vannak; azzal szokott elmenni AFK-ba, hogy “bocs, most el kell hoznom a srácokat az óvodából”.

Milyen a viszonyotok a többi top guilddel? A versengés mellett segítetek egymásnak taktikákkal, hasonlókkal; egyáltalán beszéltek egymással?

Nem tartunk szoros kapcsolatot. Néha dumálunk IRC-n, megkérdezzük, ki hogy áll X bosszal, aztán nagyjából ennyi. A verseny az, ami igazán összeköt, mert mindenki az elsők között akar lenni. De nem osztjuk meg egymással a taktikáinkat, nincs szupertitkos hardcore raider csetszobánk, ahol együtt lógnánk és hasonlók.

Szinte az összes top guildnél (nálatok is) állandó recruit felhívásokat lehet látni. Mi az oka annak, hogy folyton utánpótlásra van szüksége ezeknek a guildeknek? Az ember azt gondolná, hogy 1. az ilyen guildekbe folyamatosan, felhívás nélkül is özönlenek a jelentkezők, 2. aki bekerül, az nem nagyon megy el.

Nincsenek igazán recruit problémáink, valósággal elárasztanak a jelentkezők. Elég ritkán van szükségünk arra, hogy új embereket vegyünk fel, de mindig nyitottak vagyunk olyan jelentkezőkre, akik nagyon ígéretesek, és előre tudnák mozdítani a guildet. Ha mondjuk beesik egy baromi jó druida jelentkező, de semmiképpen nem tudok neki raider helyet szorítani, és kénytelenek vagyunk elutasítani, én akkor is elteszem az elérhetőségét, elvégre ki tudja, lehet hogy Ulduarba majd kell négy resto druid, és nem akarom a guildet rossz helyzetbe hozni azzal, hogy akkor nem tudok hirtelen plusz kettőt leakasztani valahonnan.

Az Ensidia kapcsán mostanában elég forró téma a szponzorált játék. Szerinted jó vagy rossz irányba viszi az ilyesmi a játékot? A Methodnál felmerült már a szponzor ötlete (ha nem, mi lenne a reakciód arra, ha azzal jönne valaki hogy pénzeli a guildet)?

Nem látok bele abba, hogy mi folyik az Ensidiánál, és nem is nagyon akarok beszélni róluk; anyukám arra tanított, hogy ha valakiről nem tudok semmi jót mondani, inkább ne is mondjak semmit.

Maga a szponzoráció szerintem remek dolog, nem is feltétlenül a játékosoknak, inkább a szponzoroknak. Képzeld csak el, hányan játsszák a WoW-ot a világon. Megcsinálsz egy world first killt, és bumm, a weboldalad kap egymillió találatot, a szponzorod meg kaszál a bannerekkel.

A Method is kapott már pár ajánlatot, de egyik sem tetszett igazán. Nem sok értelme van belemenni ilyesmibe úgy, hogy a szponzor nem ad tényleg rendes támogatást. Ha valaki azzal jön, hogy kapunk egy Ventrilo szervert, meg hostingot a weboldalunkhoz, nagy ügy, ehhez nem kell szponzor, ezt megcsinálom én is. Ha valaki konkrét pénzt tenne le az asztalra, azért hogy WoW-ozzunk, biztos vagyok benne, hogy elfogadná a guild.

Mi a terv most, hogy a jelenlegi contentet letudtátok? És mit vársz Ulduartól?

Lazára vesszük a figurát, szerdán kipucoljuk az összes raid instance-t, aztán pvp, farmolgatás, napi questek, ilyesmi. A geart tekintve már most szinte teljesen készen állunk Ulduarra, szóval nincs nagyon mit tenni, farmolunk és várunk.

Ulduartól azt remélem, hogy nagyjából olyan lesz, mint Black Temple: szórakoztató, bár nem túl nehéz harcok. Sokkal inkább várom az új achievementeket, hogy vajon milyen nehezek lesznek, és milyen jutalmakat kapunk értük.

Köszi a lehetőséget, és akinek még mindig nem volt elég a dumámból, megtalálja a blogomat a dingblog.com-on!

Tags: fs
Posted in Hírek | Comments (101)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.