November 22nd, 2008 by Hancu

Gnómattila még valamikor a nyáron találta ki ezt a remek post-sorozatot, amiben olyan WoW-gumicsontokról és közhiedelmekről van szó, amik rendszeresen, újra meg újra előkerülnek, és hiába magyarázzák el a türelmesebbek százszor, hogy miért nem úgy van, valaki tuti hogy százegyedszer is feldobja a labdát. Most jól belekontárkodok, hátha ezzel életre is keltem az egészet, mert azzal a lendülettel, ahogy elindult, rögtön abba is maradt, pedig jó ötlet ez.

Mai témánk:

Az meg milyen nevetséges már, hogy 10/25/40 halandó csak úgy megöli Cthunt/Illidant/Malygost/Kiljaedent/Magtheridont/a Lich Kinget, amikor ezeknek félisteni hatalmuk van, és egy csettintéssel kinyírnának bármilyen halandót.

Egy (és ezt pont a lore meg az rp nevében sipákolóknak kéne a legjobban tudni): egy raid nem kapás-kaszás parasztokból áll. Ezek a Horda és a Szövetség legendás hősei, Azeroth védelmezői, akik legyőzték (insert baromi hosszú felsorolás az eddigi bossokkal), akik többször mentették meg a világot a végső pusztulástól, háborúkat vívtak meg etc. etc. etc.

Kettő. Tessék már megnézni (megint csak lore és rp szempontból), hogyan is néznek ki a nagyobb bossharcok. Illidant csak úgy a la natúr felszecskázzuk? Egy frászt. A lázadó brokenek seregével megostromoljuk a Black Temple-t, aztán a végső harcban Maiev és Akama oldalán küzdünk. Kiljaeden ellen Kalecgos és Anveena (az egyik legerősebb kék sárkány, és az emberi formában újjászületett Sunwell) segít, ráadásul KJ éppen idézés közben van, tehát csak árnyéka igazi önmagának. És így tovább: vegyük észre, hogy a lore és az rp kedvéért az igazán nagynevű bossok ellen mindig hasonlóan nagy nevű segítségeket kapunk, és sokszor nem is az eredeti formájukban, hanem legyengülve nézünk szembe velük (KJ mellett lásd pl Cthun vagy Ragnaros).

Ha nem értjük meg ezt a két pontot, nem látjuk a teljes képet, akkor persze nekiállhatunk rövidlátó módon kötözködni, és az egyes részletekben, az apró mozaikdarabkákban meglátni a hibákat. Lehet olyasmiket előhozni, hogy “Na ja, de ha sima mobgrinddel fejlődök fel max levelre, akkor mitől vagyok én legendás hős?” vagy “Ha már olyan istengyilkos megarambó vagyok, miért vág agyon két lvl75-ös rozmár, ahogy kimegyek Northrendre, és miért kell patkányokat ölnöm jöttment questgivereknek?“, vagy “Aha, és akkor több millió legendás hős van a világban, sőt, az egész világ lakossága csak ilyenekből áll, meg pár NPC-ből, mi?“, esetleg “Na hát baromi nagy segítség ám Maiev meg Akama, az egyik alig üt, a másik meg csak az utolsó pár százalékra jön be“. Sőt, ezen az úton tovább haladva bele lehet kötni abba is, hogy instaresetkor feltámadnak a halott bossok, vagy hogy a hülye mob miért nem a helaert üti, vagy hogy most tulajdonképpen miért is van loot a bossoknál, és hogy lehet hogy a gear méretben ugyanúgy jó gnómra, mint taurenre.

Azt kell látni, hogy ez egy játék. Egy játékban nem lehet úgy lore-t építeni, mint egy regényben. Egy játékban kompromisszumokat kell kötni. És minden kompromisszumnál a játékélmény javára kell dönteni, még ha ez azzal is jár, hogy elegánsan szemet kell hunynunk kisebb-nagyobb logikátlanságok felett. Ilyen kompromisszum pl. hogy minden bossnak baromi sok hp-ja van, de ahhoz képest kicsiket üt. Vagy ha a mondjuk a Patchwerk harc úgy élvezetes, hogy az offtankra üti a hateful strike-ot, és X perc után jön az enrage, akkor nem firtatjuk, hogy miért nem a main tankba üti, és miért nem X másodperc után enrage-el, hiszen megtehetné. (Ez megint csak egy példa volt, ne ebbe tessék belekapaszkodni, hanem ezen keresztül látni a teljes képet.)

Ez egy mmorpg, 11 millió játékossal. A saját szemszögéből nézve mind a 11 millió legendás, világmegmentő hős, olyanok, mint a regények szereplői, vagy a Warcraft-sorozat híres NPC-i, mint (insert újabb hosszú felsorolás). És az ilyen hősök, olyan segítőkkel, amik felsorakoznak melléjük, igenis legyőzik a Lich Kinget és Malygost és Kiljaedent, és akárkit – és ez nem “nevetséges”, meg “szánalmas”, meg “irreális”, meg “lore-gyilkos”, hanem ez maga a lore. Ha ezt nem érted, akkor nem érted az egész mmo-szisztéma működését

Azt meg már csak halkan teszem hozzá, hogy az idézetben szereplő gondolatmenet leghangosabb támogatói (tisztelet a kivételnek!) általában az ezer kilométeres közelében sincsenek annak, hogy ezeket a harcokat élesben is kipróbálják, és egyetlen quest-szöveget, vagy npc-dumát sem olvasnak el, ami egy kicsit képbe helyezné őket.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy ez így tökéletes, és nem lehetne jobb. Hogy a viharba ne lehetne? Metzenék is csinálnak hülyeségeket, és van hogy a lore/rp szempontokat túlságosan a háttérbe szorítják a kompromisszumoknál. Például – szerintem – nem volt túl jó ötlet Anub’Arakot sima ötfős bossként szerepeltetni. Vagy teszem azt Malygosnál lehetne hangsúlyosabb az, hogy itt a teljes vörös sárkánynemzetség támogatása van mögöttünk, mittudomán, valami Vael-szerű “Essence of the Red” buff, vagy ilyesmi (nyilván nem a hatásában, csak a hangulatában).

De ez csak árnyalja a képet, és semmit nem változtat azon, hogy az idézetben szereplő gondolatmenet alapvetően rossz.

Tags: elmĂŠlkedĂŠs
Posted in Hírek | Comments (85)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.